Éjjel. Egy olyan idő, amikor a környező ismerős világot sötétség uralja. Bekúszik a tudatalatti elme minden sarkába, és felébreszti gyermekkori félelmeinket. Ebben az időben a képzeleted kegyetlen viccet játszik a tudatoddal. Éjszakai sötétség van mindenütt: az utcákon, a házakban. A szoba sarkaiban sűrűsödik, ahol az utcai lámpák fénye nem éri el, karjai pedig segítőkészen elevenítik fel az ott leselkedő  szörnyek képeit. A körülötted lévő csend szertefoszlik. A legkisebb zörgés is arra késztet, hogy megijedj, majd ijedten nyúlj a kapcsolóért, a mentő fényért, amely eloszlatja a sötétséget és a félelmeidet. Hassan immáron csak kisöccsével aludt egy szobában nővére elvesztése óta. Ő viszont már nem önmaga volt. Testét megszállta a démon, aki korábban a tükörben élt.

Hassan már elaludt, amikor furcsa csörgést hallott. Önkéntelenül megrándult és az oldalára fordult. A másik ágy felé nézett, amelyben Ismail aludt, de ő nem feküdt benne. A zörgés azonban megismétlődött. A fiú ismét kinyitotta a szemét, aztán az éjszaka sötétjébe nézett. A szoba távoli sarkában látta valaki árnyékát, mintha sötétségből szőtték volna. Csak fehér szemek emelkedtek ki a fekete háttér előtt.  Amikor sokadjára újra kinyitotta a szemét, semmi sem változott. A lény ott állt és nézett rá folyamatosan. Hassan szívét egy jeges satu szorította, életet adó szerve gyorsabban vert egy varrógép tűjénél is. Lassan egy takarót húzott magára, majd bebújt alája. Az elméje közben azt suttogta neki, hogy mindez nem lehetséges, ő egyedül volt a lakásban. Ez csupán egy rossz álom. Amikor kinézett a takaró alól, újra látta a fehér szemeket, amelyek már  sokkal közelebb volt hozzá, mint korábban. Csak egy lépésre, de közelebb. Úgy tűnt, hogy örül a félelmének. Hassan felkiáltott rémületében, majd  kezét gyorsan a lámpa kapcsolójára tette és felgyújtotta a villanyt. Ahogy az várható volt, a fényben minden olyan volt, mint korábban. Kisöccse az ágyában aludt.

Reggelinél Hassan megemlítette az esetet. Selma mogorván bámulta, de elhitte szavait, mivel hasonlított mindenben Anusha beszámolájához. Ismail viszont mindent tagadott, mondván ő aludt és  nem látott semmit. Ennek ellenére a szülők tudomásul vették a szörnyű valóságot, hogy a költözés nem oldott meg semmit. Nem találtak más megoldást, mint kutatni az interneten. Ott viszont semmire sem bukkantak. Kérdezősködni kezdtek mindenfelé a környéken hasonló esetek kapcsán, ám a legtöbben csak kinevették őket. Csupán egy Muzaffar nevű látnokot emlegettek, aki jártas volt a természetfeletti dolgokban és sok emberen segített már állítólag.  Selma akkor hallott róla, amikor a piacon vásárolt szőnyeget.

A szülők indoklás nélkül egy délután beültették két fiukat az autóba. Selma csak útközben beszélt úticéljukról, miközben férje vezetett.

- Engem miért hoztatok magatokkal ? -kérdezte Ismail. - Lett volna fontosabb teendőm is otthon, tanulnom kellene, mert holnap dolgozatot írunk.

- Furcsa, eddig mindig örültél, amikor nem kellett tanulnod ! - mondta neki az anyja.

Ismail azonban egyre csak ellenkezett és mindenáron haza akarta vitetni magát. A végére már annyira elfajult a dolog, hogy már nemcsak kapálódzott amiatt, hogy ki akar szállni, hanem meg is karmolta anyja karját. Selma ebből már tudta, hogy Ismail nem önmaga. Gyorsan kitépte a biztonsági övet az ülésből és utasította férjét, hogy ne álljon meg az autóval. Ezután Ismail-t hozzákötözte az üléshez, majd kitépte a másik biztonsági övet is elől az anyósülésről, azzal pedig a fia lábait szorította össze.

Khaled leállította az autót, aztán kiráncigálta feleségét.

- Biztos vagy abban, amit csinálsz ?

- Láthattad, nem én folyamodtam erőszakhoz kezdetben. Ha nem cselekszem, elrohant volna és sosem találjuk meg. Azt gyanítom, hogy nem szeretne találkozni Muzaffar látnokkal.

- Nem hagyhatjuk veszni őt is ! -mondta Khaled.

Közben arra lettek figyelmesek, hogy Ismail sírni kezdett az autóban. Selma beült melléje.

- Miután befejeztük a látogatást, megígérem eloldozlak téged !

Hassan nem sok mindent értett, de anyja elmagyarázta neki gyanúját, hogy testvérét megszálhatta a démon, aki végzett Anusha-val. De ekkor olyan dolog történt, amelyre egyikőjük sem számított. Ismail vadul elkezdett rángatózni, eltépte a rá erősített övet, majd az autó ablaka felé kúszott. Selma megpróbálta visszarántani, de nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy megfékezze őt. Nem tudta megakadályozni azt, hogy Ismail betörje az autó ablakát az öklével.  A fiú kezét az összetörött ablaküveg szilánkjai felsértették  és végigfolyt karján a  vér. Khaled másodjára is leállította az autót. Mivel gyorsabb volt, sikerült Ismailt-t elkapnia, mielőtt elmenekülhetett volna.  Eryn, a démon mivel tudta azt, hogy a látnok jelenléte az ő vesztét okozhatja és az amulettel visszaküldheti bármikor a tükörbe, elhagyta Ismael testét. A felvett testben nem lehetett erősebb, mint előző birtokosa. Mindhárman nagyon megdöbbentek, amikor látták Ismael élettelen testét és a fekete lényt, aki előttük állt. Hassan azonnal felismerte benne éjszakai látogatóját, aki teljesen fekete volt és csupán a szemei világítottak. Mindez nagyon rövid ideig tartott. Ahogy megjelent, úgy el is tűnt a démon.

Sok időbe telt, mire ismét megnyugodtak és felocsúdtak mindannyian. Selma azon tűnődött, hogy a démon miért nem végzett azonnal velük. A lelküket nem kaphatta volna meg, de ha megölte a kutyájukat és a lányukat, akik felderítették kilétét, velük is ugyanezt megtehette volna. Már nem a félelmet, hanem a szomorúságot látta  férje és fia arcán, amiért elveszítették Ismael-t. Selma kivitte az út szélére fia testét, majd próbálta feléleszteni őt, de hiába. Ezután visszavitte a kocsiba és lefektette az ülésre.  Tanácstalan volt, nem tudta mit tegyen, még azt sem, merre folytassák az irányt. Vigyék gyereküket, aki már biztosan nem élt, a kórházba vagy folytassák az utat Muzaffar-hoz. Utóbbi talán tudna segíteni rajtuk és visszahozhatná fiukat az életbe. Selma-nak ismét át kellett élnie azt az iszonyt, amely lánya elvesztése után történt vele. Ezúttal úgy érezte még szörnyűbb volt, mert már másodjára történt meg. Visszafele menet az autó felé férjét kereste, hogy megbeszéljék hogyan legyen tovább. Benézett az autóba, de nem találta benne sem őt, sem Hassan-t. Kiáltozni kezdte a nevüket.

Amire vissza tudott emlékezni később, egy soha nem tapasztalt hangos robbanás volt, melynek következtében valami nagyon gyorsan és nagy erővel fejen találta őt. Utána már csak a sötétség.

A kórházban tért magához.

Khaled éppen föléje  hajolt. Ő volt az, akit először meglátott az eszméletvesztés óta.

- Mi történt ?

- Felrobbant az autónk. Egyik darabja fejen talált téged.

- Hassan hol van ?  -kérdezte Selma rémülten.

- Ő jól van, nyugodj meg. Kint várakozik éppen.

- Mióta vagyok itt ?

- Szűk egy napja.

- Ő tette ! -Biztos. Így akart megölni bennünket, nyom nélkül. 

-Ismail teste  bent égett az autóban. Balesetnek nyilvánították ! -tudatta vele Khaled. Próbálta megnyugtatni feleségét, aztán elmondta neki azt is, hogy mennyire örül annak, hogy jól van.  Arra kérte őt, hogy miután felépült, mégis tegyenek látogatást a látnoknál. Selma egyetértett vele, habár nem igazán bízott a látnok hatalmában. De családjára gondolt és ők mindennél fontosabbak voltak számára. Arra biztatta férjét, hogy még ma menjen el Muzaffar-hoz.  Maga sem tudta miért sürgette ennyire a dolgot. Talán félt egy újabb éjszakát várni és tanácstalanul rábízni magukat a gonosz hatalmára. Khaled úgy cselekedett, ahogyan kérte, így még aznap elment Muzaffar látnok otthonába.

Amikor visszatért, Selma már izgatottan várta. Khaled arca nem volt sem vidám, sem elkeseredett. 

- Ezt kaptam tőle ! -mondta és átadta neki az amulettet, amelyről különböző madártollak lógtak. Emellett furcsa karcolások, írásjelek borították a furcsa fémből készült kör alakú tárgyat. Selma amint megfogta az amulettet, bizsergést érzett a kezén, mintha egy láthatatlan energia elárasztaná a testét.

- Azt mondta, ez megvéd a gonosztól, ha magunkon viseljük ! -folytatta Khaled. De nemcsak egyet, hanem hármat is adott. Azt viszont tudnod kell, hogy én hiszek neki. Olyan dolgokról beszélt, amelyeket nem lett volna honnan tudnia. Többek között azt, hogyan nézett ki az a  démon. A nevét is elárulta.

- Mi lenne az ? Kivel álltunk szemben, tudnom kell nekem is.

- Ő a tükör démona,  mert annak fogságában élt, mielőtt kiszabadították. Ezt a fiunk tette meg, nyaralásunk ideje alatt. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megváltoztathatja életünket egy összetört tükör. Mert ez a gonosz lény így szabadult ki. Muzaffar szerint nem először. Annyira morbid, hogy egy sima figyelmetlenség, ballépés ilyen súlyos következményekkel járhat.

Khaled leült a felesége ágyának szélére, hogy kissé megnyugtassa őt.

-Tudom hihetetlen mindez. Ha egy hónappal korábban mondták volna nekem, bárki legyen is az, őrültnek nézném. De azok után, ami velünk történt és azok után, amiket tapasztaltunk, én már bármit elhiszek. A lényeg, hogy Ismael lelke nem veszett el, csak átvándorolt egy másik testbe. A démon a testét birtokolta.

- Azt akarod mondani, hogy a fiunk még él ?

- Ahogy nekem mondta, ő már egy másik testben él.

- Miféle testben, mondd már el kérlek ! -kérdezte Selma idegesen.- Nem értek ebből semmit !

- Ezt ő sem tudta megmondani. Csak annyit tett hozzá, hogy valószínűleg Ismael valamilyen formában felkereshet majd minket, ha emlékszik előző életére és nem emberként születik újjá. A mi kisfiunk példás életet élt. Nem követhetett el főben járó bűnöket. Mert Muzaffar szerint az az ember, aki nagyon gonosz tetteket hajt végre élete során, nem érdemel újabb esélyt, annak lelkét felszívja a Csend.

- Mindez nagyon furcsa számomra, nem tudom megemészteni ! -mondta Selma. De mégis öröm töltötte el szívét, hogy Ismael nem veszett el végleg és egyben reménnyel is, mert a jövőben esetleg még találkozhat vele valamikor.

Három hónappal később Selma a városból tért vissza bevásárlás után. A kapujuk előtt meglátott egy fekete-fehér foltos kölyök macskát, amely tanácstalanul nézett körül, látszólag elveszve a világban. Amikor meglátta a nőt, felemelte a farkát és nyávogni kezdett. Éhesnek látszott és elgyötörtnek. Selma-nak eszébe jutott, amit a férje mondott neki a kórházban a balesete utáni napon. Felvette a macskát, amely nem ellenkezett és nem is próbált elszaladni.

-Tudom, hogy te élsz benne, érzem ! Te voltál az én kisfiam, csak a tested más. A lelked nem halt meg. Tisztán érzem, hogy te vagy -mondta Selma hangosan és annyira elérzékenyült az örömtől, hogy ott helyben elkezdett sírni. Végül így szólt a macskához: - Meg foglak tartani !