Oszétiai történet

Idős korában két ikerfia született Nart Uarhag-nak. Abban az órában, amikor az első kakasok megszólaltak hajnalban, megszülte első fiát, aztán ugyanazon az éjszakán, amikor a reggeli csillag Bonvarnon még nem emelkedett az égre, abban az órában, amikor a második kakasok megszólaltak, született egy második fia. Akhsar-nak és Akhsartag-nak nevezték el őket: ami annyit jelent, hogy bátor és legbátrabb.

Akhsar és Akhsartag felnőttek, majd eljött a nap, amikor úgy döntöttek, hogy egy évig vándorolni fognak. Felkészültek az útra. Eljutottak oda, ahol három út elágazott, ott a következőkben állapodtak meg: -Menjünk végig a két szélső úton, legyen a középső majd a találkozásunk helye. Tegyünk mindannyian az út menti kő alá egy saját magunk által készített nyilat. Aki előbb tér vissza ellenőrizze, hogy a testvér által elhelyezett nyílvessző a helyén van-e.

Akhsar és Akhsartag külön utakon jártak. Egy év telt el, Akhsartag visszatért a megbeszélt helyre, felemelte a követ. Akhsar nyila ott feküdt ugyan alatta,   de sötét penész borította.  Hosszú ideig sétált az erdőkben, mezőkön és hegyekben, estére elérte a Fekete-szurdokot. Ott töltötte az éjszakát. Álmában látta, hogy testvérét, Akhsar-t elfogták. Nyomban felugrott és továbbment. Ismét egész nap sétált, míg estére elérte a Fehér-szurdokot. Megint egy ligetben pihent le, éppen elaludt, amikor ugyanazt a nyugtalan álmot látta, mint az első éjszakán. Akhsartag ismét felugrott, riadtan továbbment. A  Vörös-szurdokhoz érkezett meg estére.  Meglátott egy tavat,  partján egy sátrat állított fel valaki. A sátorban időről időre különös fény villant fel, majd ismét eltűnt

-Nem hiába állították fel ezt a sátrat - gondolta Akhsartag. - Talán itt megtudom, mi történt a bátyámmal?

Közelebb ment a sátorhoz, fürkészte azt.  Akkor Akhsartag látja, hogy az egyik oldalon egy vasajtó van beágyazva a sátorba, bezáródik, majd magától kinyílik. Minden alkalommal, amikor kinyílik, belülről fény árad belőle. Akhsartag elámult: miféle csoda ez ? Amint az ajtó kinyílt, Akhsartag nyilat lőtt a fénybe. Bentről kihallatszott egy éles kiáltás - úgy, hogy a fák meghajlottak, a tó buborékolt,  a hullámok a partra ömlöttek és az állatok, akik az éjszakát a ligetben töltötték, megijedtek, egymást tolva elkezdtek menekülni. Eltelt egy kis idő, míg minden elcsendesedett. A tó újra belépett a partjaiba, a fák kiegyenesedtek, a vadállatok lassan visszatértek barlangjaikba. Kezdett már világosodni. Amikor hajnalodott, Akhsartag látta, hogy egy öregasszony jön ki a sátorból. Az egyik szemével vak volt, a másikban pedig a nyíl elakadt. Akhsartag közelebb ment hozzá, ekkor meglátta bátyja törülközőjét az öregasszony kezében. Megkérdezte tőle:

-Ki vagy ? -Honnan szerezted a bátyám, Akhsar törülközőjét ?

- Nem tudom, ki vagy, de ha Akhsar testvérének nevezted magad, akkor te is a testvérem vagy: én a Narts-ból származom. Amikor a bátyád nemrég meglátogatta ezt a helyet, megtudtam, hogy ő is egy narts családból származik. Itthagyta nekem a törülközőjét, ezt mondta: - Nézd meg, húgom. Ha vér van a törülközőn, az azt jelenti, hogy nehéz dolgom volt, ha nincs vér, nem kell aggódnod. -Most látom: megjelent a vér a törülközőn, ami azt jelenti, hogy  őt elfogták a bycenag-ok. Én pedig most, hogy teljesen vak vagyok, nem tudom, mit tegyek!

- Nincs mód arra, hogy legalább az egyik szemeddel látni tudj ? - kérdezte Akhsartag.

- Ha valaki összegyűjtené a reggeli harmat cseppjeit, összekeverné szarvastejjel, majd a sebemre csöpögtetné, akkor újra látnék !

Akhsartag befutott az erdőbe, elkapott egy szarvast, megfejte, összekeverte a tejet a reggeli harmat cseppjeivel, majd a nyilat kihúzta az öregasszony szeméből, ráöntötte az elkészített gyógyszert. Ő pedig újra látott immár.

- Hogyan került a bátyám a bycenagok-hoz? - kérdezte tőle Akhsartag.

- Elmondom az elejétől. A bytsenag-ok vadásztak, majd hirtelen esni kezdett, és egy mennyei érctöredék esett az égből közvetlenül a legidősebb bytsenag fejére, betörte azt. Az ércdarabot magukkal vitték.  Akhsar megtudta ezt,   azt tervezte, hogy ezt az ércet megszerzi magának. De mire odaért, körülvették, megkötözték és elvitték magukkal. Éppen ma akartam megtámadni őket, de a te hibád volt, hogy nem tudtam megtenni.

- Te ki vagy és miért hívod magad húgunknak?  Magyarázd el ezt is: amikor éjszaka megnéztem a sátrad láttam, hogy valami különös fény világítja meg, majd ismét eltűnik.

-Warhagu nővér a nevem, sokáig itt éltem. A férjem egy fehér kőgyöngyöt adott nekem. Ezt a követ minden alkalommal a nyakamba tettem, ekkor megvilágította számomra az utat. Amit láttál, az a kő által kibocsátott fény volt.

- Hol van most a férjed?

Az öregasszony rámutatott a sátorba épített ajtóra, és azt mondta:

-Ez az ajtó egy földalatti barlangba vezet, amely este, minden szombaton kinyílik. Egy bytsenag kijön onnan, hogy elraboljon legalább egy embert a környékről, aki a föld felszínén él.  Tehát elrabolták a férjemet. De hogy mi történt vele azután, nem tudom.

Szombat este, amikor az ajtó kinyílt, Akhsartag vállával nyomta azt, megakadályozva, hogy bezáruljon, kitépte a zsanérjaival együtt, majd félredobta. Ezután ő és az öregasszony a Nart klánból beléptek a barlangba. Rémülten látják: egy férfi fekszik ott, karjait és lábait minden irányba kinyújtva megkötözték.

-Ő  a férjem! - kiáltott fel az öregasszony.

Akhsartag kardot rántott, elvágta a köteleket. A férfi felállt,  köszönetet mondott Akhsartag-nak. Aztán együtt mentek a barlang mélyére, nemsokára megtalálták Akhsar-t is kifeszítve a barlang falán. Kiszabadították őt is.  Megtalálták a raktárat, ahol a bytsenag-ok tárolták az ércet. Ebből a fémből Akhsar kétélű kardot készített magának , amely bármilyen ütést kiállott, nem tört meg. Amikor Akhsar és Akhsartag kijutottak a barlangból, odakint a bytsenag-ok már várták őket. Akhsar és Akhsartag itt lépett harcba Karamag-gal, a vezetőjükkel. De Karamag-nak sikerült olyan ügyesen eltalálnia Akhsartag-ot, hogy az meghalt, a kard kiesett a kezéből. De aztán hirtelen a semmiből, megjelent az egyik Donbettyr, a vizek védelmezője. Akhsar-hoz lépett, hogy megsúgja neki:

-Kend meg a kard pengéjét avadz-kenőccsel !

Akhsar azonnal bekente kardja pengéjét. Amikor Karamag ráemelte kardját, Akhsar visszaverte a csapást, ellenfele kardja a legkisebb kavicsnál is kisebb darabokra tört. Akhsar ezután megölte az összes bytsenag-ot. A Donbettyr, aki előtte tanácsot adott Akhsar-nak, annak testvérét egy sekély tóba vitte, megfürdette a hullámokban, ő pedig azonnal életre kelt. Akhsar kardjának híre elterjedt a Narts-ok között.  Ettől kezdve, ha háborúzniuk kellett, ezzel a karddal mentek az ellenség elé.  A két testvér kalandjai ezzel nem értek véget, a nartikus eposzok részletesen elemzik jövőbeni életük alakulását, megpróbáltatásaikat.

.