A Gilgames eposz a legrégebbi jelentős fennmaradt irodalmi alkotás. Kr. e. második évezred elején írták akkád nyelven a tizenegy könyvet. Az első könyvben Gilgamest úgy mutatják be, mint aki látta a föld mélyét, annak alapjait. Ő egy király, aki messzire utazott, így sokat tudott a körülötte lévő világról.  Ezután bemutatásra kerül Uruk nagyvárosa és a Gilgames által épített falak, aki uralkodója a városnak és annak népének. Az istenek viszont létrehozzák Enkidut, hogy ellensúlyozzák Gilgamest, a  talaj agyagából alkotják meg.  A földművelő az első ember, aki találkozik Enkiduval amikor ő együtt iszik a vadállatokkal. Bepanaszolja Gilgames-nél, aki elküld hozzá egy Samhat nevű nőt, hogy megszelidítse. Egy hétig Enkiduval marad, majd elhagyja őt. Amikor Enkidu értesül arról, hogy Gilgames magánál tart minden fiatal menyasszonyt, Urukba megy. Megbirkóznak egymással, de egyikük sem tudja legyőzni a másikat, így barátokká válnak.  Együtt legyőzik Humbaba-t, a cédruserdő királyát. Amíg úton vannak, Gilgames anyja, Ninsun imádkozik Shamash napistenhez, hogy védje meg fiát, Enkidut pedig annak testvéreként ismeri el, aki mivel vele egyenértékű, segít céljainak elérésében. Gilgamest rossz álmok gyötrik folyamatosan, de Enkidu mindezeket jó előjelnek tekinti.  Az álmokban Enkidut egy olyan lény ragadja el, amelynek karjai hasonlóak az oroszlánhoz hegyes karmokkal a végén, amely őt az  alvilágba vitte, vagyis a Sötétség Házába. Amikor eljutnak a cédruserdőbe, csodálkoznak a magas cédrusokon.  Shamash napisten gyorsan ráveszi őket, hogy akkor keressék meg Humbaba-t, amikor ő még felkészületlen, hét aurája közül csak az egyik védi testét. A tizenhárom szél segítségével fogságba is ejtik őt. Gilgames nem akar végezni vele, de Enkidu ragaszkodik hozzá, ezért Humbaba megátkozza őt. Miután Enkidu megöli a királyt, kivágják az erdő legmagasabb cédrusát, hogy annak fájából kaput építsenek később Enlil istennek. Visszatérnek Urukba, ahol Isthar istennő várja őket. Mivel tudomást szerzett hősies cselekedetükről, férjének akarja Gilgamest. Ő viszont elutasítja őt, mivel korábbi kapcsolatai mind rosszul végződtek. Isthar dühös lesz, ezért elmegy apjához, hogy megkérje őt büntesse meg Uruk királyát. Anu egy égi bikát küld a földre. A bika minden lépése után egy nagy gödör keletkezett, amelybe rengeteg ember esett bele. Viszont ezt a szörnyet is legyőzik. Isthar viszont nem hagy fel bosszújával, ezért az istenek segítségét kéri. Ők végül úgy döntöttek, hogy Gilgames nem bűnös, mert Humbaba halálát sem kívánta. Enkidut azonban betegséggel sújtják, amibe ő hamarosan belehal.

Gilgames Enkidu halála után sokat tűnődik a halandóságon, ezért vándorútra indul, hogy felkeresse Utnapistimet, a halhatatlan embert. Az oroszlánokkal folytatott harc után eléri az ikerhegyeket, ahol a nap felkel és lenyugszik. A hegyeket őrző skorpióemberek megkérdezik jövetelének okát, majd figyelmeztetik őt arra, hogy utazása nem megvalósítható cél. Azt mondják neki, hogy nem fog átjutni a hegyek belsejében lévő sötétségen, de ha vesztébe akar menni, ők nem akadályozzák meg ebben. Egy olyan földön találja magát, ahol a fák és a bokrok virágai drágakövek. A tizedik könyv elején Gilgames a világ szélén lévő fogadóba érkezik, amelyet Shiduri tart a vállán. Ebben a fogadóban egy nő él, aki elmagyarázza vendégének azt, hogy lehetetlen eljutnia Utnapistimhez, mert csak a napisten, Shamash képes átkelni a halál vizein. Gilgames viszont nem adja fel ilyen könnyen, ezért megkérdezi milyen hajóval kel át a napisten ezeken a vizeken, amelyek megölnek mindenkit, aki hozzájuk ér. Ur-shanabi a neve annak a révésznek, aki át tud kelni ezeken a vizeken.  Gilgames a parton talál rá, majd megkéri vigye el őt Utnapistimhez. Mivel Ur-shanabi megtagadja ezt, Gilgames dühében összetöri a kő-dolgoknak nevezett hajót, így egyúttal elpusztította az egyetlen dolgot is, amellyel átjuthattak volna a vizeken.  Ur-shanabi ekkor utasítja Gilgamest arra, hogy készítsen tutajt háromszáz facsemetéből és ruháját tegye meg vitorlának. Másfél hónapos út után végül megérkeznek Utnapistimhez, aki elmagyarázza vendégének azt, hogy a halál elkerülhetetlen. Senki nem látja előre annak arcát és senki nem hallja hangját, mert az istenek így döntöttek. Neki, mint királynak a népével kellene lennie. Ezután elmondja az özönvíz történetét is, amelyet ő túlélt. Eszerint az istenek árvízzel sújtották az emberi fajt, de egyikük, akinek neve Ea beszélt Utnapistimmel, hogy építsen nádból bárkát, amelybe vigyen minden élőlényből egy párt  családján kívül. Az árvíz hat napig és hét éjszakáig tartott. A hetedik napon a hajó megfeneklett egy hegyen, ahol Utnapistim egymás után három madarat engedett kirepülni: egy galambot, egy fecskét és egy hollót. Az első kettő visszatért, de  a holló nem, mivel szárazföldet talált. Amikor Utnapistim kiszállt a bárkából, áldozatot adott az isteneknek. Enlil viszont dühös lett, mert ő teljesen ki akarta pusztítani az emberi fajt. De Ea isten meggyőzte őt, mondván az egyre növekvő sokaságot más módon is ellenőrzés alatt lehet tartani. Ez arra utal, hogy az árvíz keletkezésének oka az emberek bűnei és gonosztettei.  Enlil megérti ezt, ezért halhatatlanságot ad Utnapistimnek és családjának. Kísérteties a hasonlóság a bibliai özönvíz történetével, de nem véletlen, mivel Izrael népe is a mai Irak területéről vándorolt új hazájába Ábrahám vezetésével, így ezek a mítoszok is szorosan összefonódnak egymással. Végül Utnapistim elmagyarázza Gilgamesnek, hogy mi a halhatatlanság titka: először le kell győznie az alvást, ennek értelmében hat napig és hét éjszakáig ébren kell maradnia. Gilgames viszont elalszik, ezalatt Utnapistim felesége minden nap kenyeret süt, amelyet eléje rak. Mivel látja, hogy nem tud ébren maradni, Utnapistim új ruhákat ad neki, majd együtt felkészülnek arra, hogy Gilgames visszatérjen hazájába. Utnapistim felesége azonban közbeavatkozik, mondván nem szabad Gilgamest üres kézzel elengedni. Elmond neki egy titkot a halhatatlanság növényéről, amely föld alatti édesvizekben nő. Gilgames kövekhez kötözi lábát a tó partján, így vissza tud térni a partra a növénnyel együtt. Ezután Ur-shanabi-val  annak  hajóján útnak indul ismét a halál vizein, amelyeken ezúttal is sikeresen át tudnak kelni. De mielőtt még elérné Uruk városát, egy kígyó ellopja a füvet és megeszi azt, miközben ő éppen fürdött. A kígyó bőre levedlett, új élete elkezdődött. Gilgamesnek nem volt más választása, mint elfogadnia sorsát, ezentúl bölcsen kormányozta Uruk városát sok tudás birtokában.