Antwerpen falain kívül a folyóparton Henrik király az Igazságosság fája néven ismert nagy tölgy alatt állt. Mellette a kíséretét alkotó szász nemesek  és más Brabantból meghívott emberek voltak. A király leült a tölgy alatti nehéz fából készült székbe. -Sajnálattal hallom a köztetek fennálló nézeteltéréseket.. Telramund, mivel te vagy  a legbecsületesebb, áruld el nekem ennek okát! Telramund felállt, majd elkezdte mondandóját: -Mielőtt Brabant hercege meghalt, gondozásom alá helyezte két gyermekét, Elzát és Gottfried-et. Egy nap együtt indultak az erdőbe, de csak Elza tért vissza onnan. Ő azt állította, hogy eltévedtek és nem nem tudja hol lehet a testvére. Sokat kerestük azóta, de nem sikerült rátalálnunk. Amikor Elzát kivallattam, sápadt volt és izgatott, emiatt arra gyanakodtam, hogy bűnös! Henrik király nem tudott sokáig megszólalni sem, majd pajzsát letette a tölgyfa mellé. Kijelentette, hogy az egészen addig ott marad, amíg ki nem derítik ki gyilkolta meg Gottfried-et és ez testvérgyilkosság vagy pedig valaki más az elkövető. Brabant emberei kardjukat a földre fektették, míg a Szászországból érkezettek egyenesen  a földbe szúrták azokat. Előhívták Elzát kihallgatásra. Elza barátnői társaságában teljesen fehérbe öltözve hamarosan megjelent. A király sürgette, hogy tegyen előtte is vallomást. Elza viszont ostoba módon nem tagadta eleinte a vádakat, ehelyett így szólt: -Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen nekem. Álmomban egy lovagot láttam fényes páncélban és karddal, arany kürttel az oldalán. Ő lesz a bajnokom, aki bizonyítja az ártatlanságomat! A király ezt hallva megkérdezte tőle: -Ki fog harcolni érted ? A tömegből viszont senki nem lépett elő. Azonban nemsokára megérkezett egy csónak, amelyben éppen egy olyan ember ült, akit a lány látott álmában. A csónakot egy hattyú húzta. Amikor megérkezett a jelenlévőkhöz, megkérdezte: -Brabanti Elza elfogadsz engem bajnokként? A lány örömmel igent mondott. -Ha legyőzöm vádlódat, akkor férjednek is elfogadsz majd ? Elza erre is igennel válaszolt, viszont itt egy feltételt is megszabott a hattyú lovagja: nem tudhatja származását és igazi nevét soha, úgy kell hozzámennie. Telramund ezután felkészült  a párviadalra, kijelentette jobb neki holtan, mint gyáván. Hat nemes ezután a király által kijelöl helyen lándzsáikat a földbe szúrták kört alkotva, azon belül pedig sem lehetett a párviadal résztvevőin kívül. Isten majd annak ad szerencsét, aki a helyes oldalt képviseli. A király is imádkozott Istenhez, hogy tegyen igazságot. A királyi hírnökök trombitái hangjai elindították a csatát. Henrik kardjával megütötte a pajzsát, ennek jelére a két harcos belépett a körbe. Ezután felemelték pajzsukat és kardjukat, majd felkészültek a támadásra. Az ismeretlen lovag pillanatok alatt a földre terítette Telramund-ot, majd kardjának élét annak torkához tette. -Meghagyom az életed, most menj bűnbánatot tenni a templomba! A jelenlévők örültek a győzelemének, főleg Elza, aki azonnal a karjaiba dobta magát. A pajzsot elvitték a fától, a lándzsákat a földből húzták, minden kard visszakerült a hüvelyébe. Aztán a lovagot és Elzát pajzsokra emelték , miközben Frederik Telramund és felesége, Ortrude szégyenteljesen a helyszínen maradtak. Valójában Telramund felesége kérésére vádolta meg Elzát igaztalanul.

Sok évvel később Ortrude így szólt férjéhez: -Láttam, ahogyan Elza megölte testvérét, megfojtotta a tóban! -A lovag csalt, sötét varázslatot használt annak érdekében, hogy győzni tudjon. Viszont  a mágia által felhatalmazott egyének elveszítik erejüket, ha testüknek akár  a legkisebb részét is levágják. Ez lehet akár ujjának a vége is! Ortrude ezután sarkon fordult, mert meglátta Elzát kint az erkélyén. Úgy döntött, hogy átmegy hozzá. -A férjem őrült volt akkor, amikor megvádolt téged. A te életed csupa boldogság, míg a mienk puszta nyomorúság. Ortrude ekkor eljátszotta eltervezett előadását, Elza lába elé dobta magát. A lány ezután megígérte neki, hogy megbocsájt Telramund-nak és férjét is ráveszi erre. Másnap reggel Brabant emberei összegyűltek a kastély udvarán. Hamarosan megjelent a király hírnöke, aki kihirdette a felhívást: - Hallgassátok meg Henrik király szavait: Telramund grófot hamis vádak koholásának vádjával kiűzik a harc során. Az Isten által küldött lovagnak ezt a földet, mint Brabant védelmezőjének, kormányoznia kell. Megkezdődött az esküvő, Elza a kápolna felé vette az irányt. De mielőtt elérte volna, Ortrude elébe állt és így szólt : - A férjem tévesen ítélték meg, őt mindig is tisztelték egész Brabant földjén. De ki ismeri itt a férjed ? Te magad sem tudod a nevét! Titokban kell tartania , hogy megvédhesse mágikus erejét! Elza sírni kezdett, amit a közben megérkező férje is észrevett. Karjaiba vette a síró menyasszonyát. - Megpróbálta megmérgezni a szíved ez a nő? Gyere be a kápolnába,  hogy meg tudjam változtatni ezeket a könnyeket örömkönnyekre! Frederik Telramund ezután a királynál bepanaszolta Elza férjét, mondván fel kell neki fednie kilétét a nyilvánosság előtt. A lovag azonban továbbra is hallgatott.  Bízott abban, hogy a király tettei szerint fogja megítélni őt. Ez így is lett, a király hamarosan megáldotta frigyüket. Aznap késő este az esküvői ünneplés után Elza bevallja azt, hogy álmában már látta egyszer férjét, aki most mellette állt. -Hagyd, hogy boldogok legyenünk a szerelem fényében. Ez az egyetlen kárpótlás azért, amit feladtam. Mert nem a bánatból és a nyomorúságból származom, ahogy gondolnád, hanem a fényből! Ez a szerelem pedig addig fog tartani, amíg nem kételkedsz! Elza ekkor hallani vélt valamit. A hattyú volt az, amely hívta gazdáját. Elza ekkor megkérdezte: -Honnan érkeztél és mi a neved ? Abban a pillanatban,  Telramund és négy embere csendben belépett a szobába karddal a kezükben. -Mentsd meg magad!- kiáltotta Elza, közben gyorsan férje kezébe adta a kardot. Ő egy  gyors mozdulattal rögtön megölte ellenfelét, akinek tetemét eltakarították. Közvetlenül hajnal után a városon kívüli folyóparton Henrik király ismét a nagy tölgy alatt állt szász nemeseivel. Előtte Brabant emberei voltak, harci felszerelésbe öltözve  készen álltak arra, hogy új védőiket a király hadseregébe vezessék. -Olyan bátor harcosokkal, mint te biztosan vissza fogjuk szorítani a betolakodókat! -mondta  a király. A lovag elmondott mindent, megmutatta a királynak Telramund holttestét és azt is elárulta, hogy felesége nem bízott benne. Úgy döntött, hogy emiatt bevallja kicsoda valójában. - Azon a távoli földön, amelyet soha nem fogsz látni, egy kastély fekszik, abban a kastélyban egy fénnyel teli templom áll. Itt őrzik a Grált, amelyet Urunk utolsó vacsoráján használt. Az angyalok által a földre hozott szent hatalmát minden évben megújítja a mennyből lejövő galamb.  A Grál őrei a legtisztább  testvériség, akiket a gonosz soha nem tud legyőzni.  Ezt a hatalmat akkor is megtarthatjuk, ha éppen máshol tartózkodunk, viszont el kell mennem innen, mivel kiderült minden! Az én nevem pedig Lohengrin, Parsifal fia. Ezután Elzához intézte szavait: -Ha még egy évet együtt tölthettünk volna, a Grál hatalma visszahozta volna neked testvéredet, aki még mindig él. Amikor visszatér, add át  neki ezeket! A tárgyak, amelyeket Lohengrin Elzának adott egy kürt, egy kard és egy gyűrű volt. A hattyú közben megjelent újból, sürgette Lohengrin-t a távozásra. Ugyanakkor Ortrude is felbukkant: - Tudd meg Elza, hogy ez a hattyú nem más, mint  a testvéred, felismerem őt az aranyláncról, amelyet most visel!  Mint kiderült igazat beszélt, mert  a hattyú hamarosan átváltozott. Ortrude, mivel akaratlanul elárulta bűnösségét, kivégzik. Lohengrin viszont elmegy, Elza soha többé nem látja viszont.

Ezt a történetet Wagner zeneszerző is felhasználta operájának megírásakor. Több formája is létezik, ahol leginkább csupán a nevek eltérőek.  Az eredetinek vélt francia történetben Helois a hattyú lovagja, felesége neve pedig Beatrix.