Kuba  hagyományait számos különböző kultúra befolyásolta, beleértve az afrikai, katolikus és helyi vallásokat is.

Yara fénye

Ez a jelenség Hatuey halálához kapcsolódik, aki a spanyolok elleni függetlenedési harcok egyik alakja volt. Máglyán égették el. Eközben egy fiatal nő, akinek neve Yara volt, hogy enyhítse az ő fájdalmát beugrott a tűzbe. A szemtanúk szerint fehér fénygömb vette körül őket, majd felemelkedett az égbe. Hatuey halála óta titokzatos fény látható Yara mezőin vándorolva. A helyiek szerint ez a lány lelke. Az ősi kubai mese szerint lelke fénnyé vált és a mai napig vándorol a mezőkön. Egyesek úgy írják le a fényt, mint az óceánon nyugvó tükörképet, amely később ezer darabra törik. Mások vörös lámpásnak nevezik, amelynek intenzitása úgy néz ki, mintha a föld égne. 

A hosszú fogú fiú

Egy hosszú utazása során nagyon elfáradt, pihennie kellett. Útközben különös zajt hallott a távolban, egy gyermek kiáltozásait, ezért megállt az út menti bokroknál, hogy megnézze ki sír. Mikor rátalált, a fiú nem válaszolt semmilyen kérdésére. Az idegen a karjába vette őt, közben pedig átkozta az anyját, amiért el merte hagyni a saját fiát. Amikor megkérdezte tőle, hogy hol lakik, a  ló hirtelen megbokrosodott. A vándor megsimogatta kicsit, amitől az állat végül megnyugodott. A baba azonban még mindig nem hagyta abba a sírást, ezért a férfi köpenyével betakarva próbálta megnyugtatni a kis teremtményt, de a nyögések folytatódtak. -Talán éhes. - gondolta magában. - Biztosan már régen evett. Abban a pillanatban éles kiáltás hallatszott: – Már van fogam, amivel ehetek! A férfi megijedt nagyon, mert  ahang pontosan a köpenyből érkezett, amelybe  a babát bebugyolálta. Amit ezután látott, attól majdnem elvesztette a józan eszét: a köpeny nem egy csecsemőt rejtett, hanem egy szörnyeteget vakító és vörös szemekkel. A lény elmosolyodott, majd két  hosszú hegyes fogat meresztett ki, amelyek inkább agyaraknak tűntek. A lovas félredobta a babát, aztán bocsánatot kért lovától, amiért nem értette meg kezdeti elutasítását és félelmét. Addig vágtatott, amíg elérte a hidat, amely  a közeli a folyón ívelt át. A hirtelen fellépő felhőszakadás következtében balszerencséjére a folyó már kezdett kilépni a medréből, veszélyeztetve a hidat. Egy csuklyás férfi látva a tétovázó idegent,feléje lépett, aztán  így szólt: - Most ne menj át, a víz megrongálta a hidat, veszélyessé vált !  A lovas kissé megkönnyebbülve így válaszolt: - Nem érdekel azok után, amit láttam. Minden áron el akarok menni innen és haza akarok jutni!  Anélkül, hogy levette volna a csuklyáját, az idegen megkérdezte tőle, mi zaklatta fel ennyire. - Nem hiszed el, de láttam egy démont gyermeknek álcázva, akinek éles fogai voltak és beszélni is tudott! Abban a pillanatban az idegen felfedte az arcát, majd megmutatta két vámpírfogát. Végül gúnyos megkérdezte a vándort: –Erre gondolsz? Másnap az idegen családtagjai kimentek, hogy megkeressék rokonukat a városlakók kíséretében. Az emberek azt beszélték, hogy bizonyára elsodorta őt a folyó. A messziről érkezett férfi egy év múlva került elő a démoni megszállottság tüneteivel. A hosszú fogú fiú Kuba legismertebb kísértete, akit állítólag már nagyon sokan láttak.

Maria Lope

Lope 1520 körül telepedett le Kubában, miután Spanyolországból hajón átkelt az óceánon. Egy indiánnal kötött házasság után született meg a lánya, Maria. A lány a virágok és a természet rajongójának tartotta magát. Egy napon a Merésznek nevezett kalóz partra szállt ezen a területen.  A kalóznak megtetszett a lány, ezért mindenképp meg akarta szerezni magának. A lány azonban ellenállt, bármilyen felajánlott jutalmat visszautasított, majd menekülni kezdett. A kalózok üldözőbe  vették, a hajsza pedig egészen addig tartott, amíg egy eltévedt golyó leterítette a lányt. Azon a helyen, ahol meghalt, intenzív színű sárga virágok nőnek azóta, amelyeket Marialope virágnak neveznek.

Coabay

A coabay egy fenevad, amely barlangokban lakik és napközben denevér formában él. Alkonyat után azonban felveszi eredeti formáját kísértet alakjában. Gyakran látogatja a temetőket, majd a közelmúltban meghalt emberek személyében rémisztgeti a hozzátartozókat otthonaikban. De van egy gyengesége is: ha valaki nem fél tőle, ártani sem tud neki, és kénytelen lesz elhagyni a már elhunyt családtag testét. A gyászolóü embereket úgy keríti hatalmába, hogy  képes azok fájdalmát maguk ellen fordítani, a szívekben lakozó elégedetlenség és szomorúság által pedig birtokolni tudja a legyengült egyéneket.

A sellő

Aycayía volt a legjobb táncos a törzsben. Nemcsak szép volt, hanem énekelni is nagyon jól tudott. Minden helybeli férfit sikerült megbabonáznia, akik már nem tudtak dolgozni sem miatta.  A falu asszonyai megegyeztek abban, hogy mindannyian elmennek a falu bölcséhez, hogy tanácsot kérjenek tőle. A bölcs elmondta nekik, hogy Aycayía a bűn megtestesülése, mert dalaival és táncaival rabszolgává tette a férfiakat. Az asszonyok figyelmeztetése ellenére a férfiak továbbra is látogatták Aycayía-t, mindenféle drága ajándékot vittek neki, feleségeiket pedig Jagua-ban hagyták. A nők azonban nem adták fel, másodjára a kacik-nál, vagyis a törzsfőnöknél tettek panaszt.  Az öregember   adott nekik néhány magot, amelyek amulettként szolgáltak a hűtlenség ellen. Miután a magokból virág lesz, a varázslat is szertefoszlik. Ezt  amágikus növényt majagua-nak hívjá, ami siboney nyelven Jagua anyját jelenti. Virágait és fáját azóta is ellenszernek tekintik hűtlenség esetén.  Később egy hurrikán elpusztította a házat, ahol Aycayía és társa, az idős Guanayoa élt. Mindkettőjüket elsodorta a víz a tengerig. Az öreg Guanayoa teknőssé változott, Aycayía pedig sellővé. Ezt követően az élet normalizálódott, különösen a törzs asszonyai számára, akik végre nagyobb biztonságban kezdték érezni magukat. Férjeik ismét készen álltak a munkára és a háborúra. 

A lefejezett nő szelleme

A következő legenda 1658-ból származik. Ebben az évben Kuba Remedios régiója a kalózok folyamatos  fosztogatásainak volt kitéve. A helyi lakosoknak nem maradt más választásuk, mint elmenekülni a hegyekbe, hogy menteni tudják saját életüket. A helyi plébános sajnos nem tudott elszökni, mert a kalózok megölték őt  a templomban. Egy fiatal nő is elmaradt a többiektől, akit Olonés, a kalózok kapitánya elfogott. A bátor lány azonban megvédte magát az agresszortól, és nem adta magát oda neki. Emiatt a kalóz az egész legénysége előtt lefejezte a nőt. A legenda szerint a test tovább futott a part mentén, amíg le nem dobta magát egy szakadékba. Miután a szigetet elhagyták a kalózok, a túlélők visszatértek otthonaikba. A mai napig is állítólag kora reggel lehet hallani a lefejezett nő sikolyait Remedios tengerpartján. Olonés és kalózai voltak az elsők, akik találkoztak a kísértettel. A megrémült hajósok partra szálltak egy elhagyatott ismeretlen szigeten, ahol felfalták őket a kannibálok.

A temető csodája

 A hagyomány szerint Amelia Goyri  fiatal arisztokrata volt, aki feleségül vette unokatestvérét, José Rabell-t. Egy évvel a szerelmesek egyesülése után a fiatal nő teherbe esett, de egy szörnyű szerencsétlenség elválasztotta őket egymástól: szülés közben Amelia meghalt, a gyereket sem tudták megmenteni. Ameliát a magzattal a lábánál temették el a Colon temető boltozatában. Azt mondják, hogy az özvegy fájdalma olyan nagy volt, hogy minden reggel elment a sírhoz, hogy virágot vigyen és elmondja a bánatát szeretett feleségének. Távozásakor ezt anélkül tette, hogy megfordult volna. Tizenhárom évvel a halál után mindenkit megdöbbentett az a tény, hogy mindkét test sértetlen maradt. A magzat a nő karjában volt, nem pedig a lábainál, ahogyan eltemették. Ebből kezdett táplálkozni egy legenda is, amelyben Amelia szentté válik, az újszülöttek és a szülő nők védőszentjévé. Gyógyító erőket és különféle csodákat tulajdonítanak neki a mai napig is. Számtalan kubai érkezik sírjához, különösen az anyák napja körüli napokban, hittől megindítva. 

A szivar

Bár nem tudjuk, mikor termesztették vagy szívták először a dohányt, Kolumbusz tengerészei arról számoltak be, hogy a kubai indiánok a szivar egy primitív formáját szívták szárított dohánylevelekkel. A szivar szó a sikar-ból, a dohányzás maja-indián szavából származik, amely később spanyolul cigarro lett. A szivarokat, amelyek hasonlítanak a ma ismertekre, először Spanyolországban készítették a XVIII. század elején kubai dohány felhasználásával.

A babaház

Havanna belvárosában, a Mercadares utcában örömmel fogadja látogatóit egy kis bababolt. Ezt a házat, amelyben manók és mitológiai lények uralkodnak, minden nap sokan keresik fel, hogy magukkal vihessenek egy darab varázslatot és pozitív élményt.  Minden babának megvan a maga története és neve. Egy jegyzetfüzet a dobozuk mellé csatolva elmeséli eredetüket és képességeiket, valamint azt, hogyan éreznék jól magukat új otthonukban, miután megvásárolták. Úgy tartják, ha a baba színe megváltozik vagy leesik a helyéről, ahová tették eredetileg, az annak a jele, hogy nem tetszik neki az új környezet, ezért máshová kell rakni. De ez egyben lehet figyelmeztetés is arra nézve, hogy valami történni fog a jövőben.  P. Catala, a babaház tulajdonosa megtiltotta, hogy a babákat fényképezni lehessen. Hogy miért, mindmáig titok.

Tatagua

A legenda szerint a mai Cienfuegos tartományban élt egy Apiri nevű indián. Hozzáment egy férfihoz, aki vadászatból és halászatból élt. Gyerekeik is születtek, de Apiri nem változtatott  könnyelmű és szórakozni vágyó természetén, elhanyagolta gyerekei nevelését is. Azok annyira hangosan sírtak, hogy sikerült felébreszteniük Mabuya-t, a gonosz démont.  Felkereste a síró gyerekeket, majd Guaoi bokrokká változtatta őket, egy mérgező növénnyé, tele tövisekkel. Mabuya elégedett volt tettével, de anyjukat is szerette volna megbüntetni. Őt Tatagua-vá változtatta, a jól ismert boszorkány pillangóvá. A legenda szerint minden nap más házba repül, miközben  gyerekeit keresi.