Kadavu a Fidzsi-szigetek egyik legnagyobb szigete, ezen fekszik Namuana  falu. A települést egy öböl határolja a Vunisea kikötőben található kormányállomás mellett. Itt a Kadavu-sziget nagyon keskennyé szűkül. A legenda szerint  Kadavu harcosai valamikor a keskeny földnyelven hengerekre csúsztatták kenujaikat, hogy így ne kelljen körbehajózniuk  a szigetet. A falu asszonyai napjainkban is nagyon furcsa szertartást csinálnak, teknősöket hívnak elő a tengerből. Felmásznak egy sziklára a part mentén, ahol énekelni kezdenek. Ekkor teknősök sokasága az öbölben kidugja fejét a vízből, hogy hallják az énekszót. Ez nem legenda, hanem biztosan igaz történet. A  teknősök is tudják azt, hogy nincsenek veszélyben, mivel ekkor  tilos elejteni őket. Ha azonban a közeli Nabukelevu falu bármelyik tagja jelen van, akkor a teknősök nem emelkednek fel az öböl felszínére, ezért abba kell hagyni az éneklést. Mint általában az ilyen furcsa szertartások és szokások esetében, a teknőshívás egy ősi legenda alapján történik, amely még mindig apáról fiúra száll a kadavu  nép körében.

Sok-sok évvel ezelőtt  Namuana faluban élt egy kedves hercegnő, Tinaicaboga.  A falu vezetőjének felesége volt. Tinaicaboga-nak volt egy Raudalice nevű lánya is. A két nő gyakran az otthonuk körüli zátonyokon horgászott. Egy különleges alkalommal Tinaicaboga és Raudalice a szokásosnál távolabb mentek,  a merülő zátonyokon sétáltak, amelyek a sziklás hegyvidékről az öböl keleti részéig húzódtak. Annyira belemerültek a halászatba, hogy nem vették észre a közeli Nabukelevu falu halászai által vezetett harci kenu lopakodó közeledését. Ez a falu a Washington-hegy árnyékában található, amely a Kadavu-sziget legmagasabb hegye. Hirtelen a halászok kiugrottak a kenukból, majd megragadták a két nőt, kezüket és lábaikat szőlőindával összekötözték és a kenu aljára fektették őket.  Megtörtént az elrablás, a foglyokkal igyekeztek hazatérni. A tenger istenei azonban nem helyeselték ezt,  ezért nagy vihart támasztottak fel a tengeren. A kenut óriási hullámok dobálták erre-arra, már majdnem elsüllyedt.  A halászok nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy a kenu fenekén fekvő két nő hirtelen teknősökké változik, hogy saját életüket megmentsék. A férfiak ekkor a tengerbe dobták őket. Ezután az időjárás is  megváltozott, a vihar elment. Tinaicaboga és Raudalice leszármazottai azóta is rendszeresen előbújnak a vízből akkor,  amikor Namuana lányai énekelnek nekik a sziklákon. 

A namuana nők mind gyászoltak
Mindegyikük jelt hordoz magán, mindegyikük karján furcsa mintázatú tetoválás
Emelkedj fel Raudalice a felszínre, hogy rád nézhessünk
Emelkedj fel a Tinaicaboga a felszínre, hogy így rád is nézhessünk.

Habár a szertartás során nem, máskor a teknősöket Fidzsi számos részén vadászták és elfogyasztották, ami részben hozzájárult a tengeri teknősök populációjának meredek csökkenéséhez az elmúlt évtizedekben. Az 1800-as években a teknőshús  nemzetközi kereskedelme jelentősen hozzájárult a Fidzsi-szigetek gazdaságához, különös tekintettel az ázsiai piac hajtóerejére. 2004-től azonban tilos a teknősök megölése, tojásaik kiásása a parton, valamint a teknőshús  értékesítése.  Az itteni mitológiában Tui Naikasi félisten volt, így természetfeletti hatalommal bírt. Az egyik legenda szerint ő segítette Vueti hadvezért hírnevének növekedésében. Képes volt teknőssé válni, amikor a tengerbe ment. Közvetlen leszármazottai gyakorolják a hagyományos teknőshívást egy másik szigeten, Koro-n. Ez egy vulkáni sziget, amely cápafog  alakú. Itt férfiak is részt vesznek az eseményen. Minden látogató kísérlete arra, hogy képet készítsen a teknősökről, kudarcot vall. Az állatokra, amikor felbukkannak nem szabad rámutatni sem, mert akkor azonnal eltűnnek a víz alatt. 

 Egy legenda megmagyarázza, hogy a vonu dió  miért hasonlít a teknőshéjra. Koro szigetén a Nacamaki falu embereinek hatalmában áll, hogy felhívják a teknősöket a tenger mélyéből,  partra csalják őket. Erre az alkalomra díszesen felöltözve és virágokkal díszítve ősi szertartást hajtanak végre, miközben énekelnek és táncolnak. Miután befejezték, sok teknős emelkedik fel a felszínre,  kiúsznak a partra. A régi időkben a törvény szerint a törzs minden tagjának ezután el kell mennie a helyszínről. Miután a szertartás véget ért, nem térhetnek vissza másnapig. Ha nem tartják be ezt a törvényt, akkor a gonosz megjelenik. Egyszer azonban az egyik férfi  megsértette az ősi törvényt, mert  nem hitt a legenda igazságában. Ezért úgy döntött, hogy nem megy haza, hanem inkább megnézi mi történik azután, hogy a teknősök kijönnek a partra. Elbújt anélkül, hogy észrevették volna társai, és elrejtőzött a mangrove bokrok között. Sokáig csak bámult onnan  a semmibe, közben figyelte  a teknősöket, amint azok lerakják tojásaikat. Egy alak emelkedett ki a vízből, majd partra ért. Köd vette körül, lassan sétált a tengerparton. A férfi követte őt óvatosan, mert tudni akarta merre fog menni.  De a tengerből érkezett alak hirtelen megfordult és meglátta őt.  - Nem hallgattál a bölcsekre, megsértetted a törvényt, ezért bűnhődnöd kell. Egy fává fogsz változni, amelynek magjai hasonlítanak a teknősre. Ezek a magok pedig emlékként szolgálnak azok számára, akik hitetlenek! Miután ezt elmondta, az idegen eltűnt. A férfi teste kezdett átalakulni, végtagjaiból ágak keletkeztek, bőréből fakéreg és haja levelekké változott. A mai napig ezek a fák nőnek és virágoznak Koro szigetén.