Etiópia több mint száz millió lakosú ország Afrika szarván. Hérodotosz A világ vége című könyvében ír Abesszíniáról, amely Etiópia régi neve volt:  Ebben az országban nagy mennyiségű aranyat termelnek, rengeteg elefántot tartanak és mindenféle erdei fa nő erre, legértékesebb közülük az ében, emberei a legmagasabbak és a leghosszabb életűek.  A Bibliában is utalnak Etiópiára: a második folyó neve Ghion: ugyanaz, amely Etiópia egész földjét körülveszi. A könyv Ghion-ról szól, amely egyike annak a négy folyónak, amely az Édenkertet öntözi, ahol Ádámot és Évát a keresztény és zsidó hagyomány szerint megalkották. Ugyanaz a folyó, amelyet az etiópok Abbay -nek hívnak, az egyiptomiak pedig Nílusnak.  Az etióp nép folklórjában és a Kebra Nagast ( Királyok dicsősége ) könyvben, amely az etióp uralkodók tetteit és történetét tartalmazza, több utalást találunk Shaba királynő és Salamon kapcsolatáról. Eszerint Shaba királynőjét becsapták, hogy aludjon a királlyal, ennek következményeként gyermekével várandós, akit Meneliknek neveztek. A királynő bevezette a judaizmust Etiópiában. Az ország északi részein vannak zsidók, akiknek ősei úgy gondolják, hogy Izraelből érkeztek az országba Shaba királynővel.

Az etióp nép legfontosabb szerepe a muszlim hitben az első és második Hijarat ( migráció ) volt. A VII. században, amikor Mohamed próféta korai követőit Mekkában üldözte az uralkodó Quraysh törzs, a próféta Etiópiába küldte követőit, hogy menedéket találjanak. Az Axumita Birodalom keresztény királya, Armah tisztelettel bánt velük, menedéket adva nekik az országban. Az iszlám történelem szerint ez volt az első Hijra ( migráció ). 

A hiénaember

Wak volt az alkotó isten, aki a felhőkben élt. Az ég boltozatát a földtől távol tartotta,  csillagokkal borította be azt. Mivel a föld lapos volt még,  Wak arra kérte az embert, hogy készítsen magának egy koporsót. Az ember így tett, majd Wak rácsukta a fedelét és elásta. Hét évig esett az eső, közben a hegyek kialakultak. Ezután kinyitotta a koporsót, melyben az ember még életben volt. Mivel az unatkozott, nem akart egyedül élni,  Wak a férfi karján sebet vágott, majd felfogta a vérét. Négy nap múlva a vér egy nővé változott. Boldogan éltek egymással, harminc gyermekük született összesen.  Az itteni legendákban a bouda egy olyan személy neve, aki hiénává válhat, majd megtámadhatja ellenségeit, miközben álcázza emberi identitását. Mindezt úgy teheti meg, hogy birtokában van a gonosz szem  nevű tárgynak. Az amhara hagyományban ez a fogalom a teremtésig nyúlik vissza. Eszerint tehát az első nő harminc gyermek anyja volt.  Amikor egy nap Wak megkérte, hogy mutassa meg neki őket, az első nő elrejtette gyerekeinek felét.  Azokat, akiket elrejtett örök átok sújtott később. Wak  állatokká és démonokká változtatta mindegyiket, egyikük az emberhiéna lett. Az alakváltók éjjel sírokat fosztanak ki hiéna formájában. Csontokat  és bomló emberi húst esznek. A rohadó test hosszan tartó illata volt a legjobb módszer az emberhiéna azonosítására, miután az emberré vált.

A Meskel-tér

A qene Etiópiában rejtvényt jelent, elsősorban az orális irodalom népszerű formája. Eredete az  ortodox egyházhoz kapcsolódik. Ez a szóbeli költészet improvizált formája.  A szó második és rejtett jelentése a worq (arany ), általában némi gondolkodást igényel megfejtése. Több történet maradt fenn így, köztük sok a Meskel-térről szól, amely Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában található.  A szellemtörténetektől a paranomális tevékenységekig ez a tér mindent tartalmaz. Egy ködös éjszaka az etiópiai Addisz-Abeba nyüzsgő városában  tizenévesek csoportja gyűlt össze a Meskel-téren. Ekkor még nem tudták, hogy a tér legendája életre kel a szemük előtt. A tér köveibe erősítve egy középkori kereszt fekszik, amely a hit szimbóluma, de a helyiek elátkozták. A legtöbb napon a kereszt békésen nyugszik, azonban bizonyos éjszakákon sikolyok és nyögések hallatszanak itt. A gyerekek a sötétség leple alatt elkezdték feltérképezni a területet, hogy megtudják a paranormális tevékenységek okait, amelyet maguk is tapasztaltak. Ahogy közeledtek a kereszthez, hangos kiáltás visszhangzott a téren.  Észrevettek egy  figurát, amely lassan kilépett a keresztből. Egy magas és vékony ember alakja fehér ruhába burkolva  lebegett a levegőben. Mivel nagyon sokan tapasztaltak hasonló furcsa jelenségeket, a teret lezárták.

A Wonchi krátertó

Az egész úgy kezdődött, hogy a falu főnöke felszólította a helyi isteneket. Esőt kért, hogy az élet visszatérjen a vidékre, miután egy hosszú ideig tartó  aszály elapasztotta a tavat, a meredek sziklák miatt lehetetlen volt inni vizéből  és az emberek éheztek. Végül egy kötélre vödröt kötöttek, amelyet leengedtek a mélyedésbe több mint 300 méterre. Aznap este megérkezett az eső, de nem  hétköznapi volt az, hanem  vörös színű. Tömény  cseppek hulltak le az égből a kátránynál is sűrűbb formában, amely valóban vér lehetett. Ez az eső gyorsan elárasztotta a területet,  minden élőlényt leterített, fákat és állatokat egyaránt. A falusiak azt hitték, hogy elérkezett a vég. Másnap reggel egy izzó tárgyat fedeztek fel a krátertó alján, amelynek fénye a felszínig hatolt.  Egy nagy dézsában az egyik lakost leengedték a mélyedésbe, hogy felhozza azt. Ez sikerült is, így megvizsgálhatták a tárgyat. Kiderült, hogy ezt a tárgyat a főnök hozta sok-sok évvel ezelőtt a helyszínre. Minden telihold után fénylik, ekkor a benne élő gonosz szellem felszabadul egy nap időtartamáig. Visszadobták a lyukba, mert féltek maguknál tartani. Amint ez megtörtént, a mélyből fekete víz áramlott felfelé egészen addig, míg megtöltötte a mélyedést. A Wonchi krátertó azóta is sötét és gonosz hely. Bár a legtöbb ember elkerüli, néhány bátor személy továbbra is  vállalkozik arra, hogy találkozik a szörnyekkel, amelyek a víz alatt rejtőznek.

Yirgalem

Yirgalem egy történelmi település, amely négyszáz éves legendáiról, meséiről és mítoszairól híres. Lakói olyan szellemről beszélnek, amely elátkozta a földet és mindazokat, akik ott élnek. Egy fiatal lány bosszúálló szelleméről van szó, akit az egyik itteni gazdag család tagjai meggyilkoltak, majd egy elhagyatott kútba dobtak. Azt mondják, hogy a szellem kísérti a környező területet. Sok éven át furcsa jelenségek fordultak elő a faluban és környékén: megmagyarázhatatlan hideg érintések, fantomzajok és egy fehér kendőbe burkolt spektrális alak. Minden évben egy ember eltűnik a faluból, azután soha nem látják. A falusiak minden este és reggel csengőkkel keltenek zajt, hogy elűzzék ezáltal a gonoszt, amely szerintük a kuresse. Róla azt mondják, hogy egy gonosz entitás, amely a gyanútlan utazókra csap le, behúzza őket homályos odújába és felfalja.  Úgy gondolják továbbá, hogy rendelkezik a telepátia képességével, átutazhat az időben is. Néha visszatér a múltba, hogy megkínozza ellenségeit, akik ártottak neki, amikor az még ember volt.

Lalibela

Lalibela Harbay fiatalabb testvére, aki a Zagwe-dinasztia egyik királya volt. Anyja állítólag látta, hogy a méhek  rajoztak a második fia születésének idején. Lalibela-nak nevezte, ami azt jelenti, hogy aki méheket látott.  Az etióp folklórban a méhek a nagyság, a társadalmi haladás és a gazdagság hírnökei.  Harbay később fenyegetettnek érezte magát a testvérével kapcsolatos híresztelések miatt. Megpróbálta megmérgezni Lalibela-t, de a méreg nem ölte meg, csak három napig  alvásra kényszerítette. Ezen idő alatt egy angyal vitte Lalibela lelkét a mennybe, hogy megmutassa neki a templomot, amelyet meg kell építenie. Miután felébredt a kómából, Lalibela visszavonult a pusztába. Itt Isten utasítására megházasodott egy Maskal Kebra nevű nővel. Fontos tudni, hogy Etiópia ekkor keresztény terület volt, a kopt vallás egyik helye. Ezután Lalibela elkezdte a látomásában kinyilatkoztatott egyházak építését. A kőművesek 24 év alatt elkészítették az egész vallási komplexumot, amelyet meredek sziklákba vájtak. A világon sehol másutt nem található meg ez a fajta építkezés. A helyi emberek az új Jeruzsálem tervezéséről és építéséről beszélnek, amely angyalok segítségével történt.

A Shalla-tó szörnye

Volt egy kis falu a Shalla-tónál Oromia régióban. A tavat egy patak táplálta, amely a közeli dombokról folyt le. A helyiek elégedettek voltak, nem volt vízhiány soha  a tónak és a folyónak köszönhetően. Egy este azonban  furcsa idegen érkezett a faluba, aki elmesélt nekik egy történetet. Azt mondta, hogy a tóhoz egy átok kötődik. Minden este fekete csápok bújnak elő onnan, amelyek az arra járó élőlényekre vadásznak és minden gyanútlan személyt magukkal rántanak. A falusiak ezt hallva megijedtek, már értették miért tűntek el sokan közülük korábban  éjszakánként. Azt hitték, hogy a tó körül látott vérfoltokat oroszlánok, hiénák és egyéb vadak hagyták maguk után. Elkezdtek járőrözni a partokon, fegyvereket fogtak a kezükbe, ugyanis elhatározták, hogy megvédik a falujukat. Aznap éjjel Zyga, a járőröző fiatalok egyike a part mentén látta, amint a csápok elkaptak egy páviánt. De ahelyett, hogy a vízbe rántották volna, a parton feltépték a pávián hátát úgy, hogy annak bordái kitárultak, mint egy szárny. Ezek a bordák kis csápokká változtak, méghozzá pontosan olyanokká, mint amelyik megragadta a páviánt. De nem időztek sokáig  a szárazföldön, mert gyorsan a  tóba, a víz felé indultak és  elmerültek benne. Zyga megrémült, de mennie kellett, mert a dögszagra a közelben lévő hiénák már összegyűltek. Visszament a faluba, majd elmondott mindent szüleinek. Másnap meghallotta  ezt az idegen utazó is. Azonnal rájött a rejtély megoldására. Tudta, hogy egy laka költözött a tó vizébe nemrég. Mivel az emberek nem tudták mi az, elmondott egy történetet, amelyet az Amhara régióban tudott meg utazásai során, a Kék-Nílus forrásánál : A legendák azt mondják, hogy a mély kavargó vizek sötétjében rosszindulatú szellemek vannak,  akik éjjel előjönnek, hogy a gyanútlan emberek és állatok lelkét elvigyék úgy, hogy szellemmé változtatják azokat. Azt mondják, hogy amikor a Laka talál valakit, a víz alá húzza csápjaival. Azt is hallottam, hogy ha közelebbről megnézzük a Kék Nílus-vízesés  (Tis-Isat) vizeit, akkor néha láthatjuk a Laka  szemét. -Hogyan tudnánk megszabadulni tőle ? -kérdezték tőle a falusiak. -Csak egy mód van erre! -válaszolta az utazó. Mivel a laka csupán folyóvízben érzi jól magát és nem tóban, el kell térítenünk a tóba ömlő folyó útirányát!  Az emberek neki is láttak ennek nappal, amikor a gonosz szellem hatalma semmis volt, hamarosan elkészítettek a gátat. Két nap múlva  a laka éjjel előjött, átugrott a folyóba, az pedig messzire sodorta egészen a Nílusig.