Többféle variáció létezik arról, hogy ki lehetett Kékszakáll. A leghihetőbb magyarázat szerint ő nem volt más, mint Gilles de Rais. Egyesek szerint varázsló és vámpír házasságából született, vérrel szoptatták. Gyermekkoráról nem sokat tudni, állítólag az erdők mélyén boszorkányokkal ismerkedett, akik megtanították őt a gyilkolásra is. A Machecoul-kastélyban született, amely Franciaországban található. Apját kilenc éves korában vesztette el, anyja újra férjhez megy, magára hagyja. Öreg nagyapja neveli. A király körül bukkan fel fiatal korában. Bizonyára gyakran rendezett ünnepségeket, viadalokat.  Mint katona is szolgálta a királyt, ezáltal szerzett vagyont magának. A százéves háború ugyanis ekkor zajlott Anglia ellen. Ekkor tűnt fel Jeanne d' Arc is. VII. Károly, a király a szűz védelmével bízza meg. Mellette harcol az ütközetekben Párizs falainál. A per idején Reims közelében tartózkodott. Jeanne kivégzése után tiffauges-i kastélyába vonul vissza. Már nem katona, kardját levette. Könyvekbe mélyed, egyre inkább érdeklődést tanúsít az irodalomnak, tudományoknak, művészeteknek. Misztikus tanulmányokat kutatva egyre inkább messzebb kerül nemcsak a király udvarától, hanem közvetlen környezetétől is. Olyan könyvtára volt, mint keveseknek az ő idejében. Díszes kódexeket készíttetett. Egy Tamás nevű festő rajzolta meg az iniciálékat (díszes kezdőbetűk). Gazdagon bútorozta be kastélyát: selymekkel, tompa fényű szövetekkel. Szerette a lakomákat, erős borokat. Természetesen mindez pénzbe került és még több pénzbe került a kétszáz főből álló gárda. Várában Franciaország minden vidékéről összegyűlt költők, tudósok tettek látogatást. De a pénz könnyen megy el, így Gilles tönkrement. Lassanként zálogba adta földjeit, eladta kastélyait. A király viszont megtiltotta, hogy bármit is eladjon ezentúl. Ezzel meggyorsította anyagi romlását, mert teljesen kiszolgáltatta VI. Jánosnak, Bretagne hercegének, aki korának legnagyobb uzsorása volt. Gilles soha sem bocsátotta meg családjának azt, hogy közbenjártak érte a királynál.  Ettől kezdve nem törődött feleségével, leányával. Sorsukra hagyta őket. Alkímiával foglalkozott, mert pénzre volt szüksége.

Gilles tábornok viszont nem mehetett Párizsba, ahol az alkímiával foglalkozó tudósok voltak, mert az angolok elzárták az utat. Ezért délről hívatott alkimistákat. Kastélyának egyik részét laboratóriummá rendezte. Együtt dolgoztak a nagy művön. De a kísérletek teljesen sikertelenek maradtak, a bölcsek kövét nem sikerült megtalálniuk. Lassanként belátta, hogy a mágusoknak van igazuk, akik azt mondták, hogy az ördög segítsége nélkül a bölcsek kövét nem találhatja meg. Egy éjszaka varázsló érkezik hozzá. Együtt mennek az erdő legmélyére. Sötét van, súlyos és holdtalan éjszaka nehezedik rájuk. Társaival összerezzenek minden suttogásra. Kiáltást hallanak a távolból. Megtorpannak, majd lassan tapogatódzva haladnak előre a sötétben. La Riviere, a varázsló előtt egy fénynyelv ugrik ki a földből. Miután eltűnt a fény, halkan mondja el, hogy az ördög leopárd alakjában ugrott ki a földből, de eltűnt, nem mondott semmit. Másnap a varázsló elmenekült. Újabb varázsló érkezik, de Mesnil. Azt tanácsolja, hogy  Gilles vérét felhasználva adja el magát az ördögnek. Gilles hajlandó erre, csak életét és lelkét nem adná. Viszont hajlandó bármilyen sötét praktikákra, malefíciumra. Beleegyezik abba is, hogy a kápolnában feketemisét tartsanak, de a sátán nem jelenik meg. Később azonban mégis meggyőződött a gonosz létéről.

Egy névtelen szellemidéző folytatja a tiffauges-i kastély egyik termében a szertartást. Gilles és de Sile éppen  a kört rajzolják, amibe majd bele kell lépniük. De Sile-t megnevezhetetlen rémület fogja el, egész testében reszket, majd az ablakmélyedésbe menekül. Gilles bátrabb, belép a körbe. Az idéző szavak hallatán azonban ő is megijed, de a varázsló inti, hogy ne mozduljon. Egy kéz markolását érzi a tarkóján.  Gilles ettől nagyon megijed, ezért imádkozni kezd. A szellemidéző gyorsan kiszabadítja a körből, de Sile az ablakon át menekül. Gilles éppen a folyosón áll, amikor bentről furcsa zajt hall, de Sile is ugyanezt tapasztalta. Betörik a szoba ajtaját, ahol előzőleg  voltak . A varázslót a földön fekve látják, ömlik testéből és fejéből a vér. Viszont néhány nap múlva felépül, amint menni tudott, azonnal elhagyta a kastélyt.

Gilles már csaknem letett arról, hogy az alkímia révén pénzhez jusson. De érkezik egy harmadik varázsló is a kastélyába, a híres Francois Prelati. Alig 23 éves, de  a legképzettebb tudósok egyike. Egy Barron nevű démonnal kötött szerződést. A fekete mágia szertartásait végzi, állítólag látta már a bölcsek kövét is - azt a vörös, hajlékony valamit, aminek olyan szaga van, mint a sós tenger vize. Az idézések eleinte sikertelenek maradnak. Egy napon értesítik Gilles-t arról, hogy Prelati-t a gonosz éppen véresre veri. Sok sikertelen kísérlet után rájönnek, hogy addig semmi eredményt nem érhetnek el, amíg a lelkét oda nem adja a démonnak és nem folytat bűnös életet. Gilles inkább az utóbbit választja, remélve azt, hogy nem lesz haszontalan a döntése. 

 A fekete mágia nevében első gyilkosságát egy falusi kisgyermeken hajtotta végre. Megfojtotta, ezután átvágta csuklóját, kitépte a szívét és a szemét. Utána bevitte Prelati szobájába, felajánlották Barron-nak, de az hallgatott. Prelati a hullát vászonba csavarta, majd éjjel elásta. A gyermek vérével írta Gilles ezentúl az idéző formulákat. 1432 és 1440 között a környéken sírva jártak: az iskolából kilépő és mezőn játszó gyerekek hirtelen eltűntek. A periratokban az elveszettek hosszú névsorát olvashatjuk. Minden eset után ez a mondat áll:  azóta nem látta senki sem, nem tudjuk mi lett vele. 800-ra becsülik a meggyilkoltak számát, akiknek nagy része gyermek volt. Gilles esténként barátaival visszavonult a kastély egyik távolabbi zugába. Itt őrizték a foglyokat. Levetkőztették és megkötözték őket. Gilles előhúzza kardját és apránként szétdarabolta a testet. Néha a mellkasát hasítja fel és levegőt szív a tüdejéből. Belenyúl a sebbe, amit tovább tép, a belek között turkálnak ujjai. Mint mondta maga: Jobban kielégít ez a szenvedés, ezek a könnyek, a vér, mint bármely más élvezet. A gyermekeken elkövetett fajtalansággal is vádolták. A holttesteket szövetbe burkolták, elégették.  A hamut szélnek eresztették vagy a latrinába szórták.

Később még mélyebbre hatolt a bűn szárnyán, már halottakkal közösült. Szülés előtt álló asszony hasát vágja fel, majd az embriót gyalázza. A kósza hírek a püspökhöz is eljutnak. Ő hosszú ideig figyelteti a kastélyt, de nem tesz  lépéseket az ügyben. Gilles viszont később elkövet egy hibát azzal, amikor megöl egy papot. Betör a templomba, ahol megfenyegeti a papot. A hívők ijedten elhagyták a helyszínt. A püspök ezután felszólítja VI. Jánost, hogy működjön együtt. A herceg nehezen megy ebbe bele, mivel Gilles barátja volt, korábban együtt harcoltak. Végül Gilles-t elítélik, ennek értelmében pedig felakasztják.