Tyana (Tüana) város Kappadókiában, az akkori Római Birodalom határain belül helyezkedett el. Appolóniusz életéről Philostratos írt részletes művet. Vándorló filozófiatanárnak és csodatévőnek nevezi, aki főleg Görögországban és Kis-Ázsiában tevékenykedett, de eljutott messzi tájakra is, így később a muzulmánok körében ugyanúgy ismert személyiséggé vált. Philostratos-t Julia Domna császárnő bízta meg a mű megírásával, mivel fia, Caracalla érdeklődött Apollóniusz tanításai iránt.

Úton Indiába, Tüanai Apollóniusz átkelt a hósapkás Kaukázuso, majd további hosszú, évekig tartó vándorlás után Indiába érkeztek. Egy napon a holdfénynél vándorolt társával, Damis-szal az Indus-folyó síkságán, ahol találkoztak Empusa-val, a lidérccel. Állandóan alakot változtatott előttük, néha vissza is vonult a pokolba. Apollóniusz azonban felismerte őt, és mivel tudta hogyan kell ellene hatásosan harcolni, becsmérelni kezdte a lidércet és utasította kísérete tagjait is, hogy ugyanezt tegyék. Elmagyarázta nekik, hogy az ilyen csapásnak ez az ellenszere. A rémkép elmenekült, még visított is, ahogy a kísértetek.

Később, Indiából való visszatérése után Apollóniusz átutazott az egész akkor ismert görög világ városain, közben megállt Athénban, Efézusban és Korintoszban is. Utóbbi helyen találkozott a lamia-val, vagyis a vámpírral. Apollóniuszt ekkor egy szegény diák, Menipposz kísérte, akinek egyetlen tulajdona a köpenye volt. A filozófust vonzotta a diák józan ítélőképessége, ezért szívesen tanította őt. Barátai azt beszélték, hogy Menipposzt egy külhoni asszony, egy föníciai szereti, aki nagyon szép és rendkívül gazdag. Eltérő társadalmi helyzetük ellenére a nő hozzá akart menni, a diák pedig boldog volt, hogy feleségül mehet hozzá.  Menipposz az esküvői reggelire díszvendégként hívta meg tanítóját, aki rögtön felismerte a veszélyt. Kijelentette, hogy most kivételesen szakít azzal a szokásával, hogy megtartóztatja magát a nehéz ételektől és a bortól. Amikor megérkezett a nő házába, ezt kérdezte tőle: - Kié a sok ezüst- és aranyedény, valamint a díszek, melyekkel az ünnepi termet felékesítik? - A hölgyé -válaszolta a diák. Mert ez minden, ami az enyém -mondta, majd megérintette a köpenyt, amelyet viselt.

-Mindezen a pompa nem valóság, csak annak mása. A te szép menyasszonyod pedig nem egy halandó, hanem vámpír!

A nő úgy tett, mintha felháborítaná ez a képtelenség. Szórakozottságot színlelve azt mondta, hogy a filozófusok mindig elrontják a  becsületes emberek örömét, mert rossz előjelekkel ijesztgetik őket, ezért megparancsolta kellemetlen vendégének, hogy távozzék. Apollóniusz azonban felvett egy ezüstserleget az asztalról, majd azt a tenyerén méricskélte: könnyű volt, súlytalan,  hamarosan el is tűnt. Hasonlóképpen egy tányér is elenyészett, a szakácsok és a szolgák porrá változtak, miután Apollóniusz kimondta a mágikus átkot. Végül  a ház is romba dőlt. A nő kérte a filozófust, hogy ne gyötörje tovább. Bevallotta neki, hogy fel akarta hizlalni Menipposzt, mielőtt felfalta volna, mert az volt a bevett szokása, hogy fiatal testekből lakmározik, akiknek a vére tiszta.

Egyes legendák szerint a filozófus képes volt a bilokációra vagy mindenütt jelenlétre is. Nero rendelete alapján száműzték Rómából, mivel állítólag feltámasztott egy lányt a halálból. Megjósolta, hogy súlyos vihar pusztít majd Itáliában, utána pedig betegség támadja meg a rómaiakat. Minthogy jóslatai igaznak bizonyultak, mind többen hittek neki, és féltek tőle. Okkult ismeretei felkeltették a hírhedt testőrparancsnoknak, Ofonius Tigellinus-nak a gyanúját is, aki a bölcselőt egy furcsa kijelentése miatt ítélőszék elé idézte. A nyilvános tárgyaláson Tigellinus nem bírt a filozófussal, ezért a titkos kihallgató helyiségbe vezette. A kihallgatás és a vallatás után végül kijelentette: -Menj, ahova akarsz. Erősebb vagy nálam, nincs hatalmam feletted! A  testőrparancsnok karmaiból ép bőrrel kikerülni valóságos csodának számított akkoriban. A várost azonban el kellett hagynia társaival együtt, mert a császár utasította erre.  67-ben  Nero Görögországba utazott és mindennemű bölcselő tevékenységet betiltott Rómában. Apollóniusznak tehát semmi keresnivalója nem maradt a városban, ezért kisszámú követőivel Hispania-ba utazott, hogy felkeresse Herkules oszlopait (a mai Gibraltári szorost).  Szinte az egész birodalmat beutazta,  két alkalommal határait is átlépte.