A pókok megjelennek a görög mitológiától az afrikai folklórig terjedő legendákban és mítoszokban, sőt  hosszú geoglifaként is a perui Nazca-sivatagban. A pókok különböző színekben és méretekben fordulnak elő, kezdve a nagyon aprótól (a szamoai mohapók mindössze 0,3 mm-es) az extra nagyig (a Góliát madárevő pók ) és a mitológiai J'ba Fofi , amelynek lábfesztávolsága 1-2 méter hosszú.

A J'ba Fofi mélyen Kongóban él, és a bennszülöttek szerint  hálókat építenek fáról fára, a leveleket egyfajta álcázásként használva, gyakran keresztezve a vadösvényeket. Dél-Amerikában az Amazonas-esőerdőben az óriáspókok más hálótechnikát alkalmaznak,  barázdákat ásnak a fák gyökerei alá, hálókkal és botlókötelekkel borítják be az üreget, amelyeket levelekkel álcáznak (hasonlóan a csapóajtó pók által használt technikához). A felnőtt J'ba Fofi állítólag úgy néz ki, mint egy nagy tarantula, sötétbarna színű, teste 28-30 nagyjából kosárlabda méretű, kiemelkedő agyarakkal és nagyon erős méreggel. Teljes alakban állva olyan magasak, mint egy ember. Tojásai halványsárgák. A fiatal J'ba Fofi élénk sárga, lila hassal, de felnőtté válásakor sötétbarna lesz. A bennszülöttek mindenáron elkerülik ezeket a fészkeket, gyakran hosszabb utat tesznek meg rendeltetési helyükig emiatt.

A kongói őslakosok történeteket mesélnek az óriási kongói pókról, amely bejön a falvaikba, megöli vagy elviszi a kisállatokat, sőt még a gyerekeket is. Mi több, kunyhóikat nádtetővel építik, meredek és szorosan elhelyezett falakkal, hogy megakadályozzák a pókok becsúszását. Egy falusi azt állítja, hogy fiatalon látta, amint az egyik ilyen óriási pók bejön a falujába, felkap egy kis kutyát, befecskendezi a mérgével, majd visszatér a dzsungelbe a kutyával – mindezt másodpercek alatt. Egyik legrégebbi észlelése 1890-ben történt, Arthur Simes angol misszionáriustól. Útban volt egy ugandai tó partján fekvő faluba, de útközben több hordárja belegabalyodott egy nagy ragacsos hálóba, amely egyik fáról a másikra lógott, egészen a földig. Miközben a hordárjait vágta ki ebből a hálóból, amelyet hihetetlenül nehéz volt átvágni, két nagy pók jelent meg, és megtámadta a hálóban rekedt embereket. Simes elsütötte pisztolyát a pókokra, miután azok elsiettek. Simes kimentette hordárjait , de  már későn, perceken belül a férfiak lázasak lettek, harapásuk helye megduzzadt, nem sokkal később pedig meghaltak.

Az egyik legismertebb és dokumentált észlelés Reginald  Lloyd-tól és feleségétől származik 1938-ban. Egy úton haladtak, amikor megpillantottak valamit, amiről először azt hitték, hogy majom, de ahogy közelebb hajtottak, meglepődve tapasztalták, hogy ez egy akkora pók, mint egy dzsungelmacska. Úgy becsülték, hogy a láb fesztávolsága 2 méter volt.  William J. Gibbons kriptozoológus egy élő kongói tavi szörnyre, a Mokele mbembe-re vadászott. A lény keresésére indított harmadik expedícióján olyan bennszülöttekre bukkant, akik elmesélték az óriáspókokkal kapcsolatos tapasztalataikat. Kanadába való visszatérése után megosztotta tapasztalatait az olvasókkal:

"Az egyenlítői Afrikába tett harmadik expedícióm során megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, vajon a pigmeusok tudnak-e egy ilyen óriási pókról, ők pedig ismerték ! Ezek az óriás talajlakó pókok az apró erdei antilopra, madarakra és más vadakra vadásznak, azt mondják, hogy rendkívül veszélyesek, nem is beszélve arról, hogy nagyon mérgezőek" - állítja Gibbons. 

2013 márciusában egy videó jelent meg a YouTube-on egy állítólagos J'ba Fofi-ról, amelyet egy éjszakai kamerával fogtak el egy mozambiki fa melletti vízlyuk közelében. Rövid pillanatra előbukkan a sötétségből, miközben a képernyő jobb szélén lévő sötétségbe rohan.