Valamikor régen élt Argos városában egy király, akit Akrisios-nak hívtak. Született neki egy nagyon szép lánya, Danae. A költők verseket írtak róa, a királyok ajándékokat küldtek neki. Vagyis mindegyik férfi őt akarta, így a kérők száma olyan nagy volt, hogy már nem tudták fogadni őket a palotában. Viszont Akrisios fiút akart, mert nem volt kire hagynia trónját. Már öreg volt, a csatatéren sem tudott kellően megfelelni. Úgy döntött a jósdától kér segítséget Delphoi-ban. Ott megadták neki a választ: -Nem kapsz fiút,  mert túl öreg vagy, de a lányod hamarosan szülni fog ! Ő pedig egy napon végezni fog veled !

Akrisios király megijedt és visszatért hazájába. Kiadta parancsba, hogy építsenek börtönt a föld alá, ahová Danae-t fogja bezárni. A dajka gondoskodott ezentúl róla.

-Itt marad a lányom fogságban egészen az én halálomig. Ha fogságban lesz, senki nem tud felőle, senki nem szeret majd bele. Férj nélkül nem lesz gyermeke.

Hermész, az istenek hírnöke viszont látta mindezt, elmondta Zeusznak az Olympus-on. Ezúttal nem bikává, kakukká változott, hanem arany eső formáját vette fel, amely Akrisios városára esett. A víz befolyt az üregbe is, ahol Danae volt fogságban. Danae később próbálta elrejteni gyermekét, de egyszer Akrisios felfedezte őt, mikor meghallotta sírásást.

-A dajkát fel kell akasztani !-mondta Akrisios a katonáknak. -Te pedig, lányom el fogod mondani nekem, hogy ki ennek  a gyermeknek az apja !

Miután megtudta, hogy Zeusz az, elvitte a lányt a városban fekvő templomába.

- Nézd, itt áll Zeusz szobra ebben a templomban. Ha valóban ő lenne a gyereked apja, akkor most nem állna így mozdulatlanul !

-Válaszolj, Zeusz. Nem te voltál, ki arany eső alakjában a tömlöcbe jutottál ? Aztán istenné váltál és magad mondtad meg ki vagy !

De a szobor nem mozdult. Ugyanis felesége, Héra is figyelte az eseményt.

Akrisios egy ládát készíttetett. Ebbe a ládába zárta a lányt és gyermekét, majd a tengerbe dobta őket. Így sodródott a láda az Égei-tenger hullámain a Kikládok nevű szigetcsoport között. Danae és fia éhes volt, átáztak. Várták, hogy végre elmerüljenek a tenger mélyére, hogy megszabaduljanak szenvedéseiktől. De a sors nem így akarta, elérkezett megmenekülésük napja is akkor, amikor egy Dictis nevű halász elment napi útjára. Hálója egy nehéz dologba akadt bele. Meglepődve tapasztalta, hogy az a valami nem egy hal, hanem egy láda. Partra vitte, majd baltájával rést vágott bele. Dictis, amikor meglátta Danae-t, azonnal beleszeretett. Anélkül, hogy megkérdezte volna kicsoda, nyomban gyógyfüvekért és ételért indult. Gyermekének kecsketejet adott.

-Halász vagyok !-mondta Dictis. -Ennek a szigetnek a neve Serifos.

Danae rájött, hogy Dictis rendes ember. Nem habozott, mikor a halász arra kérte, hogy maradjon nála. Miután összeházasodtak, boldogan éltek hosszú évekig a szigeten. A fiú is felnőtt, akit Perszeusznak neveztek el. De abban az időben a szigeten egy kapzsi és gonosz király uralkodott, Polüdektesz. A halász a testvére volt, kiűzte őt a palotából. Amikor látta, hogy testvére immár asszonnyal él, a megfelelő pillanatra várt, amikor csak Danae lesz otthon. Danae szépsége sok bajt hozott fejére, mivel ez a gonosz király is vonzalmat érzett iránta, irigyelte őt a halásztól. Perszeusz eközben a tengerparton volt. Hallotta anyja kiáltozásait a házukban. A segítségére sietett és megmentette Danae-t a királytól. A király ekkor nem tett semmit, mert nem akarta magára haragítani Danae-t.  Azt gondolta magában, hogy várni fog, türelmes lesz, mert a hirtelen harag rossz tanácsadó. Hónapok elteltével egyszer magához hívatta a fiút a palotába.

-Azt mondod, te és az anyád, hogy az apád Zeusz !

-Úgy van, király. Apám maga a nagy Zeusz.

-Ha így van, te kivételes hatalommal kell rendelkezz. A világon három szörny létezik: a Gorgók. Már több száz embert öltek meg. Viszont közülük ketten halhatatlanok. Egyikük nem, akinek neve Medúza.

-Ha arra kérsz, hogy szabadítsam meg a világot tőlük, megteszem. Habár tudom azért kéred ezt tőlem, hogy elveszejts. De meg akarom szabadítani az embereket a nyomorúságtól !

-Anyád nálam lesz túsz, amíg visszatérsz. Ha nem tartod be az ígéreted, akkor Danae az életével fizet ezért.

Perszeusz ezután elment Zeusz templomába. Itt áldozatot égetett az oltáron.

-Te hoztál engem  a világra. Most arra kérlek téged, hogy segíts nekem a küzdelemben.

Zeusz azonban most sem jelent meg. De Hermész, az istenek hírnöke felbukkant előtte.

-Zeusz küldött le az Olympus-ról, hogy neked adjam ezt a fegyvert. De én felfedem előtted a rejtélyt is. A gorgóknak hosszú rézkarjaik vannak, acél karmaik,  a szárnyaik aranyból állnak, melyekre hajfürtjeik lógnak le. Ezek a fürtök pedig kígyók. Ha bárki belenéz a szemükbe, az az ember kővé válik.

Hermész megmutatta a pajzsot, melyet hozott.

-Amikor a gorgókat meglátod, ne nézz a szemükbe! De itt van ez a pajzs, melyen keresztül láthatod őket. Ilyen módon védve leszel a haláltól. Testüket pikkelyek borítják. Ezek olyan kemények, hogy semmilyen kard vagy lándzsa nem tud áthatolni rajtuk. Viszont ez a kard, melyet Hephaestus isten kovácsolt át tudja vágni a csontokat is. Menj nyugat felé, ahol Thanatos, a halál lakik. Keress három öregasszonyt. Ők tudják a legrövidebb utat

Perszeusz köszönetet mondott Hermésznek. Fogta a kardot és a pajzsot, elindult nyugat felé. Sok országon ment keresztül, örvénylő vizeken hajózott, magas sziklákon jutott át, hófödte csúcsokon és sivatagokon át vezetett útja. De egy este megérkezett arra a helyre, ahol a Graia-k éltek. Nekik csak egy szemük volt, melyet egymás közt cseréltek. Perszeusz egy bokorban figyelte őket. Nem messze onnan ásott egy lyukat. Tudta, hogy az öregasszonyoknak van egy elvarázsolt foguk hosszú lándzsa alakban, amellyel végeztek az arra járókkal, ezért biztonságban kellett maradnia.  A harmadik napon Perszeusz előbújt rejtekhelyéről, amikor az egyik öregasszony kihúzta a szemét, hogy átadja a másiknak. Aztán odarohant és pillanatok alatt kitépte a kezéből. A szem égett, mint egy parázs. Perszeusz a gödörbe dobta, földet söpört rá. Majd elmondta kicsoda ő valójában és miért jött. Ha pedig vissza akarják kapni a szemüket, el kell árulniuk eskü után a gorgókhoz vezető utat. Tudván, hogy nincs más választásuk, a három nővér megesküdött, megtették azt, amire kérte őket a hős. Még azt is elmondták neki, hogy előbb menjen el a nimfákhoz, akik Hádész sisakját őrizték. Ezt küklopszok készítették, amely által viselője láthatatlanná válik. A nimfák elvarázsolt szandált és  bőrtáskát is tartottak maguknál.

Perszeusz visszaadta a szemet a graiak-nak, folytatta útját a nimfákhoz. A nimfáknak megtetszett Perszeusz, ezért kényszer nélkül kölcsönadták a szárnyas szandált, a varázstáskát, Hádész sisakját, útba is igazították őt a gorgók otthonához. Perszeusz felveszi a szandált, ezáltal a levegőbe emelkedik.

-Hova megy ? -tűnődött Héliosz, a napisten az égen, miközben figyelte Perszeuszt, mert szeretett  mindent tudni és mindenre vigyázni. A gorgók egy szigeten éltek. Éppen aludtak, mikor Perszeusz megérkezett. A kígyók a rézfürtök között dermedten hánykolódtak álmukban. Az acélpikkelyek, a vörös sárgaréz karmok és hosszú arany szárnyaik csillogtak a  sziklákon. Perszeusz a pajzsán át figyeli őket, aztán Medúza felé közelít. Levágja a fejét, majd beleteszi a táskába. Lábával annak testét  a tengerbe rúgja. Ekkor meglepődve tapasztalta, hogy egy szárnyas ló ugrott ki Medúza testéből, a Pegazus nevű ló. A magasba repült, de olyan hangosan kiabált, hogy visszhangzott az ég tőle. A zajra a másik két gorgó, akik halhatatlanok voltak, felébredtek. Meglátták Medúza testét a hullámokban. Perszeusz, mivel nem tudott volna harcolni ellenük, felvette Hádész sisakját. A szandál segítségével az égbe emelkedett, vitte magával a zsákot is. A gorgók kitárták szárnyaikat, a levegőbe repültek, de nem láttak semmit, hiába kutatták nővérük gyilkosát. Perszeusz már régóta messze járt, Afrika felett lebegett. Útközben néhány vércsepp kifolyt a táskájából a tengerbe. Ezekből jött létre a gyöngy, amelyről a régiek azt mondták, hogy könnyeket okoz.  A Líbia forró földjére esett cseppekből kígyók születtek. Ezek a mérges kígyók annyira elszaporodtak itt, hogy állatok és emberek ezreivel végeztek, Líbia így elnéptelenedett. Még mindig repülve Perszeusz megérkezett az Álomvilág földjére. Gyümölcsökkel és virágokkal teli kert tárult a szemei elé. Abban a kertben egy aranyalma csillogott. Itt, Marokkóban bűnhődött Atlasz titán, Prometheus testvére, az eget kellett tartania karjaival. Perszeusz úgy döntött megpihen itt, eszik és iszik egy keveset. De Atlasz királynak megjósolták, hogy egy napon eljön hozzá egy hős, aki elviszi aranyalmáit. Ezért amikor Perszeusz segítséget kért tőle, ahelyett  csak szitkokat kapott.

-Apámmal, Zeusszal megküzdöttél régen. De én csak az emberekért harcoltam, végeztem Medúzával. Nem én akarom az aranyalmáidat, csak egy darabot kértem volna és kevés vizet.

Perszeusz kihúzta a táskájából Medúza fejét. Atlasz, amikor megpillantotta azonnal kővé változott. Szakálla fákká alakult, sötét és kusza erdőkké. Teste sziklákká alakult át, létrehozván az Atlasz-hegységet.