A nagy isten, Ré nagyon szerette lányát, Hathort De egy nap  megsértette, veszekedett vele, aki vadmacska formájában elmenekült Núbiába. Ré szomorú volt, vágyakozott érte. Miután haragja alábbhagyott,  az isten mindenáron vissza akarta hozni Hathort Egyiptomba. Magához hívatta Thot istent, akinek azt mondta, hogy menjen Núbiába, ott keresse meg ott Hathor-Tefnutot. Győzze meg őt, hogy térjen vissza, felejtse el a sértést.

Miután meghallgatta a világ urának utasítását,  Thot egy  pávián alakját vette fel, így ment a núbiai sivatagba. Hamarosan sikerült megtalálnia a szökevényt: Hathor-Tefnut egy vadmacska képében vadászott antilopokra. Üdvözölte az istennőt,  így szólt:

- Apád, Ra-Horakhte nagy bánatban van. Fogadd meg a tanácsomat: ne rejts haragot a szívedben, felejtsd el a neheztelésedet és térj vissza Egyiptomba.

 - Kis jelentéktelen pávián! Tűnj el! - az istennő gőgösen válaszolt. - Nem akarlak hallgatni. Menj el, mert ha nem hagysz békén, darabokra téplek! Végülis én vagyok a legerősebb istennő. A karmaim élesek,  a fogaim szintén.

Felismerve, hogy Hathor haragja ellen minden ésszerű érv haszontalan lenne, Thot úgy döntött, hogy hízelgéssel próbálkozik. A bölcs isten azonban óvatos volt: emlékezett  fenyegetésére is.

 - Tudom, hogy te vagy a legszebb és legerősebb az istennők közül. Darabokra téphetsz. De minden atrocitást elkerülhetetlenül büntetnek. Akarod, hogy elmondjam neked, hogyan büntetett meg a mindenség ura egy sárkányt, amiért megszegte az esküjét, aztán gyilkosságot követett el?

 Hathor alig várta, hogy meghallgassa ezt a történetet,  így válaszolt a páviánnak:

 -Mondd !

- Élt egy sárkány egy fa tetején. A buja fa koronáján építette meg  fészkét. Attól tartott, ha elrepül a fészekből a gyermekeinek ételéhez, mert nem messze a fától, a hegy lábánál élt egy macska, aki felmászhat a fatörzsön  és megfojthatná a gyermekeit. A macska azonban nem merte elhagyni a barlangját. Egy nap a sárkány azt mondta a macskának:

- Legyünk jó szomszédok! Esküdjünk meg Ré előtt, hogy ha egyikünk elmegy ennivalót szerezni a gyermekeinek, a másik nem fogja megérinteni őket.

A macska örömmel fogadta el a sárkány ajánlatát, tanúként meghívta a nap istenét.

De egyszer a sárkány elvett egy darab húst a macska odújából, azt odaadta az egyik gyerekének. Ennek megismerése után a macska dühös lett. Úgy döntött, hogy mindenáron bosszút áll. Várta azt a pillanatot, amikor a sárkány elrepül a fészekből, felmászott egy fára,  karmait a  kis sárkányba mélyesztette.

- Honnan szerezted ezt a húst? 

- Nem vagyok hibás semmiért - kiáltott fel a kis sárkány. - Nem repültem a kölykeidhez! Ha bosszút állsz rajtam vagy testvéreimen Ré látni fogja, hogy esküd hamis volt. Szigorúan meg fog büntetni!

Emlékezve az esküre a macska elszégyellte magát, behúzta a karmát. De a sárkány félelmében kiugrott a fészekből, csapkodott a szárnyaival hasztalan, mivel még nem tudott repülni, leesett a földre, mint egy kő.

Visszatérve a sárkány meglátta  fiát a fa lábánál, nagyon dühös lett.

 - Bosszút állok! - kiáltott fel. 

 Hosszú ideig figyelte a macska minden lépését, közben folyamatosan a bosszúra gondolt. Napok teltek el. Aztán egy nap, amikor a macska egy ideig elhagyta az odúját, a sárkány lerepült a fáról, ekkor elrabolta a kölykeit. Elvitte őket a fészkébe, ott megölte őket, majd velük táplálta a többi sárkánygyereket

A macska bánatában felkiáltott a napistennek:

-Ré, szent esküt tettünk neked . Láttad, hogy a sárkány megszegi. 

 A  mindenség ura meghallotta őt. Megparancsolta, hogy a legszörnyűbb büntetést szabják ki a hamis tanú fejére. A megtorlás úgy vált valóra, hogy a sárkány látott a szíriai hegyekben egy megpörkölt vadat a szénen. Megragadta a húsdarabot, amit elvitt a fészkébe. Nem vette észre, hogy a forró szén a húshoz ragadt.

 A sárkány fészke pedig lángolt. Hiába kiabáltak a fiókák segítségért, a fészekkel és  a fával  együtt megégtek. A macska látta ezt. Elment a maradványokhoz.

 -  Ré névre esküszöm, nem foglak bántani kis pávián! - kiáltott fel Tefnut meghatottan.

Thot örült az első sikernek. Elrejtette mosolyát, ehelyett reménytelen szomorúság kifejezését mutatta, majd így szólt:

 - A férjed, Shu nagyon szomorú nélküled. Ne bánts. Ekkor Hathor tett egy második esküt, hogy nem nyúl Thot-hoz. - Köszönöm ! - mondta Thot hevesen. - Egy különleges ételt akarok neked készíteni. Miután megkóstoltad, már nem akarsz majd más ételeket enni. Elkészítésének titka csak Egyiptomban ismert - abban az országban, amelyet elhagytál !

 Hathor megkóstolta. Arca felderült, tekintete örömteli lett. 

 -  Minden, ami a világon létezik semmit sem szeret jobban, mint  azt a helyet, ahol született. Még az öreg krokodil is elhagyja az idegen földet,  meghal az őshonos tóban. Jobb, ha szegény vagy a hazádban annál, minthogy gazdag légy idegen helyen.

Hathor  megesküdött, hogy azonnal visszatér Egyiptomba. Már kinyitotta a száját, hogy bejelentse szándékát Thotnak, amikor hirtelen megdermedt. Haragra gerjedt. Hiszen megesküdött, hogy visszatér hazájába, esküt tett! Haragja végül alábbhagyott. Apránként, magához térve az ijedtségéből, Thot újabb történetet mesélt Hathornak a jó és a gonosz küzdelméről. Az erős legyőzi a gyengét, de semmilyen igazságtalanság nem marad rejtve a mindent látó Ré elől. Aki gonoszságot követ el, annak elkerülhetetlen megtorlással kell szembenéznie.

- Felajánlom neked a barátságomat, Ré lánya! - kiáltott fel Thot. -Soha nem hagylak cserben. Ha szerencsétlenség történik veled vagy veszélyben leszel, a segítségedre sietek és megmentelek.

 - Te, kicsi és gyenge pávián azt mondod, hogy meg tudsz védeni engem, egy  legyőzhetetlen istennőt?

 - Erős vagy - felelte Thot -, de még a legerősebbet is le tudják győzni a gyengék, ha a gyengék találékonyak és okosak !

Belekezdett egy újabb  történetbe: Volt egy oroszlán a hegyen, aki félelemben tartotta az egész környéket. Vadászat közben találkozott egy párduccal. A párduc  szőrzete foszlányokban lógott le róla.

- Mi történt veled? - kérdezte az oroszlán meglepetten. - Ki tépte ki szőrzetedet?

- Egy ember csinálta - felelte a párduc. - Nincs ravaszabb nála. Soha ne kerülj a kezei közé !

- Megtalálom és bosszút állok !

Az oroszlán üvöltött, agyarait csattogtatta, szeme fenyegetően csillogott. Elment, hogy keressen egy embert. Hamarosan találkozott egy lóval és egy szamárral. Az állatok pofája egy kantárba gabalyodott.

 - Ki kötözött meg titeket? - kérdezte.

 - A mi gazdánk, egy ember - felelte a szamár és a ló egyszerre.

 - Erősebb az ember, mint ti?

 - Ő a mi gazdánk - mondta a szamár. - Nincs okosabb az embernél. 

Az oroszlán még dühösebb lett az emberre. Hamarosan találkozott egy tehénnel és egy bikával. Szarvukat lefűrészelték, orrlyukaikat átszúrták,  mindegyiküknek iga volt a nyaka körül. Megkérdezte tőlük, hogy ki tette ezt velük.  A válasz ugyanaz volt. Útja során meglátott egy másik oroszlánt is, akinek a mancsát egy  fa hasított törzse  sebzett meg.

 - Hogyan kerültél ilyen bajba? 

 - Egy ember csinálta - nyögte a másik oroszlán fájdalmában és tehetetlen haragjában. - Óvakodj tőle, ne higgy neki: az ember ravasz! Amikor találkoztam vele  megkérdeztem tőle: - Mivel foglalkozol? -Az én mesterségem az, hogy megelőzzem az öregséget – válaszolta. -Olyan talizmánt tudok készíteni neked, amely révén soha nem fogsz meghalni. Kivágok egy fát, varázslatokat szórok rá. Ezután halhatatlan leszel! Hittem neki és követtem őt. Az ember elvitt ehhez a hegyi fához. Kivágta, kettéhasította a törzset, azt mondta, hogy tegyem oda a mancsomat. Akkor kiütött egy vasdarabot  a fából, melyet korábban belevert. Homokot dobott a szemembe, majd elfutott. 

Az oroszlán folytatta útját. Ezalatt véletlenül egy kis egérre lépett. Meg akarta enni.

 - Ha megeszel, úgysem fogsz betelni velem. Ha elengedsz, az éhséged nem lesz erősebb. De ha életet adsz nekem, egy nap megköszönöm neked, mert kisegítelek a bajból.

 - Micsoda? Az oroszlán nevetett. -Megmentesz engem, a leghatalmasabb vadállatot?  

 Az oroszlán nem hitt az egérnek, de szavai annyira szórakoztatták, hogy megsajnálta és elengedte. Tovább kereste az embert. De egy vadász csapdába ejtette az állatot, mert ásott egy mély gödröt. Másnap reggel jött a vadász, hálóval összekötötte az oroszlánt,  szorosan megkötötte hevederekkel. A megkötözött oroszlán a földön feküdt. Nem tudott semmit sem tenni, hogy megmentse magát. Biztos volt benne, hogy eljött az utolsó órája. De a sors azt akarta, hogy az egér vicce igaz legyen. A sors nevetni akart az oroszlán arrogáns szavain,  odavezette hozzá az egeret.

 - Meghagytad az életem, ezért most azért jöttem, hogy jóval fizessek neked. Egy ember kezébe kerültél, de én meg foglak menteni.

 Az egér egy pillanat alatt átrágta az összes nyersbőr hevedert,  így megszabadította az oroszlánt bilincseitől. Aztán elrejtőzött az oroszlán sörényében, együtt indultak a hegyekbe.

Végül Hathor találkozott apjával, Ré istennel. Ré megtudva lánya visszatérését úgy érezte, mintha újjászületett volna.  Örült annak, hogy Hathor immár érett és felelősségteljes nővé vált.  Ugyanis Ré,  a Nap minden lát. Az ő szeme, a Wadjet nem akármilyen érzékszerv.  Ha a szem alatt könnycsepp látható, az az emberiség születésére utal, hiszen a mítosz szerint Ré napisten könnyeiből született az ember. A szembe visszavezető spirál pedig a  jövőt, a szellemhez felemelkedő hosszú, ciklikus utat szimbolizálja. 

.