Nagyon sok kísértettörténet és érdekes felfedezett vagy észlelt jelenség létezik az Egyesült Államokon belül. Ezeknek egyike a figyelők. A Szent Lucia hegység Kalifornia egyik legnehezebb terepét képezi. A hegység akadályt képez az Egyesült Államok kontinentális része és a tengerpart között. A korai felfedezők nem tudtak átjutni a magas hegyeken, emiatt délre vagy északra kellett letérniük, hogy elérjék a Csendes-óceánt. Bármi vagy bárki  legyen is az, ami a hegyekben él, minden tanú egyetértett abban, hogy árnyékok figyelték őket. Nevük itt a Sötét figyelők. Az emberek többnyire késő délután és szürkület idején észlelték őket. Amikor a nap lemegy a horizonton, sokan látták a karcsú és hosszú sziluetteket járni, akik akár három méter magasak is lehetnek, minden esetben úgy tűnt, mintha ránéznének az őket meglátó emberre. Néhány szemtanú szerint kalapot és köpenyt is viseltek, majd látható ok nélkül hirtelen eltűnnek. Ez leginkább akkor történik meg, ha valaki megpróbálja megközelíteni őket.

A modern észlelések 1930 körül kezdődtek, de korábban háromszáz évvel azelőtt az itt élő chumash indiánok szintén látták a figyelőket. Ez a nép nincs nyilvántartva már, mivel kihalt. Legendáik viszont fennmaradtak, amelyek azt sugallják, hogy bármit is látnak a hegyekben és az erdőkben, már régóta ott van. Az első spanyol felfedezők is észrevették a sötét figurákat. Ők is Sötét figyelőknek nevezték el az árnyékokat, vagyis Los Vigilantes Oscuros-nak. Később, az amerikai telepesek arról is beszámoltak, hogy ha nem is látták őket, de érezték jelenlétüket valamilyen különös hatodik érzék által, amely az emberi elme még mindig rejtett titka. A sötét figyelők arcvonásait  egyik tanú sem tudta megerősíteni, habár nagyon sokan látták őket. Valamilyen ismeretlen okból figyelik a hegyet. Különböző felfogások léteznek arról, hogy mi lehet ennek célja. Meglehet az, hogy segítsék az arra járókat átjutni a hegyeken, mert többen mondták azt, hogy ilyenkor hallásuk és látásuk nagyban javult. Voltak, akik szándékoltan próbálták felkutatni az árnyékokat akár technológiai eszközök igénybevételével, de ezeknek a személyeknek nem mutatkoztak meg.  Egy itteni népszerű író, John Steinbeck a Repülés című novellájában kiemelte a Sötét figyelők néhány részletét. A könyv által fennmaradt egy régi hagyomány is, miszerint az emberek nem feltétlenül negatívan viszonyultak ezekhez a lényekhez. A  novellában a kisfiú anyja  miközben áthalad az erdőn, ételt hagy egy farönkön a figyelők számára. Mikor hazafelé tart ugyanazon az úton, annak helyén virágokat talál. Azok, akik látták őket ragaszkodnak ahhoz, hogy nem nyomásváltozás okozta képzelődés vagy hallucináció amit észleltek. Mivel a beszámolók is egybevágnak, talán tényleg lehetnek itt valamik.

Viszont a túlvilági lények nem mindegyike nyilvánul meg pozitívan az emberek körében. Léteznek ártó lények vagy démonok is. A figyelő nemrég az Egyesült Államok másik részén jelent meg, ha ugyanarról van szó. 2003 nyarán egy szintén emberi jellegű túlvilági lényt érintő   események a helyi média érdeklődését váltották ki. Szinte alig maradt  erről információ, mivel a  legtöbb internetes és írásbeli beszámolót  elpusztították. 2006-ban azonban a közös együttműködésnek köszönhetően az emberek nem is egy, hanem több mint tíz dokumentumot találtak a figyelő nevű gonosz szellemről a XII. századtól napjainkig, ráadásul négy kontinensről. Szinte minden esetben a történetek azonosak voltak. Tengeri napló 1691-ből: Alvás közben jött hozzám. Az ágyam lábánál figyelt engem. Vissza kell térnünk Angliába, mert a figyelő kérésére nem maradhatunk itt. A legjobban dokumentált a 2006-ban leírt eset volt:

2003-ban egy család a Niagara-vízesésnél nyaralt. Miután hazatértek, mindegyikük nagyon fáradt volt  a hosszú út miatt, a házaspár miután lefektette gyermekeit, maguk is nyugovóra tértek. A családanya körülbelül négy órakor hajnalban felébredt, mert azt hitte férje kiment  a fürdőszobába. A férfi azonban az ágyban feküdt, de éber volt ő is. Amikor ránézett feleségére,  közben mintha mesterségesen, torz módon rángatóztak volna lábai azután, hogy felnyögött. Megragadta felesége karját, de nem szólt semmit. A nő hirtelen nem tudta mi okozza férje különös reakcióit. Szeme eközben alkalmazkodni kezdett a sötéthez. Meglátta az ágy lábánál ülő meztelen szörnyet. Testtartása zavarba ejtő és természetellenes volt, mintha egy autó gázolt volna át rajta korábban, kezei végén hosszú karmok voltak. A nő kezdetben nem félt valamilyen oknál fogva, inkább segíteni akart ezen a lényen. A férje ezalatt magzati pózban feküdt, alkalmanként feleségére pillantott, majd visszanézett az őt figyelő szörnyre, amely mozgott is.  Az ágy körül mászott lassan, majd felugrott a férfi mellkasára és onnan bámulta őt. Ezután kiment a folyosóra. A családanya a rémület sokkoló érzése után magához tért, felgyújtotta a lámpákat. Gyorsan átfutott a gyerekek szobájába. A másik hálószobából származó fény elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy lássa mi történt odabenn. A szörny ugyanis ott volt, a kislányt vette célba, akit Clara-nak hívtak. Az anya azonban már későn ért oda, lánya vérben úszott, kitépték az egyik szemét.  Mielőtt elvesztette az eszméletét, csak annyit mondott, hogy a figyelő tette ezt vele. Az apa reggel autóba szállt, hogy lányát kórházba vigye. De baleset történt útközben, egy tóban kötött ki végül és mindketten belefulladtak a vízbe. Hogy mi okozta a balesetet és mi történt ekkor azt természetesen nem tudni.  A rendőrség eleinte segített, a helyi újság is nagy érdeklődést mutatott. A történetet azonban soha nem tették közzé, mert felülről nyomást gyakoroltak rájuk. A nő azonban nem hagyta ennyiben a dolgot.  Fiával, Justin-nal néhány hónapig egy szállodában lakott a szülei házához közel. Válaszokat akart keresni a történtekre. Sok kutatás után talált is egy embert, aki hasonlót tapasztalt egykor. Ő ismert két másik embert is, akik szintén találkoztak a figyelővel. Az egyik folyóiratnak volt bejegyzése a figyelőről. A hajózási napló semmit nem magyarázott meg a találkozásról, csak azt mondta el, hogy a figyelő utasította őket a távozásra. Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóban. Abban viszont egyetértettek mindannyian, hogy aki meghallja a hangját, az meg fog halni. Az anya gyerekével együtt hazatért,  kamerát szereltetett fel az ágya fölé, amelyet szünet nélkül hagyott futni. Így többször is visszapörgette a filmet, közben hallgatta azon az éjszaka hangjait. A harmadik hét első napján azonban valami mást is hallott, amely hangosabb volt a többinél. Tudta, hogy a figyelő volt, mivel meglátta őt az egyik sarokban. Férje is biztosan hallotta ezt a hangot, mielőtt meghalt. A nőt elborzasztotta a tény, hogy látogatója visszajár, ezért elköltöztek a házból. Azóta nem hallottak róla.

 2014-ben a filmkészítő, B. Brock és csapata Arizona államba utazott a Nagy Szurdok nevű kanyonhoz és annak barlangjaihoz. Küldetése az volt, hogy nyomon kövesse a figyelő körül terjengő itteni híreket.  Nem találtak meggyőző bizonyítékot a teremtményről, de a kísérteties események elrontották az utazást a szurdok még nem feltárt szakaszain. A figyelőt sokan látták Arizona államban is nemrég a 66-os úton. Az egyik bártulajdonos éjjel nem megmagyarázható ok alapján történő áramkimaradás után bezárta  üzletét. Egy szürkésfehér alakot látott hosszú karmokkal. Itt állítólag a szurdok barlangjaiban él, Peach Springs közelében. Kijevben is készült egy minőségi videó 2016-ban, ahol a figyelőt vélik az egyik híd alatt kúszni este. A kúszó valami szürke és végtagjai hosszúkásak, de nem jól kivehető a képe.