A legenda egy egyiptomi férfi életét írja le, aki elmenekül a királyságából, majd bejárja a szomszédos területeket.  A mű annyira népszerű volt Egyiptomban, hogy új példányokat találtak akár 750 évvel az eredeti után is. Olyan témákat és erkölcsöket tár fel, amelyek az egyiptomi eszmék részét képezték, mint például a rend és a káosz vagy az identitás és a lélek. 

Szinuhe I. Amenemhat fáraó előljárói közé tartozott, gyakran elkísérte Sesostris herceget, a társkormányzó fiát és egyben kijelölt trónon következő uralkodót a háborús hadjáratokon. A líbiai háború idején a király uralkodása harmincadik évében összeesküvők cselszövései következtében meghalt. Fiai parancsára el kellett hallgatni mindezt, Szinuhe is egy akaratlanul kihallgatott beszélgetésből tudta meg az igazat és egyben azt is, hogy lázadás van készülődőben és abból örökösédési háború látszik kibontakozni. Így is lett, mert a kinevezett örökösnek szembe kellett néznie testvéreivel, akik megkérdőjelezték uralkodását. Cselszövések és gyilkosságok sorozata követte egymást, a válságos időszakban Szinuhe élete is veszélybe került annak ellenére, hogy nem állt senki pártján. Úgy döntött, hogy elhagyja hazáját. A palotából gond nélkül kijut, majd átkel a csatornán Sykomor-nál, így Kem-Uer szigetén köt ki. Ezután hajnalban ismét útra kell, folytatja vándorlását öngyilkos módon a sivatagban. A szomjúságtól feldagad a nyelve, kiszárad a szája, ugyanis semerre nem lát oázist vagy bármilyen más vízforrást. Végül kitartása meghozza számára a jutalmat, egy nyáj zajaira lesz figyelmes a közelben. Feltűnnek a láthatáron különös ruhákba öltözött pásztorok fátylakkal az arcukon, akik beduinok voltak. Vezetőjük felismeri Szinuhét, mert már egyszer járt Egyiptomban és ott találkozott vele. Forralt tejjel és vízzel kínálja, hogy csillapítsa szomját. Miután megtudták, hogy vándorlása céltalan, felajánlották neki kövesse őket útjokon. Az egyiptomi tehát csatlakozott a vándor csapathoz, akikkel eljut Bübloszba, Fönícia híres városába és innen Kedmébe, amely Szíriában volt. Szinuhe-nek annyira megtetszett ez a város, hogy elhatározza itt fog letelepedni. Egyre több emberrel ismerkedett meg, akik barátjai lettek. Amni-Enschi szíriai herceghez is eljutnak a róla szóló hírek, magához is kéreti a messzi földről érkezett idegent. Szinuhe ékesszólásával az uralkodót is meggyőzi, aki tanácsadójává nevezi ki egyiptomi ügyekben. Ezenkívül gyermekei tanítója is lesz bölcsessége révén. Szinuhe bebizonyítja  ahercegnek, hogy méltó ezekre a feladatokra és bizalmára, később elveszi a herceg lányát is. Egy Aia nevű termékeny földterületet is kap, ahol bőséges a termés fügéből, árpából, szőlőből. A törzs vezetőjévé vált, hosszú évtizedekig élt itt a gazdagok életét élvezve. Fiai saját törzseik vezetőivé váltak később.

Amikor valaki nagyobb sikereket ér el, mindig akadnak irigylői. Egy napon az egyik szír harcos megjelenik Szinuhe előtt és párbajra hívja őt. Ilyen kihívást senki sem utasíthat vissza.Hajnalban nagyobb tömeg gyűlik össze a prébaj helyszínén. Szinuhe még oda sem ért, amikor a szíriai harcos feléje dobta a gerelyét, de Szinuhe okosan kivárja azt, hogy ellenfele elhasználja az összes rendelkezésre álló fegyvert. Amikor már semmije nem vlt, rávette magát Szinuhe-re, aki ekkor elővette íját és kilőtt belőle egy íjat az ellenfél nyakába. Amikor az földre bukott, dárdáját beledöfte a testébe, majd lábát a holttestre helyezve győzelmi kiáltásokban tört ki. Az akkori szokások értelmében őt illette meg a legyőzött vagyona. Habár nem szenvedett hiányt semmiben, egyre nehezebben viselte a honvágyat. Fájdalmas volt számára az a tudat, hogy majd idegen szertartások rítusaiban fogják eltemetni. Végül elhatározta, hogy levelet ír Egyiptom uralkodójának. A fáraó küldönce hamarosan meg is jelent nála és közölte azt, hogy visszavárják őt Egyiptomba. Szinuhe legidősebb fiára hagyja minden hatalmát és vagyonát, majd dél felé indul, ahol már várta őt egy ajándékokkal megrakott hajó. Sesostris fáraó elé vezetik, aki meg tudta őrizni hatalmát. Szinuhe neki és feleségének elmesél mindent. A fáraó lakhelyet jelül ki számára és megígéri azt is, hogy  az állam költségére biztosítja neki a megélhetést ezentúl. A királyi építészek sírt is terveznek számára, amelyben  megvolt minden szükséges kellék a túlvilági léthez. Az egykori száműzöttet tehát elhalmozták ajándékokkal és szeretettel. Különböző vélemények születtek Szinuhe tettánek indoklásáról a király halála utáni menekülésre vonatkozóan. Egyesek azt állítják, hogy valamilyen módon köze volt a király halálához vagy ebben megvádolták őt.