A koburgi könyvtár tulajdonában volt egy kézirat, ezzel a címmel:

Doctor Johannes Faust, Magia Naturalis et innaturalis 

Az első 41 fejezetben  az exorcizmusról, Luciferről és a hét pokolbeli királyról ír a mű. Lucifert egyáltalán nem szabad megidézni. Mefisto a helyettese. Faust a lehető leggondosabban , pontról-pontra leírja az idéző szertartásokat.  Mefisto szívesen köt szerződéseket. Ő az egyetlen, akihez ilyen ügyben fordulhat az ember. És ő is hosszú ideig igyekszik lebeszélni mindenkit. Jól gondolja meg az ember , hogy miről mond le örökre. De ha nem hallgat valaki az okos szóra, úgy természetesen belemegy a dologba. Faust vele kötött egyezséget. Jobb karján vágást ejtett, és a vérével megírta a szerződést- O homo fuge, ami annyit tesz: menekülj előle ember, és cselekedj te helyesen.

 Amikor Mefisto közölte vele, hogy az anyag örök időktől fogva létezik, nem hitt neki, hiszen a Szentírásban más áll. Hogy sok mindent tudott meg az ördögön keresztül Faust, az abból is kitűnik, hogy horoszkópjai, jóslatai csalhatatlanok voltak.  Asszony viszont nem kerülhetett a doktor házába, mert arra is kötelezte magát egyúttal, hogy felesége sohasem lesz. Minden, ami nem volt feltétel a szerződésben, megkaphatta. Tanítványt vett maga mellé, Christoph Wagner-t, aki mindenhová követte Mefistoval együtt és minden szükségletét ellátták.  Elmeséli levelében, hogy egyszer egy álmatlan éjszakán éppen a kalendáriumain gondolkodott, amikor vihar zúgását hallotta és egy hang így szólalt meg: -Most látni fogod mindazt, amit látni kívántál. Faust kitárja az ablakot és a holdfényben egy sárkányok által húzott fogatot pillant meg, amint az égből feléje közeledik. Faust felült erre Mefisto-val. Egyre sötétebb lett az út. Magasan a Föld felett jártak. Mefisto lemutatott. -Ezek az országok, látod. Ezután elmeséli mi fekszik itt és amott. Körülbelül ugyanolyan volt még a Föld, mint a középkor idején. Láthatja a Napot, a Holdat és a bolygókat. A Nap most nagyobb mint az egész világ és Faust sehol nem látja a végét. Viszont egyik bolygó sem olyan nagy, mint a Föld. Nyolc napig tartott ez az utazás. Később bejárta a Pokol termeit, majd szerződésének 16. évében a Föld országait utazzák be. Ez az utazás másfél évig tart. Később Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Svédországba, Lengyelországba, Indiába, Afrikába és Perzsiába utazik. Végül elérkezik a Kaukázushoz, mely a legmagasabb sziget Schythia és India között. A Paradicsomba is vet egy pillantást. Azonban végül  nagy árat fizetett érte, amiért eladta a lelkét, immáron soha nem találhat megnyugvást. Szobájában találtak rá diákjai , a falakat vér borította, agya a falra ragadt, mert az ördög odacsapdosta a fejét, szeme és néhány foga a földön. Akik éjjel az utcán jártak, a szellemét látták az ablakon könyökölni.

A Faust könyvekért akkoriban, a XVIII. században bármit megadtak volna. A kincsásás járványa ekkor dühöngött legjobban.   A jénai karácsonyi tragédia egyike volt a népszerűség okainak. Weber diák két paraszttal 1715-ben az egyik szőlőskertben Faust varázsigéje alapján megidézték a kincsásás szellemeit. Az idézés során a két paraszt meghalt, a diák pedig megsebesült.  Ezt az ördögnek tulajdonították, később a felvilágosodás korszakában már az eseményt  széngáz kitörés következményeként vélték.

A könyv varázsformuláiból: Most arra akarlak megtanítani, hogyan kössél paktumot a szellemekkel, hogy megesküdjenek neked a könyvre, hogy feltétel nélkül, minden tekintetben teljesítsék akaratodat és hogy eközben károd ne essen sem testednek, sem lelkednek.

A törpék,  a pigmeusok megidézésének módját és varázsformuláját közli a könyv. Ez megegyezik Heinrich Heine tanulmányával, melyet a Föld szellemeiről írt. Nuremberg-ben élt egy Paul Kreuz nevű ember. A szoba bizonyos részére kis asztalt rakott, melyet fehér terítővel fedett be. Erre két csészét helyezett, mindkét csésze mellett két új kés. Akkor egy fekete tyúkot vett elő, átvágta a nyakát tejeskalács felett. Egy darabka kalácsot kelet felé dobott, egy másikat pedig nyugatra és elkezdte a megidézést. Utána gyorsan egy fa mögé állt és onnan nézte, hogy bújik elő két törpe a földből, az asztalhoz ültek és megették a kalácsot. Ekkor előjött és különböző kérdéseket tett fel nekik, melyekre megfeleltek. Ezt az idézést gyakran megismételte. Ha valamit kihagyott a szertartásból, úgy azonnal elmenekült. Pigmeus és más idézéseket Faust diákjának, Wagnernek a könyvében is találhatunk:

Menjünk el keresztúthoz egy erdő közepén, húzzunk kardunkkal egy kört magunk körül. De csak olyan karddal hatásos, mely által már meghalt valaki. Lépjünk ebbe a négy öl széles körbe és mondjuk a következőket:

Bartol Primoel Suspon, Omila, Paartamu Rani Supillain Huspensa Dormilon Purtaba Himpona Agel, veni veni veni Omogiel otor Tudraon.

Kisgyermek jelenik meg, aki alig nagyobb egy kéznél és ha már megláttuk, mondjuk a következőket: O Pando, Cubillum malem ara Omogiel durmarimo. A gyerek egy kézfejjel megnő, akkor újra megismételhetjük mindaddig, míg a gyermek nem éri el a természetes kétéves nagyságát. Akkor hagyjuk abba és mondjuk ezt háromszor: Trigolon. Erre ő megkérdezi majd, hogy mit akarunk és minden kérdésünkre válaszol. Egy óra után búcsúzz tőle így: Omogiel, Tramoedy, Mimona, Turmilo, Pandi Vale, Vale, Vale.

Fekete holló fejét vágd el a küszöb fölött, ásd el a fejet a kertben és kilenc napra rá virág nő a helyén. Ha teljesen kibontakozott, törd le, viseld magadnál. Vagy:

Nagycsütörtökön 11 és 12 óra között ölj meg egy fekete kutyát, döfd ki a szemét, végy két fekete borsót és tedd  a szemüregekbe. Két hajtás nő ki belőle és ha ezek megérnek, vedd jobb kezedbe és senki sem fog látni.

Láthatjuk, hogy az emberek mást szerettek volna az ördögtől akkor, mint később. Kincseket is akartak találni. Amint Faust, úgy bizonyára igen sokan mások is eladták a lelküket. De bizonyos az is, hogy még ma sem tudnánk azt, amit már tudunk, ha az akkori emberben nem élt volna az a tudásszomj, amely kárhozásba vitte.