Számnak nagyon szép gyermeke született a feleségétől, de haja olyan ősz volt, mint a hó. Mivel albínó volt, Zál lett a neve.  Szám ezért megtagadta őt, mivel azt hitte a démon Ahriman gyermeke. Szám elvitte gyermekét az Alborz-hegyre, mert félt az emberek megrovásától. Arra a helyre, ahol az oroszlán élt. De Isten parancsára az állat megvédte és felnevelte a gyermeket. Évek teltek el, a gyermek megnőtt, sok vonásban hasonlítva apjához. Simorgh, az óriásmadár azonban elragadta őt, meg akarta etetni Zált a fiókáival. Isten viszont ismét nem engedte halálát, a fiókák etették és vérrel itatták.

Szám azt álmodta, hogy egy ember ül  agáron, amely barátai földjéről jön hozzá, jó hírt jelezve arról,  hogy gyermeke életben van. Szám az Alborz-hegyre ment egy csoport hívővel. Simorgh látta a hegy tetejéről őket. Tudta,  hogy a gyermekért jönnek. Visszatért Zál-hoz, elmondta neki gyermekkori történetét, majd azt mondta: -Most Szám, a világ legnemesebb embere jött keresni téged. Amikor az ifjú meghallotta a szavait, könnyek hullottak a szemeiből.  Simorgh a saját nyelvén válaszolt, mert nem  emberi lény volt. Azt mondta: -Nem hagylak egyedül,  a trónra viszlek. Adok neked néhány tollat, amit hordj magaddal,  ha nehéz idők jönnek, dobd az egyik tollamat a tűzbe, hogy felkeresselek. Szám, miközben a hegyre tartott felnézett, annak tetején meglátta a fiát. De amikor megpróbált feléje mászni, nem talált utat a magasban. Ezután imádkozott Istenhez, bocsánatot és segítséget kérve.

Miután újra találkozott a fiával, Szám mindent megtett, hogy helyrehozza a múltbeli sérelmeket. Amikor Szám háborúba indult Mazandaran-ban, a vének ajánlására Zál kapta meg apja királyságát. Zál elindult a királyi úton, hogy megtekinthesse keleti tartományait. Kabulban Mehrab vassal, királyi lovak és rabszolgák ajándékaival tisztelgett előtte. Rudabeh, Mehrab szép lányát látva Zál elvesztette az eszét, beleszeretett.  Hogy láthassa, kötéllel mászott fel abba toronyba, ahol a nő élt. A szenvedély hevében a szerelmesek szeretkeztek egymással, ezalatt Rudabeh megfogant. Amikor az apja megtudta ezt, felháborodott.

Zál jogosan félt attól, hogy apja  helyteleníti, hogy Zahhak, egy babilóniai leszármazottjához megy feleségül. Ennek megfelelően levelet írt apjának, amelyben arra kérte, hogy egyezzen bele a házasságába, emlékeztetve őt esküjére, amelyet minden kívánságának teljesítésére tett. Szám  az  asztrológusai véleményét kérte ki, hogy megtudja, vajon Zál és Rudabeh házassága virágzó lesz-e vagy sem. Tájékoztatták, hogy Zál és Rudabeh utódai lesznek a világ meghódítói. Amikor Zál megérkezett Manuchehr udvarába, a császár utasította, hogy mutassa be képességeit. A császár legbölcsebb emberei rendkívül nehéz kérdéseket és rejtvényeket tettek fel Zálnak, amelyekre ő helyesen válaszolt. Az uralkodó ezután tornát rendezett, hogy bizonyítsa erejét a királyi harcosok ellen. Zál páratlannak bizonyult a lövészetben (íjászat) és a lóháton való küzdelemben. A nagy harcos olyan erővel dobta a gerelyét hogy egyszerre három pajzsot tudott áttörni vele. Végül Zálnak sikerült legyőznie Menuchehr harcosait, közben  könnyedén felemelt egy ellenséges harcost a lovával együtt. Menuchehr lenyűgözve helyeselte Zál és Rudabeh házasságát. Kabulban ünnepelték meg, ahol először találkoztak egymással. Rostam,  a nagy perzsa hős tőlük született.

Zál a madártól kapott tollat is használta, amikor felesége nehéz vajúdásban volt. Úgy tűnt, hogy elveszíti szülés közben életét, valamint a babát is. Simurgh  utasította, hogy húzzon végig egy tollat a felesége hasán, mintha  kés lenne. Így született Rostam. Zál nevelte és képezte harcossá  fiát. Lett még egy fia Rudabeh-től, akit Zawara-nak hívtak. Rostamot számos hadjáratra küldte. Zál később Zabulisztánban élt,  a sah tábornokaként és tanácsadójaként szolgált. Híressé vált a turániak és sok barbár elleni katonai győzelmei miatt. Több mint három évszázadon át élt, túlélve feleségét, Rudabeh-t.  Shagad fia egy szolgálónővel folytatott viszonya után született meg. Bár a tanácsosok figyelmeztették arra, hogy a gyermek gonosz, Zál nem volt hajlandó elhagyni, mert nem kívánta  elkövetni ugyanazt a hibát, amit apja.

Amikor Esfandiyar kihívta Rostam-ot harcra, Zál figyelmeztette fiát, hogy ne harcoljon, mivel tudta, hogy Esfandiyar gyilkosa halálra van ítélve. Amikor Rostam súlyosan megsebesülve visszatért, Zál meggyógyította őt, majd magához hívatta a Simurgh-ot, hogy megtudja, hogyan győzze le Esfandiyar-t. Később Zál megélte, hogy fiai megöljék egymást valamint családja bukását. Esfandiyar fia, Bahman megbosszulta apja halálát azzal, hogy megszállta Zabulisztánt.  Zál túl öreg volt a harchoz, ezért Bahman börtönbe vetette az öregedő királyt,  elvette a kincseit. Azonban később szabadon engedte, miután saját nagybátyja, Pashotan közbenjárt érdekében.  Bahman ezután visszavonult Iránba, így Zál ismét királyként uralkodott. A nagy király később természetes okok miatt halt meg, dinasztiája szétesett.