Sólymok a mítoszokban
A turul
Kezdjük a turul nevű mitológiai madárral, amely valószínűleg sólyom és a magyarság legfontosabb szimbóluma. A Kézai-krónika az Árpád-dinasztiát turul nemzetségnek nevezi. Attila címerén egy koronás fejű madár van, talán mint nemzetségős lelke: Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, melyet magyarul Turulnak hívnak. A magyar mondai hagyomány szerint a turul Emese látomásában jelent meg. Anonymus így jegyezte le: " Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentümogyerben Őnedbélia Emes nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert anyjának isteni látomás jelent meg turulmadár képében." A tur szógyök Turánra utal. A perzsa eposz, a Királyok Könyve a mitikus kezdetektől 641-ig, az arab térhódításig örökíti meg Turán és Iradzs (Irán) testvérharcát. Firédun király három fia közül a középső, Túr lett a róla elnevezett birodalom névadója. Ebben az eposzban olvashatunk egy nevezetes sólyomvadászatról is, amelyben a perzsa király kedvenc sólymának leírása szerepel: Az éjszín madárnak Tugral volt a neve, mint vérrel telt két serleg égett szeme. Az is kiderül, hogy a madarat a perzsák a kínai nagykántól kapták ajándékba. Orbán Balázs jegyezte le a Székelyföld leírásában, hogy akik sólymot szolgáltattak be a töröknek adóba, Solymár melléknevük volt, tehát létezett a sólyomadó az erdélyi fejedelmi udvarban. Néhány turul motívumú ezüstkorongot találtak Magyarországon Rakamazban egy X. századi temetőben. Így tudjuk, hogy az akkor élő magyar nők ezekkel az ékszerekkel díszítették hajukat abban a hitben, hogy megvédi őket a bajoktól. Atilla király címere, amelyet saját pajzsán használt, koronás madarat ábrázolt. Ezt a címert viselték a magyarok háborúk idején egészen Géza fejedelem idejéig. A turul-monda madárős szimbóluma a testi jellegű alaki megnyilvánuláson túlmutatva szubtilis (testetlen, alaktalan, egyén feletti) megnyilvánulásként a szent madár képében alászálló nemzőerőt szimbolizálja.
Török népeknél
A török mitológiában Bürküt vagy Semrük az életfa hetedik emeletén van. Az altáji, tuvai és mongol mitológiában egy női Bürküt minden újszülött lelkét megette. Ő Ülgen isten képviselője, kötelessége megvédeni a hetedik emeleti ajtót. Egyetlen halandó sem juthat magasabbra, mint ő. Az egyik szárnyán a holdat tartja, a másikon a napot, karmai rézből vannak. A fehér vizű tó melletti rétekre repülve Bürküt egy bükkfa tetejére rakja tojását. Amikor a tojás megreped, egy baba jön ki belőle. Az életfa alsó ágán lévő bölcsőbe esik a baba, ahol Bürküt gondoskodik róla addig, amíg fel nem nő. Amikor felnő, a baba sámánná válik. A toġrïl vagy toğrul egy mitológiai madár a török mitológiában, az utóbbi férfinév is egyben: Ez egy óriás vörös színű madár természetfeletti tulajdonságokkal a török mitológiában. A Főnixet juttatja eszünkbe. A halhatatlanságot és a feltámadást szimbolizálja. Minden nap újjászületik. A főnix különböző nevek alatt is létezik sok más földi nemzet mitológiájában. Ennek a madárnak a legfontosabb tulajdonsága a török mitológiában azonban az, hogy nincs egyedül. A Konrul madár a Toghrul-hoz kapcsolódik. Mindkettő rendelkezik a főnix minden tulajdonságával. A Toghrul madár a föld alá is mehet. Atilla király és néhány oguz törzs zászlaján szerepelt. Oğuz Kağan első feleségét egy fa odvában találta meg, Tuğrul Kusuval a fején. A legenda szerint a Toghrul madár a mongolokat, a Konrul madár pedig a törököket szimbolizálja. A szárnyai alá veszi a bátrakat, nekik segít. A tollai varázslatosak, amikor összedörzsöli azokat egy fekete dzsinn jön elő, aki teljesít három kívánságot. A sötétségben él a végtelen tengeren túl. A kerecsensólyom, az északi sólyom, amely török nyelven zongor, fennmaradt a Csongor férfinévben. A további hasonló legendák közül egy mongol történetben Dzsingisz kán anyósa arról álmodik, hogy egy sas, amely karmaiban tartja a Napot és a Holdat, a kezére száll. Így várja a mongol királyi dinasztia születését. Kazahsztán és Kirgizisztán egyes részein az emberek sólymokat visznek a jurtákba akkor, amikor az asszonyok szülnek, mert a madarak szeméről azt tartják, hogy elhárítják a démonokat, amelyek szülés közben megtámadják a szülő nőket.
Az egyiptomi sólyom
Az egyiptomi istent, Hóruszt általában sólyomfejjel ábrázolják. A sólyom az egyik legfontosabb egyiptomi szimbólum. Még azt is mondják, hogy a solymászat az ókori Egyiptomból származik. A Hórusz szem amulettet gyakran használták a jövőbelátás, a gonosztól való védelem, a királyság vagy az éberség szimbólumaként. Ez onnan ered, amikor Hórusz a Szeth elleni háború során elveszíti egyik szemét. Később látását helyreállítja Thot isten. A kitépett szem Hórusz számára az erő forrásává vált. Mivel sokáig csak a bal szemével érzékelt, olyan módon tudott meglátni dolgokat, amelyeket korábban nem vett észre. A fájdalom nem gyengeségre vagy fogyatékosságra emlékeztette őt, hanem egy belső erőre önmagában. Azonban nemcsak őt, hanem Ré főistent is ábrázolták sólyomfejjel. Ré a Nap istene, aki minden nap csónakban viszi a Napot az égen. Sok kultúra úgy véli, hogy a sólyom fénylény, így a napenergiához kapcsolódik. Ez egy ókori egyiptomi hiedelemre vezethető vissza, amely szerint a madarak a napisten, Ré hírnökei voltak.
Perzsa mitológiában
Szláv mitológiában
A tűz kultuszához kapcsolódó sólyom alakú szellem a szláv mitológiában Rarog. Olyan tojásból születhet, amelyen egy személy kilenc napon és éjszakán át kelt ki a tűzhelyen. Talán Rarog képe kapcsolódik az orosz Svarog-hoz ( az ég istene) és Strakh-Rah-hoz, a tüzes szélhez valamint az iráni Veretragna istenséghez, amelynek egyik megtestesülése sólyom. Kuygarash a csuvas mitológiában kincseket hoz a házba, de különleges tulajdonsága az, hogy repülő tűzgolyóvá válhat. Hasonló vonásokkal rendelkezik a magyar mitológia szereplője, a lidérc. Ennek egyik formája mágikus csirke, amely egy olyan tojásból kel ki, amely 24 napja egy ember hónalja alatt van.
Japán mítosz
Egy japán mítosz szerint kardokkal kirakott farokkal rendelkező sólyom terrorizálta a Koya régiót. Egy herceget küldtek oda, hogy megölje a fenevadat. Koya-ban a hercegnek hónapokba telt, mire megtalálta a sólymot, mert az csellel mindig elmenekült. Mivel olyan sokáig tartózkodott a városban, a herceg jól megismerte a városlakókat, ezalatt beleszeretett egy ott élő fiatal nőbe. Aztán a herceg végül megölte a gonosz sólymot. Szeretője öngyilkosságot követett el szívfájdalmában, mert párja teljesítette feladatát és vissza kellett térnie.
Észak-európai hagyományok
Nyugatabbra a sólyom szerepe megváltozik. A kereszténység előtti észak-európaiak számára a sólyom a nőiességet szimbolizálta. Az egyik mítoszban Freyja és Frigga egyaránt tollas köpenyt viseltek, amellyel sólymokká alakulhattak. A régészeti lelőhelyeken sólyomcsontokat találtak nők sírjaiban eltemetve. Emellett Izland nemzeti madara egy sólyom.
A hinduizmusban
A hinduizmusban különböző istenek uralkodnak az élet és a halál különböző aspektusai felett. Garuda nevű istent mind a sólyom, mind a sas szimbólumokkal társították, mert tetszés szerint bármelyik formát felvehette.
Közép-Amerika
Úgy vélték, hogy isteneik képesek sólymokká alakulni. Ezért gyakran viseltek olyan álarcot, amely hasonlított erre a madárra. Itzamna maja istenhez is kapcsolják a madarat, aki felvette alakját.
