Egy olyan jelenség, amely  lebeg, eltéríti az utazókat a kitaposott ösvényről.  Fénygömbökként jelennek meg, néha olyan fényesen, hogy abba belefájdulhat valaki szeme, máskor pedig nagyon halványak. Általában kékes csillogásuk van, bár vörösről is beszámoltak. Néhány észlelés sötét alakról beszél, aki a fényt viszi, mint valami lámpát vagy fáklyát. Annak ellenére, hogy fényt hordoz, az alak mindig túl sötét ahhoz, hogy részletesen leírják kinézetét. A sötétben lebegő fény ártatlannak, sőt barátságosnak tűnhet, de ez megtévesztő. Ezek a vonzó fények szinte mindig rosszindulatúak. Veszélyes földre vezetik az utazókat, talán egy mély lyukba, egy lápba vagy éppen  gonosz tündérek által uralt királyságba. A magyar folklórban kötik csupán a jelenséget a lidérchez. Azt mondják, hogy mind egy fekete tyúk tojásából kelnek ki, amelyet egy ember hónaljában vagy egy trágyakupacban tartottak. 

Ausztráliában a min min fények követik az utazókat, amint észreveszik őket. Ha azonban az utazó megfordul és megpróbálja követni a fényt, őt soha többé nem fogják látni.  Hollandiában a neve  Irrbloss, állítólag megkereszteletlen gyermekek lelkei, akik megpróbálják az utazókat a vízhez vezetni, ahol megkeresztelkedhetnek. de az is lehetséges, hogy  elásott kincset őriznek. Ezt a kincset csak egy halott ember kezével lehet megtalálni.

Az Aarnivalkea a finn mitológiában olyan hely, ahol egy tó vagy  láp fölött láng ég. Azt állítják, hogy megjelölik azokat a helyeket, ahol a tündérek aranyát eltemették.  Ha azonban valaki talál egy páfránymagot , annak a magnak a mágikus tulajdonságai elvezetik a szerencsés embert ezekhez a kincsekhez, amellett, hogy a láthatatlanság tulajdonságát biztosítják neki. Mivel a valóságban a páfrány nem hoz virágot,  a levelek alatti spórákon keresztül szaporodik, a mítosz kiemeli annak fontosságát, hogy csak rendkívül ritkán virágzik ilyen növény.

A lidércfény Spunkie néven ismert a Skóciában. A spunkie-t éjszakai hajótörésekért is hibáztatták, miután észrevették a szárazföldön, összetévesztették azt egy kikötői lámpával. A skót folklór más meséi ezeket a titokzatos fényeket a halál előjeleinek vagy az egykor élő emberi lények szellemeinek tekintik. Gyakran megjelentek tavak felett vagy olyan utakon. A Hebridák szigeteken néha látható furcsa fényt nevezik a teine sith, vagy tündérfénynek, bár nem volt hivatalos kapcsolat közte és a tündérfaj között.

Aleya vagy mocsári szellemfény a mocsarak felett előforduló furcsa fényjelenség neve, amit a bengáliak megfigyelték. Ezt a mocsári gáz jelenségnek tulajdonítják.  A bengáli  régió helyi közösségei úgy vélik, hogy ezek a furcsa, lebegő mocsárfények valójában szellemfények, amelyek a halászok szellemeit képviselik, akik munkájuk közben haltak meg. Néha összezavarják a halászokat, és néha segítenek nekik elkerülni a jövőbeli veszélyeket. 

Argentínában és Uruguayban a jelenség neve luz mala (gonosz fény), mindkét ország folklórjának egyik legfontosabb eleme. Ez a jelenség meglehetősen félelmetes, és leginkább a falusi területeken látható. Ez egy rendkívül fényes fénygömbből áll, amely néhány centiméterre lebeg a talajtól.

Egyes tudósok úgy vélik, hogy a fényt egyfajta világító gomba vagy alga termeli, amely mocsaras területeken nő. Csakúgy, mint a szentjánosbogarak vagy a horgászhalak, ezek a növények is egyedülálló kémiai folyamaton mehetnek keresztül, hogy fényt termeljenek. Még több tudós állítja, hogy a gázok keveréke felelős a fényekért. A mocsarakban a növényi anyag gyakran víz alá süllyed, mielőtt lebomlik. A metán nagyon gyúlékony gáz, és ismert, hogy a foszfinok spontán égnek, amikor levegővel érintkeznek. Egyértelmű, cáfolhatatlan bizonyíték mindkét hipotézis helyességére nincs.