Korának ellenére a mítosz a mai napig híres marad, mert erkölcsi figyelmeztetést mutat azoknak, akik túl önzők és emiatt magukra maradnak. Ovidius művében, az Átváltozásokban Echo mellett jelenik meg, a történet végén mindketten átváltoznak.

Liriope nimfa egy napon gyereket szült. Ahogyan szokás volt akkor, megkérdezte a látót, Teiresziászt a gyermek jövőjéről. Ő azt jósolta, hogy csak akkor fog hosszú életet élni, ha nem ismeri meg önmagát. Amikor Nárcisz tizenhat éves lett, egyik erdei útján követni kezdte őt egy hegyi nimfa vagy oreád, Echo.  Ő egykor nő volt, aki túlzottan kedvelt beszélgetni, így gyakran félbeszakította mások társalgását. De egy napon hibát követett el, ugyanis segített Zeusznak elrejteni szeretőjét Héra elől. Amikor Héra közel állt ahhoz, hogy Zeusz csalfaságán rajtakapja, Echo feltartotta őt és hosszasan mesélni kezdett neki, így Zeusznak ideje volt arra, hogy távozzon. De Hera rájött mit csinál Echo  ezért büntetésből elvette a hangját, csak az utolsó szavakat tudja megismételni, amelyeket valaki más mond. A visszhang szó innen ered. Aznap, amikor követte Nárciszt, ő észrevette azt. Amikor megkérdezte, hogy ki követi őt, egy női hang megismételte szavait. Ezután arra kérte a hangot, hogy mutassa meg magát előtte. Echo nem habozott sokáig, mivel beleszeretett Nárciszba, ezért azonnal előbújt és megölelte őt. Nárcisz azonban eltolta őt magától, Echo pedig ismét elrejtőzött az erdőben és könnyes szemekkel futott. Szerelme Nárcisz iránt annyira erős és rögeszmés volt, hogy nem tudta elfogadni az elutasítást. Úgy döntött, hogy egyedül fog élni ezentúl a pusztában. De ez sem segített rajta, teste elszáradt és csak csontjai és hangja maradt hátra. A hegyekben gyakran lehet hallani hangját, amely megismétli mindenki szavait. Mivel azonban sokan kedvelték őt, keresni kezdték a felelőst. Kiderült, hogy Nárcisz okozta halálát közvetlen módon, ezért megharagudtak rá. Nemezis, a bosszú istennője sem nézte ezt jó szemmel, ezért közbeavatkozott. Amikor Nárcisz egy nap vadászott, megpihent egy erdei tiszta vizű forrásnál. Ennek vize annyira tiszta volt, hogy jól látta benne saját arcát. Minél tovább ivott, annál inkább bámulta saját képmását és beleszeretett abba. Nem tudott megmozdulni sem, annyira tetszett neki az, amit látott. Amikor meg akarta ölelni, a tükörkép eltűnt a felkavarodó vízben. Semmi nem foglalkoztatta ezentúl, csak saját magának a bámulása. -Egy furcsa vágy kínoz engem, amely korábban ismeretlen volt számomra, mert el akarom dobni ezt a halandó formát! A víz legkisebb változásaitól is pánikba esett, mert ekkor tükörképéről azt hitte, hogy el akarja hagyni őt, ezért mikor kimondta a búcsú szót, egy visszhang megismételte azt. Végül elterült a fűben, mivel nem tudta irányítani érzéseit. Sárga virág lett belőle, a nárcisz.

Parthenius változatában a történet lefolyása nagyjából ugyanaz, de itt Echo helyett egy férfi szeret bele Nárciszba, akinek neve Eminias. Pausanias kissé megváltoztatta a történetet, hogy hihetőbbé váljon. Ebben Nárcisz valójában gyászolta szeretett ikertestvére halálát, ezért saját magát nézte folyton a víz tükrében, hogy emlékezni tudjon nővére  vonásaira. Nárcisz  mítosza  nagyon népszerű lett a későbbiekben, több tárgyon motívum a  római művészetben, A Pompeji vulkán által eltemetett város romjai közötti festményeken is megtalálták több helyen.  Mindkét szerző ugyanazt az erkölcsi üzenetet közvetíti, vagyis  nem jó önimádónak lenni, mert ennek eredménye magány vagy halál. Freud azokat az embereket nevezte nárcisztikusnak, akik önmagukat előtérbe helyezik mindenki másnál. Magukról alkotott véleményük változó, mert mások véleményétől függ ez, túlérzékenyek a kritikára és intenzív elismerésre szorulnak. Ez önmagában nem is lenne probléma, embertársaikkal szemben azonban érdektelenek és érzéketlenek. A közhiedelemmel ellentétben nem fontos nekik az, hogyan nézzenek ki. Befelé- vagy kifelé forduló embereknél egyaránt előfordul, utóbbi esetben rejtett vagy álcázott formában. Bárki, aki hasonló jellemzőket lát partnerén vagy hozzátartozóján, legjobb megoldás a kapcsolat megszakítása. A gázláng-jelenség gyakori eszköz náluk:  folyamatos vádaskodás, tagadás, félrevezetés, ellentmondások és hazugság használatával hiteltelenítik mások gondolatait. A múltban már megtörtént esetet próbálnak megmásítani és közben a manipulálás felhasználásával elhitetni azt partnerükkel, hogy nem is úgy történt. További jellemzők: kevés barát, bűntudat keltése a másikban zsarolással, önsajnáltatással és a fenti módszerekkel, az igazság eltorzítása, burkolt és sértő célzások, amelyeket viccnek állítanak be vagy azt mondják partnerük provokálta ki, bűnbak keresése, depresszió, szorongás, megfelelési kényszer, empátia hiánya, kihasználás, csenddel verés, érvek figyelmen kívül hagyása, a partner irányítása és bántalmazása inkább verbális formában. Mindezeket szerintük jogosan megtehetik, mivel mások fölött állnak. Manipulálással próbálják elérni azt, hogy partnerük önmagát hibáztassa, néha ennek érdekében rövid ideig normálisan közelednek társukhoz. Cselekedeteik másokból agressziót váltanak ki akaratlanul is, amelyet természetesen felrónak nekik, de nem szabad ebbe a csapdába beleesni. Mivel nem lehet nekik megfelelni és megváltozni nem fognak, a szakítás az egyedüli ésszerű döntés. Nem lehet egy ilyen személyiségzavarban szenvedőt gyógyítani, így ebben ne reménykedjen senki, a terapeuták is csak ritkán értek el kisebb változásokat náluk. Gyakori ismételt mondásaik: -Én megmondtam előre, -Nem azt mondtam, a mindig és soha szavak gyakori használata. A nárcisztikus vagy narkopata bűnbakot keres, nem megoldást. A hibáztatás módszerével minden bűne alól felmenti saját magát, hiszen nem tudja elviselni a tudatot, hogy ő valamit rosszul csinál, ezért mindig mindenért más a hibás.