Szinte mindegyik tóhoz bolygónkon kiterjedt mondavilág kapcsolódik, mivel nem tudni milyen titkok vannak elrejtve  a vizek alatt. Az Ördög-tó a mai Wisconsin államban fekszik az Egyesült Államokban.  A  hely sötét múltja inspirálta a francia utazókat az Ördög-tó név használatára. La Ronde egy régebbi, bennszülött hagyományt is említett: az indiánok szentelt víznek nevezték el, mert él benne egy szellem vagy Manitou. Láttam egy csomó dohányt, amelyet ott helyezték el a Manitou számára. Az itt élő indiánok a sziú nyelvű Hu-Chunk népek voltak. A tónak megvannak a maga geológiai furcsaságai is, mint például a gleccserkarcolások a szokatlan sziklaalakzatokon és az ősi tenger által megkövesedett kövek , de különösen érdekesek az amerikai indián dombok.  Az egyik medve alakú, a másik pedig hiúzhoz hasonlít, amely a tó északi végén található. A déli végén madár alakú halom van.  Az indiánok szerint háromféle világ létezik a rétegzett kozmoszon belül. A felső világ nyilván a fenti régió, ahol madarak és repülő dolgok élnek. Ez egyben a csillagok, a nap és a hold, valamint a teremtő lakóhelye is. A földi világa az emberiség, a növények, az állatok és a természeti elemeinek birodalma. Nevezhetjük a mi világunknak vagy az élők világának. Ez egy lapos sziget vagy korong, amely az őstengeren helyezkedik el. A harmadik az Alvilág, egy vízzel teli régió közvetlenül a földi világ alatt. Halak, kígyók és vízi állatok otthona. Ez egyben a Nagy Kígyó és csatlósainak birodalma is, amelyek gyakran természetes forrásokon, folyókon és tavakon keresztül lépnek be a földi világba, amelyeket barlangok rendszere köt össze az alvilág óceánjaival.

1970 nyarán az Ördög-tónál táborozók láttak erre árnyékokat portyázni a sátraik körül, habár a területen nem éltek medvék. Az Ördög-tó egy 1889-es tavi szörnyjelentés helyszíne is. Ezenkívül a tó felszínét megtöri egy fantomkenu megjelenése, amelyet a hideg, csendes éjszakák ködében látnak. A helynek van egyfajta furcsaaurája. A folklór egy indián leányról és szeretőjéről szól, akik öngyilkosok lesznek. Általában azt mondják, hogy ez a hely a sok halott helye. Amikor az első misszionáriusok megérkeztek a környékre, a másik itt élő törzs, a a nakoták tagjai üdvözölték őket, akik meséltek nekik egy olyan évről, amikor a területet nagy szárazság sújtotta. A szárazság alatt a nakota törzs a gyorsan kiszáradó tó közelében maradt, nemcsak azért, mert mérföldeken át ez volt az egyetlen vízforrás, hanem azért is, mert mindenhonnan állatokat vonzott a partjaira inni, stabil táplálékforrást biztosítva mindenkinek. Ahogy közeledett a nyár és az aszály tovább csökkentette a tó szintjét, végül kettévált, egy sekély iszapcsík választotta el egymástól a tavakat középen. Egy reggel a nakota emberek arra ébredtek, hogy egy halszerű lény csapdába esett a sárban, amely most elválasztotta a két megmaradt víztömeget. A törzs tagjai úgy írták le a nagy lényt, mint aminek hosszú nyaka, kis feje és széles teste volt. Néhány nap múlva a lény képes volt kiszabadítani önmagát, visszajuttatta magát a vízbe.

Egy másik legenda szerint  egy vízszellem megolvasztotta a jeget, majd megalkotta a régió összes vadját és fáját a saját testéből, aztán lemerült  egy feneketlen gödörbe az Ördög-tó alatt. A vízszellem egy hétfejű zöld kígyó volt, amely azt követelte az indiánoktól, hogy azok áldozzák fel neki legszebb lányaikat. Az egyik évben a vízszellem azt követelte, hogy áldozzák fel a főnök lányát. Ez arra késztette a Folyó Gyermeke nevű hőst, hogy titokban tervet kovácsoljon egy öregasszonnyal, majd hadsereget toborozzon a kígyó elleni küzdelemhez. Az áldozás napján seregével megtámadták a vízszellemet, a hős pedig becsalta a fenevadat hálójába. Ezután a kését a középső fej bal szemébe döfte, mert csak így lehetett megölni azt. A  viharmadár nevű mitológiai lényt állítólag többen látták erre repülni.  Elég nagy ahhozis, hogy fel tudjon emelni akár egy bálnát is. A mítoszok szerint ezek a madarak voltak felelősek a mennydörgésért és a villámlásért. A sziú bennszülöttek szerint a viharmadár egy olyan szellem, amely megvédi az embereket az Unktehila néven ismert hüllő szörnyektől, más néven szarvas kígyóktól. Sok legenda maradt fenn a kettő közötti harcokról. Az egyik unktehila így került a tóba.

A tóhoz legközelebbi város Baraboo. Itt az emberek  mindig azt mondják, hogy senki ne nézzen ki túl sokáig az ablakon át, különben szellemet fogsz látni. Vannak történetek egy fantom stopposról is. Ha egy sofőr lehúzódik az út szélére, hogy fuvart kínáljon neki, eltűnik.  A Baraboo Inn egy kocsma volt, amely története során borászatként és sörfőzdeként működhetett.1988-ban egy  tűzvész miatt bezárt. A következő tizennégy évben elhagyatott maradt, majd 2002-ben a B.C. Farr vásárolta meg. Elkezdték a felújításokat, hogy újra megnyissák a kocsmát.  Hamarosan felfedezték, hogy az épületének erőszakos és nyugtalanító története van. A helyi történetekből megtudta, hogy több ember halt meg azon helyen, köztük három prostituált és két korábbi tulajdonos. Furcsa események kezdődtek el a helyreállítási munkák befejezése közben. A lámpák ki- és bekapcsoltak, az ajtók nyíltak és csukódtak, a szerszámok eltűntek és más helyeken jelentek meg. Amikor az emeleti lakásokat bérbe adták, a bérlők arról számoltak be, hogy hangos zongorazenét hallottak, az emberek beszélgettek és nevettek az éjszaka közepén. A személyzet tagjai arról számoltak be, hogy edények repültek le a tárolóállványokról. A seprűk maguktól mozogtak a konyhában.  Láttak egy nőt a bárban, becenevén Mary-t, aki meghalt az 1900-as évek elején. Gyakran látható itt a zenegép közelében. Egy másik női szellem is megjelenik az épület emeletein, kopogtat az ajtókon, járkál a folyosón. Egy éjjel többször is kiáltotta egy férfi nevét, majd addig vakargatta az ajtaját, amíg az el nem menekült az épületből.  

Az itteni Riverside temetőben van egy sírkő, amely vérzik. A sír  Kate Blood-é, egy híres házasságtörőé, boszorkányé és gyermekgyilkosé a XIX. századból. Állítólag a férje ölte meg, a nő  szelleme a temetőben maradt. A temető látogatói azt állítják, hogy a sírja körüli terület gyanúsan hideg. Ezenkívül arról számoltak be, hogy látták sötét ruhás szellemét repülni. Telihold éjszakáján vöröses folyadék szivárog ki a sírkőből.

Az Ördög- tó fenekén van egy lyuk is, amelyet a fentebb leírt legenda is megemlít a vízi szellem kapcsán. A lyuk egy tál alakú örvénylő képződmény, jeges hideg víz forrása jóval a tó feneke alatt. Az őslakos törzsek úgy hitték, hogy Úgy vélték, hogy  itt halt meg egy törzsfőnök lánya. A szájhagyomány szerint Izone és szeretője, Indimane az északi partok felől keltek át a tavon, utoljára a meg nem nevezett mély pont közelében látták őket. Miután a pár titokzatos körülmények között megfulladt, a törzs vezetője, Oroneka hiába várta a part mentén őket. Ekkor kapta a tó a Michemanetue, vagyis a (Gonosz) Szellem tava nevet. Az egyetlen magyarázat egy jelenés, amely a vizek mélyéből emelkedett fel, majd elvitte Izone-t. Egy későbbi történet szerint a lyuk örvény állapotot öltve elnyelte a törzs egy másik tagját, majd kiköpte a szomszédos tóban. 

A minnesotai Pine Város elveszett vonatjának legendája is a tó köré összpontosul. A történet szerint régen a vonat belemerült a tó mély vizébe, amelyet soha nem találtak meg. Van néhány dolog, ami alátámasztja a legendát. A vonatok több mint egy évszázada közlekednek a tó peremén, amióta a vasutat az 1800-as években üzembe helyezték. 2016-ban búvárok egy csoportja két külön merülést hajtott végre a tóban azzal a küldetéssel, hogy egyszer és mindenkorra megtalálják az elveszett vonatot. De mindkét merülés sikertelen volt. A tó nagy része még mindig feltáratlan. Azt is feltételezik, hogy a vonat több méterrel az iszap alá kerülhetett vagy a tónak egy olyan részén van, amelyet még nem fedeztek fel.