A Rablók egy  állítólag megtörtént eset volt Oroszországban. Sztálin kormányzása idején zűrzavaros idők voltak, mindenhol elszaporodtak a rablók. Alyonushka-ról szól, egy tizenkét éves lányról, aki kijátszotta a házat megtámadó rablókat. A szülők elmentek az esküvőre, a lány pedig egyedül maradt. A történet által megtanulhatjuk mennyire fontos a gyors észjárás, a meggyőzés képessége és a bátorság fenntartása kétes helyzetekben, valamint hogyan vehetjük fel a versenyt a bűnözőkkel szemben.

Alyonoushka apja a falu papja volt, aki szokás szerint lebonyolította a környék összes esküvőjét. Az egyik ilyen alkalommal felesége is vele tartott, mivel annak rokona házasodott meg. Alnyonushka ekkor azt mondta anyjának: -Anya, félek egyedül! -Hívd meg hozzánk a barátnőidet, akkor nem leszel egyedül! -mondta  erre anyja. A lány így is tett, meghívta otthonukba barátnőit. A nap folyamán játszottak, beszélgettek és ruhákat fontak. Az egyik lány véletlenül elejtette az orsót, amely átgurult az udvaron, majd a pincében kötött ki. Lement  a pincébe, hogy felhozza onnan. Ott volt lenn egy rabló elrejtőzve, ujjával mutogatva megfenyegette a lányt: -ne szólj senkinek arról, hogy itt vagyok, különben meghalsz!  A lány felment a pincéből sápadt arccal, de suttogva mindent elmondott az egyik barátnőjének, aki beszámolt a történtekről a másiknak is, és ez a harmadiknak is. Megrémültek mindannyian, haza akartak menni.

— Hová mentek?  -kérdezte Alyonushka őket. — Várjatok, még túl korán van.

De a lányok mindegyike talált valami kifogást arra, hogy miért kell elmennie. A rabló lenn a pincében hallotta, hogy minden elcsendesült, előbújt onnan és a lányhoz ment. Eleinte kedvesen szólt a lányhoz. Mindent megvizsgált a kunyhóban,  kiment az udvarra is szétnézni,  Alyonushka eközben gyorsan bezárta az ajtókat és kioltotta a tüzet. A rabló látva ezt kopogtat a kunyhó ajtaján.

— Engedj be, különben megöllek!

— Nem engedlek be,  ha akarsz mássz be az ablakon!  Ezalatt előkészítette  a fejszét.

Amint a rabló bedugta fejét az ablakon, Alyonushka  a fejszével azonnal  levágta a fejét, de közben  azt gondolta: hamarosan más rablók, a társai is idejönnek, mit kellene tennem? Fogta a levágott fejet, egy táskába tette azt. Testét darabokra vágta és különféle zsákokba, edényekbe helyezte azokat. Nem sokkal később a többi rabló is megérkezettt a házhoz. Azt hitték, hogy társuk még él.

— Én vagyok -mondta Alyonushka bentről egy férfi hangján, egy ruhadarabot tett közben szája elé. - Itt van  két zsák pénz, a másikban drága sapkák, a harmadikban  sonka!

A rablók elvitték a zsákokat, mivel közben marakodtak melyiküké legyen és hogyan osszák el tartalmát, amit meg sem néztek mi az, nem jöttek rá arra, hogy átverték őket.  Időbe telt, míg kinyitották  a zsákokat, ezalatt a lány már messze járt, elrejtőzött az erdőben. Vissza sem tért addig, amíg szülei haza nem értek. A rablók viszont türelmesek voltak, hazamentek és felöltöztek elegáns ruhákba. Aztán visszamentek a házhoz, ahol azt mondták a papnak, hogy egyikük házasodni szeretne. Alyonushka viszont felismerte őket hangjuk alapján, így szólt apjához: -Ezek rablók, tegnap voltak itt. De nem mondtam el neked semmit, mert egyiküket meg kellett ölnöm! A pap ezt hallva megijedt, azt hitte lánya megőrült. -Nem néznek ki rablóknak, miért hazudsz? -Még hozományt sem kérnek. Egyiküket magam is ismerem, a szomszéd faluban él. Most velük mész, hogy megismerd a szüleit!

A rablók elvitték a lányt az erdőbe, ahol lakhelyük volt. Azonnal meg akarták ölni, de egyikük megakadályozta ezt. Éppen az volt, aki férjnek adta ki magát.

— Előbb betartjátok azt, amit ígértetek nekem. Vagyis a lánnyal töltök egy éjszakát kettesben!

A rablók elfogadták kérését, egy ketrecbe zárták őket . Új férje, amint mindenki elment, rávetette magát  a lányra, letépte róla ruháit és a sajátját is levetette. Alyonushka észrevette a ruhák között az övet is, amelyet a férfi viselt derekán.  Felkapta a földről, majd hozzákötözte vele a férfi lábát a ketrechez. Nem tudott rögtön kiszabadulni, mivel sötét volt. Alyonushka ekkor leütötte őt, majd nadrágja zsebéből kivette a ketrec kulcsát. Kinyitotta az ajtót, elmenekült  a helyszínről. Útközben találkozott egy lovassal.

- Kérlek rejts el, a  rablók üldöznek engem. Az ember elrejtette őt egy bundában, amely nála volt. A rablók hamarosan megérkeztek, kifaggatták őt, látott-e errefelé egy lányt. A lovas nemmel válaszolt. Alyonushka tovább menekült, mivel haza akart térni. Amikor hallotta  közeledni ismét a rablókat, elbújt egy szénakazalban. A rablók ellenőrizni akarták a szénaboglyákat, ezért a vasvillát mindegyikbe beleszúrták. A villa  meg is sebesítette a lányt a bokája mellett, de ő gyorsan letörölte róla a vért. Amíg a rablók el voltak foglalva, eloldozta az egyik lovukat, elvágtatott vele egészen a faluig. Apja nagyon meglepődött, kifaggatta őt mindenről, közben pedig bekötözte sebét. Alyonushka végül így szólt:

-Hívd a csendőröket a házhoz, rejtőzzenek el.

Nemsokára meg is jelent  a lány kérője, de a faluban megtudta, hogy látták a lányt hazatérni. Ezért nem a paphoz ment, hanem Alyonushka egyik barátnőjének házához, aki  előző nap a házban volt, majd elmenekült.  A kertben elkapta Masha-t, megkötözte és magával vitte az erdőbe. Ott a rablók megerőszakolták, majd megölték őt, testét a folyóba dobták. Néhány nap múlva azonban menekülés közben elkapták a rablókat, kivéve Alyonushka kérőjét, aki nem volt velük. Őt nem sikerült elfogniuk, társait viszont kihallgatták, majd úgy gondolták kivégzés vagy börtön helyett hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak Szibériában, a gulágon.

Alyounushka éppen barátnői jelenlétében szerzett tudomást arról, hogy mi történt Masha-val, a társukkal. Barátnői kérdésére a pap így felelt:

-A bűnözők ellen úgy vehetjük fel a versenyt, ha összetartunk, segítsük egymást és nem hallgatunk el semmit. Minél többben tudunk róluk, annál könnyebben kaphatjuk el őket. Aki gyáva, legtöbbször viseli ennek következményeit. Magára hagytátok lányomat a bajban, nem is szóltatok semmit, habár tudtátok milyen veszély fenyegeti! Ez nem keresztényi magatartás.