Selma leült a számára felkínált helyen, a kanapén. Majd sóhajtott egyet és megszólalt:

- Azért kerestem fel, mert megtudtam, hogy maga Narid Aliech nagyanyja. Illetve csak volt.

-Talán ismerte valahonnan ? -kérdezett vissza Shaila.

-Attól tartok, nem hinne nekem, ha megmagyaráznám.

-Azért próbáljuk meg !

-Rendben, de ígérje meg nem zavar ki innen engem rögtön. Biztos vagyok benne, hogy az unokája démonná vált !

Shaila nem lepődött meg. Ehelyett nyugodt maradt, nem zavartatta magát.

-Kér cukrot a kávéba ?

-Egyet !

-Tudja már volt valaki, aki felkeresett engem és ugyanezt állította. Hafiz Murad a neve.

Helyet foglalt a másik fotelben és folytatta:

-Narid, az unokám nagyon különös dolgokat tett kiskorában. Folyton magában beszélt, hosszú időre eltűnt itthonról, zavarodott volt, sápadt, de most nem is tudnám felsorolni az összes furcsaságot. Intézetbe került. Talán leginkább az aggasztott, hogy olyan nyelven beszélt, amelyet én sem értettem.

-Voltak rémálmai is ?

-Igen, ezt ki is felejtettem, habár fontos, hiszen mindennaposak voltak. Elmondása szerint a napi átélt tapasztalatait sokkal durvább módozatban álmodta meg éjszakánként.

- Még egy kérdésem lenne, mielőtt elmondanám a magam verzióját. Hogyan halt meg az unokája és hol temették el ?

- Erről nem akarok beszélni. Mi sem tudjuk. Kárt tett magában. A testvére külföldön él. Ne faggasson tovább, kérem. Nekem ez még sok év elteltével is mindmáig fájdalmas.  Ördögűzésen is átesett, próbáltuk megmenteni őt, de nem sikerült. Napról-napra őrültebb lett.

Selma ezek után elmondta mindazt, amit átélt, gyerekei elvesztését, a démonnal való találkozását, a látó szavait és beszélt az amulettről is, amely megvédte őket.

-Itt ez az amulett. A férjemnek is van, ezért ezt magánál hagyom. Talán nagyobb szüksége lesz rá, mint nekem.

Shaila elvette tőle a tárgyat, majd visszaadta neki. Egyre inkább kezdett bízni vendége szavaiban.

-Köszönöm, de maradjon csak magánál. -Én voltam a nagyanyja, engem nem bántana, eddig sem tapasztaltam semmi furcsaságot vagy jelét annak, hogy itt lenne.

Selma megértette. Mielőtt kiment volna, feltett még egy kérdést:

-Hol vannak most a lánya hamvai ?

-A Hayalet tóba szórtam. Legtöbben a tengerhez viszik, de mivel messze van innen, úgy döntöttem akkor, hogy ott fogom lebonyolítani.

Hazafele menet Selma elgondolkodott azokon a beszámolókon, amelyeket még lánykorában hallott a Hayalet-tóról. Kísértettörténetek, eltűnések. Tó és tükör- a párhuzam elgondolkodtató. Alakmás. Ugyanakkor szerette volna felkeresni a nő által említett személyt, Hafiz Murad-ot is.

Khaled, a férje odahaza próbálta lebeszélni az újabb látogatásról, de Selma nem hallgatott rá. Legyőzte a kíváncsisága, érdeklődési vágya, amely a női természet alapja. Miközben a buszon ült, elolvasta a napi híreket az újságban. Megakadt a szeme az egyik cikken, amely éppen a Hayalet-tóról szólt: Gyilkosság a tóparton, megtalálták egy 34 éves nő hulláját darabokban. A férfi, aki vele volt együtt megfulladt, testét nemrég találták meg. Az ügyben nyomoznak. Selma ledöbbent ezt olvasva, Anusha-ra és Ismael-re gondolt és arra, hogy őket is ugyanez a gonosz lény ölte meg. Haragot és szomorúságot érzett. Miközben ezeken a szomorú dolgokon gondolkodott, a busz közben megérkezett a végállomásra, ezért le kellett szállnia. Végigment az utcán, ahol megtudta a járókelőktől a kérdéses célpont helyét. Egy ötven év körüli kopasz férfi nyitott ajtót Hafiz Murad házánál. Mint kiderült, Murad már nem ott lakott, külföldre költözött Németoszágba családjával együtt. A nő nem faggatta tovább az új lakót, a következő buszjárattal hazament. Otthon a férje és a fia már várták. Vacsorát is készítettek neki. Habár gyorskaja volt, Selma-nak nagyon ízlett. Általában ő főzött, mivel nem volt állandó munkahelye. Néha-néha vigyázni szokott kisgyerekekre, hazahozta őket az óvodából a környék családjainál segédkezve, amiért persze fizetést is kapott. A múltbeli tragédiák miatt nem bírt helytállni előző munkahelyén, ezért otthagyta. Már nem a régi volt, képtelen volt koncentrálni, elszabadulni a múlttól.

Aznap éjszaka Selma furcsa zajra ébredt. Férje mélyen aludva mellette feküdt az ágyban. Selma az ablak felé indult, ahonnan a kaparászást hallani vélte. Sokáig bámult kifelé, de minden mozdulatlannak tűnt. Csupán a Hold fénylett vörös színben. -A vérhold! -gondolta Selma. Megborzongott kissé, de megpróbálta magából kiűzni a rossz gondolatokat.

-Nem térhetett vissza ! -Mit akarna tőlünk ?

Ismét kinézett az ablakon, de ezúttal sem érzékelt semmi különöset. Bement fia, Hassan szobájába is. Ő ezalatt az igazak álmát aludta, mellette a földön macskája, Ismail feküdt. A macska nevét elhunyt kisöccsük után kapta, mivel éppen annak halála után bukkant fel az életükben és épp olyan fürge volt, mint hajdanán a kisfiú. Miután az anya nyugtázta magában, hogy minden rendben, visszament a hálószobába. Férje még mindig aludt, nem vett észre semmit. Selma visszabújt az ágyba, felkapcsolta az éjjeli lámpát, a párnát pedig háta mögé rakta, hogy Khaled-et ne zavarja a fény. Elővett egy könyvet, melynek címe Új élet  volt. A reinkarnációt, a halál utáni életet és hasonló dolgokat taglalta. Selma ugyanis titkon azt hitte, hogy fia, Ismael lelke a kóbor macskában él tovább, amely most nagyobbik fia szobájában alszik. De kétségei is voltak, hogy mindez csupán vágyálom, fantáziavilágban él és valójában csak így akarja megnyugtatni háborgó lelkét. Mégis nem tudott mit kezdeni a benne lakozó furcsa érzéssel, hogy fia lelke még mindig velük van. Egyfajta hatodik érzék ez, amely megmagyarázhatatlan.

Újabb éles zaj törte meg nyugalmát. Az ablaküvegen, csíkban lefele hosszú karcolásnyom látszódott. Selma megijedt, a lámpát égve hagyta, de így sem tudott visszaaludni. Mire a hajnali órákban végre elauldt, rémálmok kezdték gyötörni. Azt álmodta, hogy Shaila, akinél aznap tett látogatást, meghalt. A ház, amelyben élt kigyulladt, ő pedig benne égett.

- Rosszat álmodtál ? -kérdezte férje az asztalnál, miközben reggeliztek.

- Látom már jól ismersz. De nem untatlak vele.

- Kíváncsivá tettél ! Gyerünk, mondd el.

- Tegnap meglátogattam azt a nőt, akiről már beszéltem neked. Narid Alyech-nak a nagyanyját. Ő szerepelt az álmomban is. Kigyulladt a háza és bennégett.

- Értem. Habár sok furcsa dolog történt már velünk, mégse feledd azt, hogy ez csak egy álom volt, nem a valóság. Azt se feledd, ha bármi gond akadna, én itt vagyok és segítek !

A nő szándékosan elhallgatta azt, amit az ablakon észlelt és a hangokat, amelyek éjszaka felkeltették, ugyanis nem akarta felzaklatni a férjét. Szinte biztos volt abban, hogy a démon visszatért hozzájuk, de egyelőre jobbnak látta nem felkavarni a vizet. Később megvizsgálta az ablak körüli terepet, de nem talált semmilyen tárgyat, amely karcolásnyomokat okozhatott volna. Még egy faág sem lehetett a felelős, mivel a legközelebbi fa körülbelül tíz méterre lehetett onnan.

Khaled ezalatt a munkahelyén tudta meg, miközben a híradót nézte a tévében, hogy az álom, amelyet felesége látott a valóságban is megtörtént. Mindez nem volt elég: két nap múlva Selma két túrázó halálát látta álmában. A tévében értesültek ezúttal is arról, hogy álma beteljesült, méghozzá a közeli jövőben. A helyszín utóbbi esetben a Hayalet-tó körüli erdő volt. Rádöbbentek arra a tényre, hogy Selma megálmodja előre mások halálát, akik valamilyen módon kötődnek a tükör démonához.

Khaled leültette feleségét maga mellé és arra kérte, mesélje el a legutóbbi álmában látott eseményeket pontról pontra.

- A nő, az egyik személy, aki meghalt, én voltam. Korábban Shaila bőrébe bújtam. A helyszín ugyanaz volt mindkét esetben, amit a tévében mondtak.

- A tónál tegnap ketten haltak meg. Ki volt a másik személy, kit láttál ?

- Ő ugyanaz a személy volt, felismertem azonnal, amint megláttam a képernyőn a fotóját. Minden úgy kezdődött, hogy én, vagyis az a nő, Mira az erdőben sétált kettesben a párjával.  Mivel meleg volt, meg akartunk fürdeni a tóban. Az erdei ösvényen sétáltunk. Egy hátizsákban vittünk valamit, azt nem tudom mi lehetett benne, kivéve a fürdőruhákat, mivel azokat később elővettük. A fiú sokat viccelődött, előadta átélt kalandjait a hegyekben, amikor vaddisznóra és őzekre vadásztak. Ami megragadta a figyelmemet, hogy volt egy fehér hajszála a feje tetején, annak ellenére, hogy fiatal volt, csak húsz év körüli. Szóval amíg mesélt ,közben megérkeztünk a tóhoz. Ekkor vettük ki a hátizsákból a fürdőruhákat, aztán átöltöztünk. A levetett ruhákat a parton hagytuk. A vízben nevetgélve lefröcsköltük egymást, elúsztunk a közeli nádashoz is. Innen változott át az álom rémálommá. Ott a nádasnál testünkre tapadt valamilyen furcsa hínár. A víz alá akart rántani. Láttam, hogy a fiú is vergődik mellettem. A víz alatt nagy nehezen sikerült letépnem magamról a hínárt. Kerestem a férfit, de nem találtam meg . Újra lemerültem a víz alá, immár szabadon. De nagyon nehezen lehetett látni, a víz sötét volt, tele indákkal és különböző vízinövényekkel. Úgy döntöttem kimegyek a partra, mert nem bírtam tovább úszni. Kiáltoztam össze-vissza, teljesen egyedül voltam, már a nap is lement és beesteledett. A hátam mögül hallottam, hogy a nevemet, vagyis annak a nőnek a nevét suttogja valaki. Nem láttam senkit, de a hang ismét megszólalt, ugyancsak a Mira nevet ismételte. A hang irányába mentem, egy sziklához. Ekkor megmutatta magát. Ő volt az, akit az autóban láttunk. Fekete test és fehér lyukak a szeme helyén. És itt lett vége, felriadtam. Mondd csak Khaled, miért én ? Nem volt elég, hogy elvette két gyerekünket is, még mindig nem hagy békén minket?

- Nem lett volna szabad nyomoznod, én megmondtam előre !

- Szerinted azért történik mindez, mert túl sokat szeretnék tudni ?

- Hagyd abba a kutatást !

Selma ezúttal megfogadta férje tanácsát. Három hónapig nem történt semmi különös. De egy éjjel álmában ismét látta egy újabb személy halálát. Ezúttal egy rendőrét, aki Shaila Alyech halála ügyében nyomozott, kutakodott az unokája, Narid múltjában is. Rájött, hogy a lány hamvait a tóba szórták. Mivel ő is hallott a Hayalet-tó mellett elkövetett számtalan bűntényről, elindult oda, hogy tovább nyomozzon a két halott turista ügyében, hátha talál nyomokat és összefüggéseket. Egy kő csapódott a fejéhez a semmiből. Megpróbált talpra állni, de belezuhant a szikláról a tóba. Ezt követően Selma felriadt álmából. A sötétben kirajzolódtak előtte egy alak körvonalai. A nő nagyon megijedt, nyomban felkapcsolta a lámpát. Az árnyék azonban nem tűnt el. Ott állt előtte mozdulatlanul, mintha a saját árnyéka életre kelt volna és szembenézett volna vele.

- Ki vagy ? -kiáltotta Selma.

- Ki vagy -válaszolta az árnyék halkabban.

Khaled felébredt a kiáltásra. De nem sokáig maradt ébren, mert az árnyék megragadta a nyakánál fogva, majd a falhoz csapta úgy, hogy a férfi elvesztette az eszméletét. Betört fejéből lefolyt a vér a lepedőre. Selma gyorsan előkapta a szekrény fiókjából az amulettet, az álomfogót, amely korábban megvédte őt a démontól. Viszont ez sem használt. Felordított, ki akart rohanni a szobából, de az árnyék visszalökte az ágyba. Már nem tudott megmozdulni, mert elfogta valamilyen furcsa bénultság. Próbált kiáltozni ismét, de nem jött ki hang a torkán. Csupán a tágra meredt szemével tudott érzékelni. Az árnyék még mindig ott volt és közeledett feléje lassan. Percek teltek el így. Még közelebb jutott a nőhöz. Elvette az amulettet, amely az ágyon hevert, hosszasan bámulta, majd ledobta a földre. A lény ezután irányt változtatott, a szoba másik felébe ment. Végül leült a sarokba és nem mozdult. Selma így figyelte őt lebénulva. Késztette magát arra, hogy becsukja a szemét, de nem volt ereje hozzá. Szörnyen érezte magát, hosszú órákig félelem és tehetetlenség gyötörte őt. De tudta mit akar tőle az, akivel szemben állt.

Amikor a hajnali nap első sugarai behatoltak a szobába, megszűnt a bénultság érzése. Az árnyék is eltűnt. Khaled ugyanekkor tért magához.

- Jól vagy ? -kérdezte férjétől.

- Azt hiszem, betörte a fejem. Vérzik !

- Mindjárt hozok fertőtlenítőt . Majd elmegyünk az orvoshoz.

Szótlanul kiment a szobából. Első dolga az volt, hogy megnézze a fiát. Hassan szerencsére békésen aludt a szobájában.

-Mondd csak, te direkt vagy ilyen nyugodt ? -kérdezte a férje, aki követte őt.

-Igen. Mit szeretnél, sírjak, hisztizzek ? -Semmit nem oldana meg. Ha mindig annyira gyenge lettem volna, talán már nem lennék itt ezen a világon. Már annyi mindent éltem át, hogy félni sem tudok.

Khaled értetlenül bámulta. A nő visszament a szobába, elővett egy papírt, amelyre ezt írta:  Itt nem beszélhetek, mert meghallaná.

Miután mindketten kimentek, beültek az autóba.

-Vezess ! -mondta Selma sürgetően.

Khaled elindította az autót.

-Ő volt az, a démon ! -mondta, miközben felesége elővette az elsősegély dobozt és  ellátta a férje fején keletkezett sebet.

Selma meredten bámulta.  Letette a törlőkendőt, majd így szólt:

- Nem ő volt !

- Hogyhogy nem ő volt ?

- Egész éjjel bámult engem, ott a sarokban ez a valami. Megmozdulni sem tudtam, ledermedtem. Te nem tudod mit éltem át nemrég, milyen szörnyen éreztem magam. Soha nem tapasztaltam ilyen rosszat. Csak a látásom működött. Meg a gondolataim. Ezalatt valahogyan átadta nekem azt, amit közölni akart velem. Azért gyötör, mert szabadjára engedtem a tükörbe zárt démont. Azt is tudatta, hogy halálomig nem hagy békén és kínozni fog. Ennek a valaminek adta el lelkét Narid, amikor még normális emberként létezett. De tudod mit, nem érdekel. Azt tesz velem, amit akar, csak titeket ne bántson ! Én nem fogom feladni, habár egy másik nő már régen elmeosztályon végezte volna azok után, amiket nekem kellett átélnem.

- Ezt nem értem ! -Honnan tudod ezeket ?

- A gondolatok erejével kommunikáltunk. Ez hasonló ahhoz, amikor álmodunk-egyfajta üzenet   a gondolatok útján. Most menjünk vissza kérlek, fordulj meg, később elmagyarázok mindent. Nem akarom Hassan-t egyedül hagyni vele !

Khaled rátaposott  a gázra, szemrehányóan ráförmedt a feleségére .

- Nem ment el, te pedig ezt csak most mondod és a gyereket egyedül hagytuk vele ?

- Nyugalom, nem érted, de később, amint mondtam az előbb is, elmagyarázok mindent részletesen. Az, aki éjjel meglátogatott nincs most ott a  házunkban. A démon viszont igen, ő ott van most is, ezt megtudtam  éjszaka. Kezdettől fogva velünk élt, eleinte Ismael testében, most pedig állat alakban próbálkozik. Nem kellett volna befogadnom a kóbor macskát. Szörnyű, de így van.  Felhasználta  a jóindulatomat, én pedig befogadtam, sőt a saját gyermekkel egy szobában alhatott. Mindig is éreztem, hogy az nem közönséges macska, hiszen te is tudod. Viszont elvakított a hiú remény, azt a személyt láttam benne, akit akartam, vagyis a fiunkat.

- Ha visszaértünk, ne tegyél semmi furcsát. Viselkedjünk természetesen, mintha semmi nem történt volna. Hassan-t majd hétvégére elvisszük a nagyszüleidhez. Aztán megpróbáljuk visszajuttatni a démont  oda, ahonnan jött. -fejezte be Selma

- De hogyan, az amulett segítségével ?- Szerintem ez túl veszélyes, fogjuk a macskát és dobjuk ki valahol !

- Nem, Khaled.  Ez nem oldja meg a problémát. Tudom, hogy nem hozhatjuk vissza ezzel a gyerekeinket, de az ilyen gonosz lény ellen nincs más megoldás, csak az, hogy elpusztítsa őt valaki. Vagy ebben az esetben  örök fogságra ítélje !

Selma még inkább felizgult állapotban folytatta: - Fogd már fel, az ilyen gonosz ellen csak így lehet harcolni, nincs más megoldás. Meg kell fizetnie. Nem hagyhatjuk azt sem, hogy tovább gyilkoljon. Én pedig nem fogom engedni, hogy téged, a fiunkat és más szeretteinket bántsa. Többé már nem!

Khaled-nek tetszett felesége elszánt viselkedése. Közben el is szégyellte magát amiatt, hogy gyáván viselkedett.

-Igazad van, Selma ! -Hidd el én is meg akarlak védeni titeket bármi áron.  Csak abban az esetben van esélyünk legyőzni őt, ha támadunk. Mert legjobb védekezés a támadás.