Fülöpnek, Nagy Sándor apjának egy nap különös álma volt. Oroszlán képét viselő pecséttel lezárta felesége méhét. A látnok Aristander ezt úgy értelmezte, hogy Olimpia terhes lesz, mivel a férfiak nem zárják le azt, ami üres, fia pedig olyan bátor lesz, mint egy oroszlán. Ez valóra is vált. Amikor Sándor kiskorában megszelidítette a vad lovat, Bucephalus-t, apja azt mondta neki, hogy Makedónia nem lesz elég nagy számára.

Zsidó legendákban

Josephus Flavius, a zsidók leghíresebb történetírója megemlíti, hogy egyszer Nagy Sándor Jeruzsálembe látogatott, ahol üdvözölte a főpapot. A Talmudban sok legenda szól róla. Az egyik történetben eléri a Paradicsom kapuját:  Keleten való tartózkodása idején megtalálta az Édenkert bejáratát, majd felkiáltott: -Nyissátok ki nekem! Ekkor  a kert őrzője így válaszolt: -Ez az Úr kapuja, ahol csak az igazak juthatnak át! De mivel nem volt hívő, nem léphette át. Helyette viszont arra kérte a kerubot, hogy adjon neki valamit belülről. Egy szemgolyót kapott. Ezután Nagy Sándor lemérte az összes aranyat és ezüstöt, amije volt. Viszont  a szemgolyó nehezebbnek bizonyult az összes kincsnél. Nem értette mindezt, ezért a filozófusoktól kért magyarázatot.- Egy húsból és vérből álló ember szemgolyója ez. Vegyél kezedbe port és takard el vele a szemet! Így is tett, ekkor megértette a rejtélyt: A szem soha nem elégedett azzal, amit lát. Léteznek történetek arról is, amikor az egyiptomiak Nagy Sándor előtt beperlik a zsidókat, valamint egy másik történet kapcsolatba hozza őt az amazonokkal.

Diogenésznél tett látogatása

Sándor egy napon a legenda szerint találkozott  a korinthoszi Diogenész filozófussal, aki egy hordóban élt.  A történetnek számos változata létezik, de valószínűleg a legmegbízhatóbb Plutarkhoszé. Nagy Sándort sikerei után  mindenki ünnepelte, de mivel Diogenész nem volt köztük, úgy döntött személyesen fogja meglátogatni. Amikor megérkezett hozzá, a filozófus így szólt hozzá: -Állj odébb, mert eltakarod a Napot! Sándort annyira megdöbbentette Diogenész bátorsága, hogy a szavak mögött rejtett jelentést vélt felfedezni. Mivel először azt ígérte a filozófusnak, hogy kérhet tőle bármit, annak szavai valójában arra utaltak, hogy ne vegye el tőle azt, amit nem adhat meg neki, vagyis a Napot. 

Perzsa mítoszokban

 A perzsa  Dareios király életének utolsó óráiban Sándor is jelen volt, ő volt az a király, akit hosszú és véres háború után legyőzött. Nagy Sándor keserűen sírt riválisának fejével az ölében. Azt kívánta ekkor, hogy   egyszerre szeretné látni a valóságot és annak illúzióját. A tehetséges kézművesek azonban kedvében jártak,  végül olyan fémlemezt készítettek, amely annyira sima és lecsiszolt lett, hogy minden szinte tökéletesen tükröződött benne, vagyis egy tükröt. Ennek neve Aaina-e Sikandari lett a perzsa mítoszokban. Ugyancsak  perzsa legenda Sándor és a beszélő fa története. A wak-wak egy olyan fa, amelynek leveleiben és ágaiban elrejtve túlvilági láthatatlan lények élnek, akik beszélnek az arra járókkal. Viszont ez egy olyan nyelv, amelyet senki nem tud megérteni.  Iskandarnamah, vagyis Nagy Sándor  a perzsa legendák szerint megtalálja az élet vizét is.

A tengeralattjáró őse

Egy másik legendában Nagy Sándor kimeríthetetlen kíváncsisága tükröződik. Miután meghódította az Óvilág közel felét, állítólag Sándor meg akarta tudni azt, hogy mi van az óceán vizei alatt. Ezért saját magának épített egy  merülő harangot , amely hasonlított egy mai tengeralattjáróhoz.  Üvegből készült falai voltak,  valamint egy kabin, amelyet le lehet engedni a tengerbe  lánccal.  Amit a tenger fenekén látott, felülmúlta minden képzeletét: nagy halak, amelyek kis halakat esznek, furcsa amorf ismeretlen lények, a semmiből hirtelen megjelenő dolgok. Mindez egyszerre elkápráztatta és megrémítette a királyt.  Sok festőművész  is elképzelte ezt a jelenetet, amelyet meg is örökítettek. Ezek közül talán a leghíresebb Mukund műve, aki Akbar indiai uralkodó idején volt udvari festő.

Arab történetekben

Az iszlámban a Kétszarvú története vagy Dhul-Qarnayn egyértelműen Nagy Sándor alakját jelenti. A Korán története valójában nagyon szorosan párhuzamos Sándor középkori szíriai legendájával. Mindkettő muzulmán királyként ábrázolja őt, aki átutazta a világot, majd vaskorlátot épített fel, amely visszatartja  Góg és a Magóg törzseit az ítélet napjáig. A Korán történetének szinte minden fontos eleme megtalálható az Sándorról szóló keresztény és zsidó folklórból, amely több száz évvel korábbi. Sándort a szíriai legendában úgy írják le, hogy szarv van a fején. A történet etióp variációja kétszarvúnak nevezi őt, erre utalnak a fennmaradt arab érmék is, amelyeken az uralkodónak olyan szarvai vannak, mint egy kosnak. A sáros tenger elhagyása után a Korán azt mondja el, hogy Dhul-Qarnayn, vagyis Nagy Sándor keletre utazik, ahol a Nap felkel. A Sándor kapu (Kaszpi-kapuk) egyfajta akadály az északi barbároknak, amelyet ő épített a Kaukázusban állítólag.

A sellő

Mítoszok keletkeztek Nagy Sándor nővéréről is, akinek neve Thessalonika. Féltestvérét túlélve ő makedón királynővé válik az ország hadvezérének az oldalán. Hódításai során  Sándor sok várost nevezte el magáról Alexandriának, ezek közül a legnagyobb Egyiptomban van. Bár nővére nem volt híres önmaga által szerzett érdemekben, Görögország egyik ma is létező nagyvárosát róla nevezték el. Miután testvére meghalt, Thessalonika öngyilkos akart lenni bánatában, ezért lement  a tengerhez. Engedte, hogy magával sodorják a hullámok. Teste azonban sellővé alakult. Mindezt azzal magyarázzák, hogy korábban az uralkodó adott neki a halhatatlanság szökőkútjának vizéből, amelyben ő megfürdött. Thessalonika sellő alakjában az arra járó tengerészeknek mindig ugyanazt a kérdést tette fel: -Életben van Sándor, a király? A helyes válasz persze az igen lenne. De mivel nem így van, a tengerészek általában nemmel válaszolnak. Ekkor a sellő dühös lesz és átváltozik gorgóvá, a tenger aljára rántja a hajót és annak utasait.

Grúz legendákban

Nagy Sándor valószínűleg soha nem járt Grúziában hadjáratai során, ám a grúz folklór egyik legnépszerűbb szereplője.  Ennek ellenére Parnavaz  története úgy kezdődik, hogy Nagy Sándor egyik hadjárata után Imereti-be vagy Iberia-ba érkezik.  Utóbbi neve azonos a dél-európai félsziget nevével, de Kelet-Grúziában is van egy ilyen tájegység .  Itt Ibériában furcsa emberekkel találkozott bizarr és undorító szokásokkal.  A középkori grúz szerzők Bun-Turks-nak hívták őket. Nem ismerték a vérviszonyokat, megkülönböztetés nélkül bántalmazták egymást .Mindent megettek,  halottakkal közösültek. Első érkezésekor Sándor nem tudta elűzni őket innen. Később azonban, miután megerősödött, és ismét megszállta ezt a földet. A néhány hónapos ostromlás után a Bun-Turks nép tagjai alagutat fúrtak a kastély alatt, így sikerült elmenekülniük. Nagy Sándor pedig meghódította  egész Grúziát, legyőzte az idegen törzseket. Azonban a  grúzokat megkímélte, majd távozása előtt kinevezte az Azo nevű embert helytartónak.

A gordiuszi csomó

A gordiuszi csomó is egy Nagy Sándorhoz  kötődő legenda a frígiai Gordion városában. Gyakran említik metaforaként azokban az esetekben, amikor egy látszólag megoldhatatlan problémát valaki egy váratlan húzással megold. A legenda értelmében az lesz Ázsia ura, aki ki tudja bogozni ezt a csomót. Sándor miután egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, egyszerűen elvágta azt. De mások szerint kihúzta a hestor-nak nevezett szeget, ami a jármot és a rudat összetartja a szekéren. Aznap vihar tört ki és villámlott mindenhol,  mindezt Zeusz örömének tulajdonították. Nagy Sándor végül az Indus és az Oxos (Amu-Darja) folyókig meghódította Ázsia akkor ismert tájait, ezzel beteljesítette a jóslatot.

Sírhelye

Mint a legtöbb régi korokban élt emberé, az ő sírhelyét is rejtély övezi. Caesar, Kleopátra és Augustus tett olyan említéseket, hogy sírhelyét az egyiptomi Alexandriában többen meglátogatták. De úgy került ide sírhelye, hogy az korábban Memphis-ben volt. Valószínűleg víz alatt kellene keresni, mivel Alexandria  palotáinak körzetében lehetett a Sema vagy Soma néven ismert sírja. Habár találtak itt egy alabástrom sírnak nevezett helyet, amelyen nem volt semmilyen felirat és voltak közös elemek benne a makedón és görög  temetkezési módszerekkel.