A föld mélye  őseink előtt ismeretlen volt, habár még napjainkban is az, hiszen nem felderített minden része. Földalatti városok, alagutak több régi legenda ismert helyszínei, néhányat közülük már felfedeztek, többségük azonban még mindig ismeretlen. Ezek a járatok vagy hálózatok sokszor nagyon nagy kiterjedésűek, akár országokat is összeköthetnek egymással. A mitológiában általánosan elfogadott nézet a legtöbb helyen az, hogy az alvilág található alattunk.

Az egyik leghíresebb mitikus földalatti város  Agartha, amelyről azt állították, hogy a Föld központjában, vagyis a magjában található. Közép-Ázsia vidéke Agartha legendáinak eredete, itt abban hittek, hogy barlangok egész hálózata létezik mélyen a föld alatt, ahol az asura nevű démonok és más gonosz lények élnek. Viszont ezt a földalatti hálózatot állítólag az ember készítette. A hindu mitológiában a nagák intelligens kígyószerű lények emberi arccal, állítólag földalatti barlangokban élnek. Őket az istenek gyermekeinek nevezik, akik halhatatlanok és képesek repülni is. Ugyanígy  a kínai legendákban a sárkányok nem voltak gonosz vadállatok, mint Ázsia nyugati részén és Európában általában. A tibeti legendák olyan emberekről beszélnek, akik belépnek a Nagák barlangjaiba.   Furcsa fényforrás létezik lent a föld mélyén, melyet az üreges föld belső napjának is említenek. Tehát ezekben a mitikus történetekben a földalatti városok nincsenek sötétségben. Úgy gondolják, hogy ezeknek a világoknak egy része a Földön található, bár a múltban a felszínen helyezkedtek el. A legendák szerint súlyos körülmények késztették arra a lakosokat, hogy a föld alá vonuljanak vissza, ezeket között szerepelt a háború és az éghajlatváltozás. Shambala egy másik híres földöntúli világ, amelyet  szellemi paradicsomnak is tartanak. Mások azonban úgy vélik, hogy Shambala valódi földalatti város, erre több legenda is utal. Shambala királya egy napon Indiába utazott, hogy ott találkozzon Buddhával. 

Az akakor indián legendák szerint az  istenek földalatti alagútrendszert építettek Dél-Amerikában.  13 ilyen földalatti város létezik az Amazonas-esőerdőn belül, amelyek közül egyet sem találtak meg eddig. A majáknál a földalatti világ neve Xibalba, az a hely, ahová a Nap lemegy. A Popol Vuh könyvben szereplő ikrek története részletesen bemutatja ezt a helyet. 

A görög mitológiában Hádész az alvilág istene volt, aki az alsó világot különféle részekre és folyókra osztotta, beleértve Elíziumot is, amely a halhatatlanok örömteli helye  és Tartaroszt, ahol viszont a titánok és más bűnösök szenvednek. 

Nushabad a mai Irán területén található, földalatti alagútjairól híres. Állítólag a Szaszanida-dinasztia egyik királya, miközben a környéken járt, vizet ivott egy hegyi forrásból, amely nagyon tiszta volt. Emiatt elrendelte, hogy építsenek köréje egy várost, amelynek Anoushabad lett a neve. A hely menedékként is szolgált háború idején. Még ha fel is fedezték a rejtekhelyet, a folyosók annyira szűkek voltak, hogy egyszerre csak egy ember mehetett át rajtuk. Mivel a szellőzést is megoldották, hosszú ideig élhettek itt a menekültek. 

A Törökország központi részén lévő Kappadókiában legalább 36 földalatti város létezik, közöttük Derinkuyu van a legmélyebben. Az 1963-ban felfedezett alagutak és szobák föld alatti hálózata magában foglalja az összes intézményt és szobát, amelyeket egy normál városban találhatunk: nappali, istállók, templomok, tároló helyiségek, vendéglők, és a borpincék.

A földalatti város legendáiról a Halál-völgy környékén, Kaliforniában  a paiute indiánok beszéltek. Évezredekkel ezelőtt egy  Paiute főnök elvesztette feleségét. Mivel ezt nem tudta feldolgozni, hamarosan úgy döntött, hogy földi testét a halottak földjére viszi. A  szellemek nyomait követve a  földalatti átjárókon történő  utazása hosszú és nehéz volt. Utazás közben gonosz szellemek,  vadállatok és démonok ostromolták őt. Végül áthaladt egy rendkívül keskeny sziklahídon, amely egy fenéktelen hasadék fölött ívelt át. Innen már látta Szellemföld  zöld réteit az út mentén, ahová biztonságban megérkezett. Azonban annak ellenére, hogy itt a halottak között megtalálta feleségét, őt nem sikerült magával vinnie az élők világába, mivel ő visszanézett a földalatti városra. A környéken több földalatti barlangot fedeztek fel, amelyek közül néhány lakott is volt. Egy  Jack és Bill nevű ember a Wingate-átjáró közelében kutatott a Halál-völgy szélén, amikor egyikük egy beleesett egy lyukba.  Az így megtalált földalatti helyiségekben számos tökéletesen megőrződött emberi múmiát találtak, amelyeket vastag karszalagok díszítettek és arany lándzsákat tartottak. Azt is mondták, hogy a barlangszobákat föld alatti gázok által táplált fényrendszer világította meg, mindenhol kincsek voltak. Amikor a két férfi visszatért, megmutatták az általuk elhozott kincseket a régészeknek.

Több szibériai nép legendáiban szerepel a fehér faj, akik Szibéria földjén éltek már jóval előttük. Ezekben a legendákban megemlítik  földalatti városaikat is, amelyekbe az emberek egy része visszatért. Ugyanakkor a legendák azt mondják, hogy szinte minden szibériai folyó torkolatánál vannak ilyen városok. Például érdekes legendák hallhatók a helyi lakosoktól a Léna folyó torkolatáról, hogy ott van egy földalatti város, amely most üres. Kevés ember ismeri ennek a városnak a bejáratát, de még inkább titokban tartják annak helyét. A város utcáit állítólag még mindig ismeretlen formatervezésű örök lámpák világítják meg, amelyek több mint ezer éve működnek. A legendák szerint van egy ország, amely rejtett az emberi szem elől. Ott mindenki egyenlő és boldog, a föld termékeny és a levegő gyógyít. Sokan megpróbálták megtalálni ezt az országot, amelynek neve Belovodye (Fehér víz). Ennek első említése a X. századra nyúlik vissza, amikor egy bölcs tett látogatást Vladimir hercegénél. Azt mondta, hogy keleten létezik egy olyan ország, ahol senkinek sincs szüksége semmire, de csak a tiszta szívűek élhetnek benne. Ehhez hasonló legendákat ismertek Karéliában, Komiföldön  és a nyenyecek által lakott területeken.  Utóbbiak szerint Sikhirti lakói barlangokban éltek, csak éjjel mentek ki azokból.

Manapság tudjuk, hogy Capilla ( és nagyjából az egész Córdoba tartomány Argentínában ) volt a Comechingon indiánok szülőföldje, mielőtt a Spanyol Birodalom meghódította a területet. A modern technológiáknak és a tudományos kutatásnak köszönhetően sok bizonyítékot találtak, amelyek ezt bizonyítják. Úgy tűnik azonban, hogy van egy történelem, amelyet egyetlen tudomány sem tud megmagyarázni. 1920 körül  egy indián felfedezte a földönkívüliek egyik eszközét. A nádból készült tárgy az itteni kutatók szerint bizonyította egy idegen civilizáció jelenlétét, amely a föld alatt élt, mivel anyaga ismeretlen és világít. Az Uritorco-hegy a közelben fekszik, ahol gyakoriak a furcsa fényjelenségek és a szellemészlelések. Voltak, akik állítólag látták itt a vörös szemű fekete macskát, amely emberszerű. A fények okai az itteniek szerint az, hogy ekkor a földalatti világ szellemei elhagyják helyeiket. A földalatti város neve Erks, amelynek lakói földönkívüliek.