Képzeljünk el egy poharat, amelyet ha meghajlítunk, utána visszanyeri eredeti formáját.  A történetek szerint egy ókori római üvegkészítőnek megvolt a technológiája egy rugalmas üveg, a vitrium flexile létrehozásához, de a császár úgy döntött, hogy a találmányt be kell tiltani. A rugalmas üvegről azt mondják, hogy egy legendás, elveszett találmány, amely Tiberius római császár uralkodása idejéből származik. Bár eddig nem találtak fizikai bizonyítékot egy ilyen üvegre, két fő írott forrás igazolja a létezését. Ezek közül az egyik az idősebb Plinius Természetrajza , míg a másik a Satyricon, amelyet általában Petronius római udvaroncnak tulajdonítanak. Míg Plinius műve enciklopédikus jellegű, Petronius-é egy szatíra. 

 Plinius beszámol arról, hogy a rugalmas üveget Tiberius idején egy üvegkészítő készítette, amelynek  műhelyét bezáratták. Ennek célja az volt, hogy megakadályozzák a nemesfémek, az az arany, az ezüst és a réz értékének leértékelődését ezzel az új anyaggal. Állítólag hasonló történetről számolt be Cassius Dio és Suetonius. Plinius kétségeit fejezi ki a történet valódiságával kapcsolatban, amikor megemlíti, hogy "Ez a történet azonban hosszú ideig szélesebb körben elterjedt volt, mint megfelelően hitelesített." Petronius  elbeszélése viszont a Plinius által elmesélt történet dramatizáltabb változataként írható le. A szatirikus beszámolója szerint a rugalmas üveget feltaláló ember audienciát kapott a római császártól, hogy bemutassa munkáját. Miután Tiberius megvizsgálta az üvegpoharat, visszaadta az üvegkészítőnek, aki teljes erejével a földre dobta. A császár megdöbbent a történteken, de a férfi nyugodtan felvette a poharat a földről, majd megmutatta a császárnak, hogy az csupán behorpadt. Az üvegkészítő ezután egy kis kalapácsot vett fel, hogy megverje az üveget, de az pillanatok alatt visszanyerte eredeti alakját. Amikor a császár megkérdezte, hogy tud-e még valaki ilyen rugalmas üveget készíteni, a kézműves nemleges választ adott. Ahelyett, hogy megkapta volna a remélt jutalmat, az üvegkészítőt kivégezték, így a rugalmas üveg készítésének titkát magával vitte a sírjába. Ennek oka az volt, hogy ez a római találmány az arany leértékelődését okozta volna, amint azt Plinius említette.

A hajlékony üveg történetét többnyire ugyanúgy kezelik, mint Plinius, azaz sok kétséggel. Mindazonáltal voltak spekulációk arról, hogyan készülhetett ez az üveg. Ezek egyike például az, hogy a római üvegkészítőnek valahogy hozzáférése lehetett a bórsavhoz vagy a bóraxhoz, mindkettő természetben is megtalálható. Ha kis százalékban bór-oxidot adunk az üvegkeverékhez, a végeredmény viszonylag törhetetlen lenne. Hozzátehetjük, hogy a középkorban rendszeresen importáltak bóraxot keletről Európába,  az ötvösök  használták is. A bórsav megtalálható Maremma vidékén Rómától északra. A modern korban hajlékony üveget használnak optikai kábelekben, melyet kalapáccsal nem lehet összetörni.