A szálloda takarítónője éppen a 48-as szoba fürdőjében végezte a munkáját, amikor egy összetört tükröt talált a csempeköveken szétszóródva.

- Biztosan megvágta vele magát az itt megszálló vendég ! -gondolta, miközben felmosta a vért.

Jelentette az esetet a szálloda igazgatójának, ám ő úgy döntött, annyiban hagyja a dolgot, mivel nem keletkezett semmilyen egyéb kár.

Khaled S. sikeres üzletember. Három gyerekével és feleségével él együtt gondtalanul, habár kevés ideje maradt a családjára munkájából kifolyólag. Egyik este felesége, Selma észrevette rajta a nyugtalanság jeleit.

- Furcsának tűnsz. Csak nem egy újabb sikertelen üzlet ?

Khaled leült a kanapéra, majd így szólt hozzá:

- Rátapintottál a lényegre. Ma nem jött össze semmi, több részvényt is elbuktunk sajnos.

- Ne aggódj. Tudom, hogy talpra fogsz állni hamarosan. -mondta, miközben megmasszírozta férje vállát. -Fürödjünk le. Kivételesen most este fürdök, nem pedig reggel, mert szeretnék veled lenni a kádban.

A fürdő után Selma bement  a legkisebb gyerekéhez, Ismail-hoz, aki még csak öt éves volt. Lefekvés előtt mesét vagy altatót szokott mondani neki minden este.

- Bayu-Bayu-bai. A szél, a szél elröpít, reggelig a vágyak világában élsz. Ne félj semmitől, álmaidban színes felhők fogadnak, én pedig várni fogok rád.

Ismail hallgatva az altatót, magához ölelte a babáját és hamarosan elaludt. Selma elégedetten szemlélte kisfiát, ahogyan álomba ringatja magát. Lassan felállt az ágyról, lekapcsolta az éjjeli lámpát, majd kiment a szobából. Miközben a folyosón járt, hallani vélt valami furcsát, mintha valaki megismételte volna az altató utolsó mondatát. Selma megdörgölte a fülét,  szétnézett alaposan, de nem látott semmit maga körül.  Végül betudta különös káprázatnak az egészet.

Anusha, a középső gyerek, már nyolc éves kislány volt. Az iskolában az egyik legjobb tanulónak számított, habár hiperaktivitást diagnosztizáltak nála. Folyton mozgott, beszélt, képtelen volt egy helyben maradni. Erre tanárai is felfigyeltek, ezért felvetették a speciális iskola ötletét  a szülőknek.

Azon a kritikus éjjelen, amikor elkezdődött a furcsaságok sorozata, a kislány berohant  szülei házába.

- Anya. Valami megfogta a lábam és le akart húzni az ágyamról.

- Már megint túlreagálsz mindent !- mondta Selma, majd körülnézett. - Apád hol van ? Itt kellene feküdnie mellettem. Nem láttad ?

- Itt vagyok ! -szólt rájuk az ajtóban hirtelen Khaled. - A mosdóba kellett mennem. Valami felébresztett. Mintha a te hangodat hallottam volna, Anusha.

- Bztosan ő járkált. Képzeld, ismét rémeket lát. Ezúttal valaki megpróbálta elrabolni. Nem így volt, Anusha ? -kérdezte Selma a lányát.

- Most nem hazudok, anya. Arra ébredtem, hogy lerántott valaki az ágyamról, megfogta a bokámat, éreztem kezének a hideget érintését is.

- Már túltárgyaltuk ezt, kicsim. Alvásparalízis a neve. Fokozott izgatottság okozhatja, amelynek nagyon ki vagy téve.

- Ez most nem álom volt, anya.

- Menj vissza kérlek, aludni !

- Félek visszamenni. Mi van, ha nem ment el ? Itt aludhatok veletek ?

- Nem, kislányom. Meg kell tanulnod egyedül aludni. Látod, a kisöcsédnek megy ez! -mondta Selma.

- Talán ma tehetünk kivételt ! -szólt közbe Khaled. - Ritkán tudunk együtt lenni, ezért ma velem aludhatsz.

A következő nap  a szokásos módon indult. Az apa elment munkába, Selma pedig nekiállt a napi teendőknek a ház körül, ahol ő csinált mindent. Hassan, a legidősebb gyerek kelt fel legkorábban.

- Te is észrevetted apádon, hogy mennyire furán viselkedett tegnap? -kérdezte tőle Selma, miután letette eléje a reggelit.

- Nem sokat láttam apát. Leckét kellett írnom. Megyek és enni adok a kutyának, mielőtt indulnék az iskolába!

- Mindig csak az a kutya. -morgolódott magának Selma. - Előbb a reggeli, addig nem mész sehová. Amit a büfében vesztek az iskolában, mind egészségtelen árú. Attól nem fognak nőni az izmaid, lanyhadt leszel és elhízott. Ezt szeretnéd ?

Miután a gyerekek elmentek az iskolába, Selma rendbe hozta a reggeli utáni felfordulást. Elvégezte a szokásos takarítást, utoljára pedig a kutya tányérját és fekhelyét vitte volna kitisztítani. Azonban váratlan szörnyűséget látott, amikor benyitott az előtérbe, ahol a kutya szokott tartózkodni. Kibelezték. Selma sorban kifaggatta a gyerekeket, majd a férjét is, ahogyan sorban hazaértek. De egyikük sem tudott semmit, mindegyikük csak bámulta őt lefagyott arccal. Khaled végül arra a döntésre jutott, hogy riasztót kell felszerelniük a házhoz, mivel rablótámadásnak gondolta a dolgot. 

- Szétnéztél, megvan minden ? Nem vittek el semmit ?

- Mindent átnéztem, a pénzhez nem nyúltak, még egy értéktelen kacat sem tűnt el sehonnan a házból. Holnap viszont átmegyek a szomszédhoz, talán ők tudhatnak valamit.

- Anusha nem volt itthon ? -kérdezte Khaled halkan, közelebb lépve feleségéhez.

- A lányunk hiperaktív. Nem elmebeteg. Tudsz különbséget tenni a kettő között ?

- Igazad van, ne haragudj.

- Rendben , semmi gond. De kérlek vidd el a kutyát innen, mert én arra képtelen vagyok. 

- Megyek és elásom.

- Nem hiszem el, hogy ez velünk történik meg ! -szólt Selma végül idegesen. -Kinek ártottunk mi ? -Anyáddal nem szívleljük egymást, de ő miért akarna ártani a családnak, különben is nem rá vallana ez a módszer. 

- Anyát kérlek hagyd ki ebből, ez nem volt szép tőled !

- Ne haragudj, most én vittem túlzásba, már azt sem tudom mit beszélek, felzaklattam magam nagyon.

Selma minden szörnyűség ellenére kissé megnyugodott, mivel már nem észlelte férjén a furcsa viselkedést. Olyan volt mint korábban. Megmutatkoztak emberi vonásai. Annak idején, amikor a tengerparton önfeledten egymás karjaiban a hullámokkal megküzdve, a víz alatt csókolóztak, minden más fölöslegesnek tűnt. Nagyon szép emlék volt ez Selma-nak, talán mind közül a legszebb. Biztos volt benne, hogy férje szereti őt és soha nem hagyná cserben. Benne bízott leginkább, ő volt az, aki segítette nehéz időszakaiban és kimentette abból a bántalmazó kapcsolatból, amelyet előző párja mellett kellett átélnie.

 Anusha vacsora után fáradtnak érezte magát, ezért felment a szobájába lepihenni. Néhány perc múlva már el is aludt. Az éjszaka többi része azonban ismét iszonyatba fulladt. Anusha arra ébredt, hogy kaparászást hall maga mellett. Nem tudott megmozdulni sem a rémülettől. Észrevette, amint a hosszú ujjak megragadták a  szekrény fejlécét, majd a fekete massza felugrott a bútor tetejére. Onnan figyelt. Anusha csak a kerek szemeit látta, amelyek fehéren világítottak. Ez a két szem kitartóan és mozdulatlanul figyelte a lakás minden szegletét órákon át. Várt valamire. Így telt el talán Anusha számára egy egész napnak tűnő fél óra, amikor a félelem bűvöletében minden pillanat ólomlábakon járt. Végül Anusha összeszedte minden bátorságát és megnyomta gyorsan az éjjeli lámpa kapcsolóját. Világosság árasztotta el a szobát, de a szekrényen már nem volt semmi. Anusha lassan kiszállt az ágyból. A szekrény felé indult, majd kinyitotta annak ajtaját. Ismét semmi, csak ruhák voltak benne. Ijedtében hátrafelé nézett, az ágy alá is bekukkantott, majd bement a fürdőszobába, de ott sem látott senkit. Amikor kijött onnan, értetlenül állt maga előtt.

- De miért lehet nekem két árnyékom ? Hogyan lehetséges ez?

Miután lassan megfordult, észrevett  a ház padlózatán egy halvány foltot, amely egyre nagyobb és nagyobb lett, közeledett feléje. A kislány rájött, hogy az a valami mindvégig fölötte volt. A csillárról egy vézna, fekete lény csüngött alá. Leugrott és leteperte a földre. Befogta a száját fekete ujjaival, majd magával vonszolta a padlásszoba felé. Éppen amikor az emeleti rész ajtajához értek, Anusha-nak sikerült kiszabadulnia a lény szorításából. Amilyen erősen csak tudta, kiáltozni kezdte szülei nevét, hogy jöjjenek gyorsan és segítsenek rajta. De nem sokáig lehetett szabad, mert a fekete démon sokkal gyorsabb volt nála, elkapta a lábát és tovább vonszolta a lépcsőkön felfelé.  A kiáltozásra azonban mindenki felébredt a házon belül.

- Mi a gond már megint ? -kérdezte álmosan Selma a férjétől,  

- Anusha segítségért kiáltott. Meg kell néznem, mi a gond ezúttal.

Khaled először benyitott Hassan szobájába, de ő nem volt odabent. Az apa sokadik kiáltására végül érkezett is válasz a padlás felől, Hassan pedig lejött a lépcsőn.

- Úgy hallottam onnan jön a zaj, ezért felmentem. 

- Mondd, hogy nem történt semmi baj a húgoddal.

- Nem tudom, nem volt időm megnézni, mivel hívtatok.

- Hol van a zseblámpa ? -kérdezte Khaled.

Selma berohant a konyhába és kivette a fiókból a lámpát. Nem várva megerősítésre, indult a padlás felé, fel a lépcsőkön. Ott ugyanis nem volt bekötve az áram, nem használták a helyiséget semmire, csupán kacatok tárolására.

- Hassan, te maradj itt ! -mondta neki az apja, majd indult  felesége nyomába.

Selma-t hamar megtalálta odafent, a nő szüntelen csak kiáltozott. Össze-vissza rohangált, mindent felforgatott, amíg el nem kapta egy köhögőgörcs a sok belélegzett por miatt.

- Sehol nem találom őt !

- Így nem fogjuk tudni megtalálni, nyugodj le ! Add ide a lámpát nekem !

Khaled higgadtabban szólította lányát, ám hasztalan. Verejték futott végig az arcán. Nagyon aggódott, mindenféle sötét gondolatok nyomták. Eszébe jutott a kutya és az előző éjjelen történt eset, amikor valami állítólag lerángatta lányát az ágyából. Mi van, ha ez a valami ismét lecsapott és tényleg létezik ? Bennebb ment. Az előtér padlásrészéhez ért, ahol megtört a ház. Bűz csapta meg az orrát. Khaled ekkor vesztette el minden reményét. Becsukta  a szemét is, mert nem mert odanézni.  Végül rászánta magát a cselekvésre. Anusha, a lánya már halott volt. Ugyanúgy végeztek vele, mint korábban a kutyával. Khaled zokogni kezdett, amire felfigyelt Selma is. Amikor odaért és meglátta a lányát, rögtön elájult. Khaled magához szorította Anusha véres testét, de már nem volt mit tennie. Próbálta feléleszteni, csapkodta többször is az arcát. Végül levitte lánya holttestét a padlásról, aztán visszament a feleségéért, aki még mindig ájult állapotban volt.  Ezután a telefonért ment és felhívta a rendőrség számát.

Másnap a rendőrség és a helyszínelők ellepték a házat. Mindenkit behívtak az őrsre a megbízott nyomozóhoz, aki kivallatta őket.  Selma nem adott konkrét válaszokat, még mindig össze volt omolva. Hassan, a legidősebb fiú alibije nem bizonyult meggyőzőnek a felügyelő szemében. Ő ugyanis a gyilkosság idején egyedül tartózkodott a tett helyszínén. De egyelőre nem tett semmilyen drasztikus intézkedést, amíg ki nem vizsgálják az eset pontos körülményeit. Összefüggésbe hozták egy közelmúltban  történt gyilkossággal is, amelyet egy hajléktalan követett el és elásta a holttestet, miután feldarabolta. Azóta is keresik a szökésben lévő gonosztevőt.

Khaled és Selma a kihallgatás után hazamentek Hassan-al. A visszaúton egész idő alatt faggatták Hassan-t arról, hogyan nem láthatott semmit, mire ő azzal védekezett, hogy már későn ért oda. Khaled számára mindez gyanúsnak tűnt, de nem merte kimondani, szégyellte magát amiatt, hogy kételkedik fia szavaiban. Amikor beléptek a házuk kapuján, az egyik rendőr odament hozzájuk. Ahhoz a helyhez vezette őket, ahol korábban a kutyát eltemették.

-Tudnak valami magyarázatot arra, hogy miért van tele férgekkel ez a lyuk ?

Khaled megdöbbent.

- Miről beszél maga ?

- Jöjjön és nézze meg maga ! - mondta a rendőr, majd a mandulafa felé vezette a férfit.

- Itt temettem el a kutyánkat. Már elmondtam a felügyelőnek. Ugyanaz a személy végzett vele, aki a kislányunkkal is.

- Ezt miből gondolja ?

Khaled zavartan válaszolt:

- Neki is hiányoztak a belső szervei.

- Mindenesetre nagyon különös. Valaki kiáshatta a kutya tetemét. És ez a sok féreg, már nem is maradt semmi abból a kutyából. Nagyon különös. Kérem maradjanak elérhetőek.

- Nem hagyhatjuk el a várost, nyugodjon meg! -felelte Khaled.

Selma-t látszólag nem érdekelte az újabb különös eset, egyenesen  bement a hálószobába és lefeküdt az ágyra.

- Nem fogom tudni feldolgozni. Ez egy rémálom. Mégis ki tehet ilyet ? 

- Meg fogjuk találni a gyilkost, ha addig élek is ! -válaszolta elszántan Khaled. -Ha pedig megtaláltam, akkor magam fogom kitépni a szívét ezzel a késsel !

- Azt mondta fél. Hogy valaki van a szobájában. Én pedig nem tettem érte semmit, sőt még azt sem engedtem volna, hogy aznap éjjel velünk aludjon !

Selma ismét sírni kezdett,  vigasztalást keresve a férjéhez bújt. Önmagát vádolta mindenért.

Ne beszélj butaságokat, nem a te hibád. Tőled megkapott minden szeretetet, gondoskodást, amire csak egy gyerek vágyhat. Most nagyon erősnek kell lenned.

A nyomozók kikérdezték volna  a szomszédokat is a közeli telken. Ők viszont aznap nem voltak otthon, már jó pár hete elmentek nyaralni. A padlást kivilágították és minden zugot átvizsgáltak. Mintákat vettek a közelben lévő különböző tárgyakról. Mivel nem találtak semmi konkrétumot, az ügyet nem zárták le.

A házaspár a költözést fontolgatta. Nem tudtak volna abban a házban élni tovább, amelyben meghalt a lányuk. Hirdetést tettek fel az újságba annak reményében, hogy lesz valaki, aki nem értesült a híradásokban a gyilkosságról és megveszi tőlük a házukat. Pénzük nem lett volna arra, hogy újat vegyenek, csak albérletre futotta. Így egyelőre megmaradtak régi házukban, a múlt árnyékában. Selma érezte, hogy valami itt nincs rendjén. Valami rejtély lappang. Arról viszont sejtelme sem volt, hogy nemcsak a kislánya volt már halott a családjában, hanem valaki más is. Ugyanis egyik családtagja már nem az, akinek mutatja magát. Azon a  napon, amikor  a szállodában valaki véletlen összetörte a tükröt, kiszabadult fogságából a tükör démona. Megölte megmentőjét , majd felvette az alakját.