Tel Hazor egy régészeti lelőhely Felső-Galileában, a mai Izrael északi részén. A régészeti ásatások azt mutatják, hogy a helyet már a Kr. E. 3. évezredben elfoglalták. A helyszín azonban eléggé ismert, mert a héber Biblia említi. Józsué idejében Tel Hazor egy  kánaánita város volt, amelynek lakói harcoltak az izraeliták ellen. Hazor veresége után a város megsemmisült. Ennek ellenére a helyszínt hosszú története során többször újjáépítették és elpusztították. Bár a régészek bizonyítékokat találtak arra, hogy a települést porig égették, nem teljesen biztos, hogy ki pusztította el Hazor-t. Egyesek úgy értelmezik a pusztításnak ezt a bizonyítékát, mint amely megerősíti a héber Bibliában található történetet, mások azt sugallják, hogy a pusztítást nem az izraeliták okozták, hanem más erők.

A Hazor név állítólag azt jelenti : sáncok védik. A  Galileai-tengertől  (tó) északra található, területe körülbelül 200 hektár.  Ez teszi Izrael legnagyobb tel-jévé (vagy régészeti halmává). Mielőtt azonosították volna a bibliai Hazor helyszínnel, a tel-t arab nevén Tel el-Qedah-ként ismerték.  Csak az 1950-es években végezték el Tel Hazor első nagyobb ásatásait. Yigael Yadin izraeli régész négy kampányt vezetett a helyszínen, a James  Rothschild expedíció részeként. Az ásatások a mai napig folytatódnak. Salamon király idejétől kezdve visszanyerte korábbi pompáját. Uralkodása alatt a felső várost újjáépítették és megerősítették. Ezután tűzvész pusztította a várost. A helyszínen egy erős fellegvárat építettek. Bár a fellegvárat a következő században megerősítették, ez nem volt elég ahhoz, hogy megmeneküljön az asszíroktól. 

A régészeti bizonyítékok mellett ezeknek az erődítményeknek az építését szöveges források is említik.  Hazor falainak, valamint Gezer és Megiddó falainak újjáépítését a Királyok I. 9:15 jegyzi fel, Salamon nagy építési tervének részeként. A Salamon által épített egyéb műemlékek, amelyeket ebben a szakaszban említenek, a jeruzsálemi templom és a királyi palota. Hazor-t nem bibliai szövegek is említik. Például az Amarna-levelek szerint az egyiptomiak vazallus állama volt.  Az egyiptomi, valamint mezopotámiai források szerint a kánaáni városban levéltár volt. Ez jelentős, mivel az épületben tárolt feljegyzések sok információt nyújtanának a tudósoknak a történelem ezen időszakáról. Bár az archívumot önmagában nem fedezték fel, agyagtáblákat tártak fel a helyszínen.

A leghíresebb szöveges utalás Tel Hazor-ra azonban a Józsué 11-ben található. Ennek a fejezetnek az első kilenc verse megemlíti, hogy Hazor-t egy király, Jabin uralta Józsué idejében. Amikor Jábin értesült Józsué hódításairól, összehívta szövetségeseit, majd sereget állított az izraeliták ellen. A kánaánita sereget azonban Józsué megsemmisítette.   Emiatt az egyik legnagyobb kérdés, hogy valóban az izraeliták pusztították-e el vagy sem. A helyszín különböző részein a régészek bizonyítékot találtak a város pusztulására, azaz vastag faszenet és hamut egyetlen rétegben. Bár ez arra utal, hogy porig éghetett, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az izraeliták pusztították el a várost. Míg egyesek úgy vélik, hogy a régészeti bizonyítékok alátámasztják a bibliai szöveg igazságát, mások azt sugallják, hogy a várost belülről, azaz belső lázadás vagy elégedetlen lakosok pusztíthatták el. A leghihetőbb nézet szerint Salamon volt az, aki újjáépítette a várost. Ez összhangban is van az Ószövetség szöveges bizonyítékaival .  Később az asszírok fellegvárat és palotát építettek, amelyet egészen a perzsa időszakig használtak. Egy másik fellegvár valószínűleg később, a Kr. e. 2. század körül épült, ami megfelel a hellenisztikus időszaknak.

Viszont egy szobor egyike azoknak a közelmúltbeli felfedezéseknek, amelyek bizonyítják, hogy Tel Hazor a régió egyik legnagyobb városa volt, a kánaáni városállamok szövetségének élén. Az ásatásokat végző régészek egy csoportja történelmi leletet találtak,  egy 45 X 40 centiméteres, mészkőből készült egyiptomi szobor nagyobb töredéke került elő. Csak a szobor alsó része maradt meg, amely egy négyzet alakú alapon ülő férfialak guggoló lábát ábrázolja, rá az egyiptomi hieroglifikus írás néhány sora van felírva.

Visszatérés a hazába

A kulcskérdés a nehéz bibliai szakaszok jelentéséről szóló vitákban az, hogy mit szándékozott a szerző átadni? Józsué részletesen feljegyzi Kánaán Izrael általi elfoglalását és a föld törzsek közötti felosztását Kr.e. 1400 körül, így a szerző nyilvánvalóan történelmi beszámolót ír a történtekről. A hosszú nap alkalma az öt amorita király egyesített serege és Izrael serege közötti csata volt a hadjárat elején. Isten segítségével az izraeliták megnyerték a csatát, de ezen a napon több időre volt szükségük a győzelem befejezéséhez. A Biblia szerint: "És lett, hogy amint Izrael fiai elől menekültek,  éppen Beth Horon-ba tartottak, az Úr nagy köveket vetett rájuk a mennyből Azekah-nak, és meghaltak... Azután szólt Józsué az Úrhoz azon a napon, amikor az Úr kiszabadította az amoritákat,  mondta a nép szeme láttára: Nap, állj meg Gibeon-on. És te, Hold, Ajalon völgyében. A nap megállt, a hold is maradt, amíg a nép meg nem bosszulta sérelmeit ellenségein. Hát nincs ez megírva Jaser könyvében ? Így hát a nap mozdulatlanul állt az ég közepén. "

Sok kultúrának vannak legendái, amelyek úgy tűnik, hogy ezen az eseményen alapulnak. Például létezik egy görög mítosz Apolló fiáról, Phaethon-ról, aki egy napra megzavarta a nap pályáját. Az új-zélandi maori népnek is mítosza van arról, hogy hősük, Maui lelassította a napot, mielőtt felkelt, míg a mexikói Cuauhtitlan évkönyvei egy hosszabb ideig tartó éjszakát rögzítenek.