A sámán gyógyító és varázsló egy személyben  az animista vallásokban, vagyis természeti hitrendszereken alapuló tanokon belül. Égi és alvilági utazásokat tesz e betegségekért felelős szökevény lelkek keresése során. Ezenkívül beleláthatnak a jövőbe vagy távoli helyekre állítólag.

A burjátok különbséget tesznek az istenekkel érintkező fehér sámánok és a szellemeket összehívó fekete sámánok között, míg a jakutok szembeállítják a passzívnak tekintett fenti és a földdel szorosabb kapcsolatban lévő lenti isteneket. Az altáji sámán lovat áldoz, szavakkal fordul a tűz urához, szellemeket idéz, majd a Markutokhoz, az ég madaraihoz fordul. Aztán erősen verni kezdi a dobját, szimbolizálva azt, hogy a halott ló lelke az ég felé tart. Jajutsi istennel, aki a teremtő, a Nappal, a Holddal kommunikál eközben. Végül eljut Baj Ülgen égi lakhelyére, ahol részleteket tud meg az időjárásról és az aratásról, a sámán ezután elájul. A csukcsok hiedelme szerint azonban szellemekkel álmokban lehet kapcsolatba lépni. A sámán megnyitja a beteg koponyáját, hogy visszahelyezze oda annak lekét, amelyet elfogott rovar alakjában. Az evenki sámánok  az alvilágba kísérik a halott lelkét, ahol az elhuntak hasonlóan fognak élni földi állapotukhoz képest. Örvények segítségével jutnak a kozmikus folyóba, ahol találkoznak az alvilág khargi szellemeivel, akik segítenek legyőzni az ártó szellemeket.

Tibetben a bon sámánok egy kötélről beszélnek, amely régen összekötötte a papokat az istenek lakhelyével. A Dél-Yunnan-ban élő lolók is úgy tudják, hogy az ember egykor szabadabban mozgott ég és föld között. A sámán megnyitja az égbe ívelő hidat, segíti eljutni a lelkeket a hegyeken és folyókon egészen a Gondolat Fájáig, látnoki utazásokat hajtanak végre lóháton elveszett lelkek felkutatására. A nepáli tamangok is a sámánizmus egyik formáját gyakorolják. Bhirenda egy bambo sámán fia volt, de tizenhárom évesen démon szállta meg, azonban elhunyt rokonainak szellemei megtanították őt arra, hogyan tisztuljon meg és essen transzba. Indonéziában a minangkabau sámánok az esőerdő mélyére vagy magas hegyek tetejére utazva keresik az elhunytak lelkeit Az ibán nép hite szerint a sámánná váláshoz átformáló folyamat szükséges. Felnyitják a koponyáját, kiveszik az agyát,  majd átmossák annak érdekében, hogy tiszta elmével behatolhasson a gonosz szellemek lakhelyeire, szemébe aranyport hintenek, hogy látását élessé és erőssé tegyék. Körmei alá tüskés kampókat ültetnek, amellyekkel a sámánnak meg kell ragadnia a lelkeket. A dayak kannibálok szintén égi sámánutazásról írnak legendáikban. A szumátrai kubuk úgy hiszik, hogy a betegség akkor jelentkezik, amikor a beteg lelkét egy kísértet elfogja. Ilyenkor a malim (az itteni sámán) táncol, transzba esik és végül meggyógyítja a beteget.

Észak-Amerikában a sámánizmus megtalálható az alaszkai eszkimók társadalmában és ezenkívül rengeteg őshonos népnél. A csumas népnél a sámán az álomnövény, vagyis a fekete üröm segítségével  látomásokat észlel. Az apacsok félnek a halottaktól, különösen az elhunyt rokonok szellemétől, valamint bizonyos állatoktól is, amelyek betegségeket terjesztenek. A gyógyító sámán erőit használják leküzdésükre, aki énekel a beteg felett, hogy meghatározza a rontás természetét. Mexikó területe sok sámánhitű kultúrának ad otthont, mert a terület gazdag hallucinogén növényekben. Chihuahua tartományban a tarahumara indiánok csattanó maszlagot kevernek a kukorica levéből erjesztéssel készített tesguino-hoz. Miként Mexikóban, a sámánizmus Dél-Amerikában is pszichedelikus irányultságú, mert olyan trópusi növények rendszeres használatán alapul, amelyek hallucinációkat okoznak. Ilyen a Banisteropsis, amelyet az Amazonas régió északi részein használnak indiánok. Eduardo Calderon a szintén hallucinogén San Pedro kaktuszt alkalmazza, amit Peru sámánjai háromezer éve használnak.

 Az ausztráliai bennszülöttek körében a sámánt vagy varázslót karaji, azaz tudó ember néven ismerik. Azt is tudják, hogyan lehet egy személyt halálba énekelni és rászegezni a csontot. Az arunták körében a sámánjelölt egy barlang bejáratához megy, ahol az Álomidő szellemei rátalálnak. Láthatatlan lándzsát dobnak neki, amely átszúrja a nyakát és a nyelvét, egy másik pedig egyik fülén be, majd a másikon kibújva keresztüldöfi a fejét. Miután meghalt, a szellemek a jelöltet becipelik a barlangba, ahol belső szervei helyére újakat tesznek egy kvarckristály készlettel együtt, amelyből erejét kapja később a sámán. A kristályok Baiame-t jelképezik,az ég istenét, aki megjelnik álmokban. Vízesést termet folyékony kvarcból az álmokban, mely az álmodó testére zúdul és ellepi. Aztán megtanul repülni, majd Baiame kristályt mélyeszt a homlokába, hogy képessé tegye őt a fizikai világ belső látásmódjára. Azután belső láng és égi zsineg is kerül az új sámán testébe. A kristályokba vetett hit a queensland-i csepara törzsnél is jelen van. Itt a varázsló kristályok lenyelése után felszáll az égbe, majd esőt küld Targan szivárványisten segítségével

A magyar néphitben a sámán neve táltos, aki jövendöl, jövőbe lát és földöntúli tudás birtokában van, öt ujja helyett neki hat van, valamint több csonttal rendelkezik a normál embereknél, fogakkal születik. Ha a plusz csont eltörik vagy ellopják, mielőtt a táltos hét éves lenne, képességei elvesznek. A táltos létet nem lehetett megtanulni vagy megtanítani, csak természetfeletti meghívás révén történhet meg. Egyes hiedelmek szerint a táltost hét éves koráig szoptatni kell, mert ez nagy fizikai erőt ad neki. A táltos legfontosabb képessége a meditáció vagy spirituális transz,  amelynek neve révülés. Ebben az állapotban sebeket és betegségeket gyógyíthat, vagy rejtett igazságot tudhat meg úgy, hogy lelküket a csillagok közé küldi.  A sámándob négy részre van osztva, melyek jeleket tartalmaznak. Egy legenda szerint az első magyar király, István vadászni ment, de közben elaludt egy fa alatt. Azt álmodta, hogy beszél a besenyő sereg vezetőjével . Miután felébredt, tudott már a támadásról, így intézkedhetett az ország védelmében, mert a történet szerint Szent István maga is táltos volt . Egy másik később élt táltos Kampó néven vált ismertté.  Temesváron élt, de gyakran volt Mátyás királlyal Budán annak ellenére, hogy rosszul öltözködött. Amikor a török hadsereg megtámadta Magyarországot, Kampó állítólag tüzet fújt a szájából, mágikus gyakorlatokkal harcolt az ellenséggel szemben.