Emberevő növények
Léteztek valaha vadon élő húsevő növények, amelyek képesek elkapni az embereket, amint azt néhány kutató állította? Lehet, hogy voltak olyan őskori példányok, amelyek nem maradtak fenn, mint ahogy az összes megafauna ( ősi növényvilág) kihalt.
Madagaszkár fa
Carl Leach német felfedező 1878-as jelentése szörnyű szertartásról számolt be. Leach Madagaszkár szigetén volt egy Mkodo nevű helyi törzzsel. Leírta, hogy a falusiak hogyan etették az arra ítélteket egy emberevő fával. Egy tizenéves lányt lándzsaszerű fegyverrel bökdösték, közben arra kényszerítették, hogy másszon fel a fára. Leach a madagaszkári fát óriási ananászként írta le, hosszú szőrös csápokkal a tetején. Leach folytatta: a kannibálfa, amely mozdulatlannak tűnt, hirtelen életre kelt. Vékony csápjai megmozdultak a koronájánál. Aztán hirtelen az előtte álló személy nyaka és a karjai köré tekeredtek.
Vámpírszőlő
A helyiek ezt a fura növényt, amelyet Nicaragua mocsaraiban találtak, az ördög csapdájának is nevezik. Polipként írták le. Egy Dunstan nevű természettudós két évet töltött a helyi állat- és növényvilág tanulmányozásával. Ezt a felfedezést egy mocsárban tette a Nicaragua-tó közelében. Dunstan állítólag mintákat gyűjtött a környéken, amikor kutyája hangosan vonyított. Nem tudta, hogy fájdalom, rémület vagy a kettő kombinációja okozza-e ezt, ezért a hang forrásához rohant. Látta a kutyát a gyökerek hálózatában. Azok sötétes fekete színűek voltak, ragacsos gumi nyálkát bocsátottak ki szörnyű szaggal. Dunstan elvágta a gyökeret. Nagyon nehéz volt elvágnia ezeket a nála levő késsel, mert a gyökerek aktívan ellenálltak. Dunstan-nak sikerült megmentenie a kutyáját, de mindketten megsérültek a mentés során. A férfi bőrét mindkét kezén hólyagok borították, a kutyája testén pedig véres sebek keletkeztek, így nehezen tudott járni. Keveset tudunk erről a növényről, de a helyiek rendkívül félnek tőle, nem érintik meg.
A venezuelai táblahegyek vagy tepui-k sziklás, sivatagszerű tájain a talaj nedvesség- és tápanyagkoncentrációja nagyon kicsi, ezért sok növény húsevő. Néhány utazó, aki sikeresen megmászta az egyik kevésbé ismert tepui-t, emberevő fákat látott annak tetején, saját elmondása szerint. A fák hosszú tüskéi átszúrják azt, aki megérinti a törzsüket. Az összeszabdalt testből kicsorgó vért a növény felszívja, majd az indák újra visszaereszkednek a földre a kivéreztetett, kiszáradt tetemmel együtt. A vadfa ezután újra felkészül a következő étkezésre. Az őslakos törzsek Ya-te-veo vagy Látlak faként ismerik
A halál virága
Arkwright kapitány útja során 1581-ben elmondása szerint furcsa növényekre bukkant. Felfedező körútját a Csendes-óceán déli részén, El Banur néven ismert szigeten tette. Az emberevő virágot Arkwright hajónaplójában írta le. Úgy írta le, mint egy nagy virágot, fényes szirmokkal, amely képes felszabadítani egy alvást kiváltó toxint. Ami miatt az arra járó elalszik a nagy szirmokon. Ezután a virág megeszi.
Az indiai tehénevő fa
A dél-indiai tehénevő fa 2007-ben is hallatott magáról. Egy tehénpásztor riasztotta a helyiket Padrame sűrű dzsungellel körülvett falujában. A pásztor elmondása szerint a gondjaira bízott tehenet egy fa ágai ragadták meg és emelték a magasba. A helyszínre siető falusiaknak végül sikerült megmenteniük a tehenet, miután addig ütlegelték a fa ágait, melyek az állatra tekeredtek, míg azok el nem ernyedtek, szabadon engedve az állatot. A híradások szerint a helyiek pili mara, vagyis tigrisfa néven hivatkoztak a tehenet foglyul ejtő növényre, mely egyáltalán nem volt ismeretlen a területen lakók számára. A szárnyra kapott hírek kapcsán egy csapat riporter a helyszínre utazott, hogy maga is utánanézzen a történteknek és – talán nem meglepő módon – az eredetitől néhány árnyalatban különböző történetet jegyeztek fel. A második variáció szerint egy fiatal nő tartott hazafelé az erdőn keresztül, amikor a sűrűben meglátott egy tehenet, melynek a hátsó fertályát egy viszonylag kis termetű fa ágai tartották a levegőben, miközben mellső lábaival próbált a földbe kapaszkodni. Az ijedt lány visszaszaladt a faluba, ahol az egyik helyi földműves sietett a segítségére és fejszéjével elkezdte levagdosni a fa ágait. A fa egészen addig nem engedte el a tehenet, míg a farmer teljesen ki nem döntötte azt. A környék folklórjában különböző legendák keringenek a pili mara-ról, ráadásul a falusiak közül többen emlékezni véltek évtizedekkel korábbi, hasonló esetekre.
A majomcsapda
Az 1970-es évek elején egy Mariano da Silva nevű utazó számolt be egy húsevő növényről, mely a brazil-guyanai határ mentén tenyészett a dzsungel mélyén. A növény jellegzetes szagot árasztott, mely állítólag rendkívül vonzó volt a majmok számára. Az illatanyag által elcsábult majmok aztán felmásztak a fa törzsén, ahol a növény levelei teljesen körbefonták őket. Az így képződő gubó aztán csak napokkal később nyílt ki újra, hogy az elpusztult állat csontjai a földre hulljanak belőle.
Emberarcú fák
A perzsa mitológiában egy fa gyümölcse és termése férfi, női vagy szörnyeteg fejeket formáz, Waq-waq kiáltásokat hallatnak. Ehhez nagyon hasonló a kínai eredetű Yunmenyu , vagyis emberarcú fa, amelynek gyümölcsei szintén emberfejeket formáznak, azok folyton mosolyognak. A korabeli kínai feljegyzések szerint a Yinmenyu fák termése édes-savanyú ízű volt, a gyümölcsök magja is emberfejet formázott, szemekkel, fülekkel, orral és szájjal.
Az éhezőfű
Másnéven tündérfű, az ír mitológia része: egy olyan fűcsomót vagy füves térséget jelöl, melyen ha bárki átsétál, azt azonnal éhség és általános gyengeség keríti hatalmába. Állítólag ezek a fűcsomók azokon a területeken keletkeztek, ahol a föld alatt olyan ember teste nyugszik, akit nem temettek el rendesen.
