Mivel a tea Ázsiából származik, itt találunk olyan istenségeket, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a  gyógynövényhez. A tea mindegyik formája egyetlen örökzöld cserjéből származik, a Camellia Sinensis-ből. Ma már a világ minden részén nőnek  hegyvidéki területeken. A teagyártók döntenek arról, hogy milyen típusú teát termesztenek: leginkább zöld, fekete, fehér vagy oolong. Az első feljegyzett utalás a teára Indiában a Rámájana ősi eposzában volt, amikor Hanumánt a Himalájába küldték, hogy a stimuláns Sanjeevani teanövényt gyógyászati felhasználásra elhozza.

A tea két lehetséges eredetlegendája Shen Nong császárhoz kapcsolódik. Ő  egy kínai uralkodó volt, akinek említését csak a mitológiában találjuk meg, a történelmi feljegyzésekben nem. Úgy gondolják, hogy ő az első Yan császár, aki később istenséggé vált a különböző kínai és vietnami népi vallásokban (Than Nong). A legenda szerint Shen Nong találta fel a teát, mint italt. Ennek a történetnek azonban különböző változatai vannak. Az egyik változatban Shen Nong (a császár) és kísérete egy óriási fa árnyékában pihent. Tüzet raktak,  forró vízzel megtöltöttek egy nagy edényt. Számos növényritkaság volt körülöttük.  A szél pedig a forró vízbe fújta a közelben lévő leveleket, amelyek aranyszínűvé változtatták a vizet, ugyanakkor bódító illatot bocsátottak ki. Amikor a császár megkóstolta a vizet, azonnal megérezte annak élénkítő és frissítő hatását, majd felkiáltott: t'cha , ami istenszerűt jelent. A kínaiak elfogadták a cha nevet a tea számára, még ma is ezt használják.

A tea eredetének másik mítosza Bodhidharma-tól származik. Ő egy indiai buddhista szerzetes volt. Sugandha király gyermekeként született az V. század végén, az egyik legkorábbi szerzetes volt, aki Kínába utazott. Terjesztette a buddhizmus tanításait, sőt megalapította a zen vagy Ch'an buddhizmus iskoláját. Érdekes módon van egy másik terápiás gyakorlat is, amelyet neki tulajdonítanak - ez a tea.  A legenda szerint valamikor régen Bodhidharma egy barlang előtt ült és minden nap meditált kilenc évig. Kezdetben el kellett viselnie a környéken élő emberek megvetését és gúnyolódását. A gyötrelem az első három évben folytatódott, majd ezek az emberek belefáradtak egy olyan ember kínzásába, aki soha nem reagált. Egyszerűen csak csendben ült, nem szólt egy szót sem. Később ugyanezek az emberek  megkérték, hogy ossza meg velük bölcsességét.  Bodhidharma beszélt a buddhizmus lényegéről ,ami a szenvedés felismeréséről és legyőzéséről szól. A lótuszvirág példáját használta, hogyan emelkedik ki a sáros vizekből, virágzik és újból kihajt. Az egyik  meditációs gyakorlat során elaludt. Mint tudjuk, ezt nem szabad. Amikor felébredt, Bodhidharma dühös lett magára annyira, hogy levágta a szemhéját,  majd  a kertben kidobta. Azt mondják, hogy azon a helyen, ahová a szemhéjai a földre értek, kihajtott egy teanövény. Lényegében Bodhidharma ajándékként adta a világnak a teázás művészetét, hogy a meditációs gyakorlattal együtt használja az összpontosítás elősegítésére.

Van egy harmadik történet is, amely a tea eredetét magyarázza egy népszerű oolong teafajtáról, amely félig oxidált tea, ízében és megjelenésében valahol a zöld és a fekete teák között helyezkedik el. A legenda szerint Kuan Yin istennő teát ajándékozott egy jámbor gazdának, aki szorgalmasan karbantartotta régi templomát. A templom belsejében volt Kuan Yin elegáns vasszobra. Egy nap mindenki meglepetésére a vasszobor életre kelt. Az istennő azt mondta:  A jövőd kulcsa a templom előtt van. Gondozd, ő támogatni fog téged és az eljövendő generációkat! A gazda  talált egy elszáradt bokrot, amely tea volt.

Inari Okami az ételek és italok istene Japánban, a sintó hit szerint. Így természetesen hozzá kapcsolják a teát is. Lu Yu kevésbé ismert isten, ő inkább bölcs vagy szentéletű ember. 733 és 804 között élt, ezalatt nagy hatással volt a tea elterjedésére és használatára. A tea szentjének nevezték Kínában,  ő írta az első könyvet is, amelyet teljes egészében a teának szenteltek. A teát a menny harmatának nevezte.

 Darjeeling az indiai Himalája lábánál található Szikkimben, ahol a június közepén leömlő felhőszakadások csordultig áztatják a hegyi talajt monszun idején. A legenda szerint buddhista szerzetesek egy csoportja meditált a monszun szezonban, ezalatt hogy egyesüljenek a közelgő vihar energiájával, a Dorje -t és a lin-t énekelték, ami villámot és földet jelent. A Dorje-ling a mai Darjeeling-név lett. Ez a tea kiváló minőségű  az ideális termesztési feltételek miatt.

 A jázmin tea szorosan kapcsolódik a kínai Fuzhou városához, amelyet a Han-dinasztia idején alapítottak. A jázmin virágot a buddhizmus egyik szent virágának tekintik, amely fontos vallási és kulturális jelentőséggel bír egész Ázsiában. Ezt a teát úgy állítják elő, hogy a kézzel szedett rügyeket váltakozó tealevélrétegekben tárolják, így lehetővé téve a jázmin illat felszabadulását.