A baglyok olyan széles körben elterjedtek a bolygón, hogy  számos mitológiai hagyományba bekerültek. Sok kultúra nemcsak bölcs teremtményként ismerte a baglyokat, hanem rossz előjelnek vagy halálhozónak is tekintették ezeket a madarakat. Ezen felfogások megértése bővítheti ismereteinket a baglyokról és a világkultúrában elfoglalt helyükről.

Görögország és Róma

Az Athéné-t kísérő madár a az egyik legismertebb bagoly az egész mitológiában. Az Athene noctua (a bagoly latin neve),  a kisbagoly néven ismert. A baglyok az Akropoliszban laktak, így védettnek számítottak. A katonák egy csata előtti megjelenésüket a közelgő győzelem jelének tekintették, de a kereskedők  számára is pozitív jelnek minősült megjelenése. Ennek eredményeként a baglyot az athéni érmék hátoldalára helyezték.  Ugyanakkor az ókori Görögországban és később Rómában is a baglyokat a halál előjelének tekintették. Például olyan fontos római alakok halálát, mint Augustus Aurelius, Agrippa és Julius Caesar, mind a baglyok jósolták meg. Azt is mondták, hogy a csata előtt figyelmeztette egy bagoly a római hadsereget a charrhea-i vereségre, mivel a csata előtt átrepült a hadsereg felett. A mitológiában Ascalpus-t bagollyá változtatták egyszerűen azért, mert azt mondta Plútónak (az alvilág istenének), hogy látta Proserpine-t (Kóré) gránátalmát szedni és enni. Hypnos vagy magyarosan Hüpnosz (a római mitológiában Somnus) az álmok görög istene volt, és egy nagy bagoly alakját öltötte. Csapkodta a szárnyait, hogy ezáltal segítsen az embereknek elaludni. A görög irodalmárok szerint, különösen Homérosz írásaiban Lemnosz szigetén élt. A halál istenének, Tanatosz-nak az ikertestvére volt. Mivel a görögök az alvást kis halálnak tekintették, a baglyokat  az elmúlással hozták kapcsolatba.

Germánok

A skandináv mítoszírók Ugla-nak nevezték a baglyokat, ami hasonló a régi német Uwila kifejezéshez. Valószínűleg azért hívták a madarakat így, mert mindkét szó (ha megfelelően ejtik ki) nagyon jól leírja a bagoly hangját. A skandináv mitológiában nincs annyi említés a baglyokról, mint a görög és római hagyományokban, bár ezekben is előfordulnak. Például erősen kötődnek a galagonya növényhez. A baglyokat a Huathe  rúna képviseli, amely az alvilág útmutatója azt magyarázva, hogy a baglyok látnak a sötétben és segíthetnek az embereknek megtalálni az utat a túlvilági sötétségben. Ily módon gyakran fontos előjelnek és pozitív áldásnak számítottak számos történetben, például a Volsunga saga-ban. Ez a skandináv mitológiai történet a hős Sigurd körül játszódik. A saga-nak ez a része megjelenik a prózai Edda-ban is. Hogy mekkora jelentősége volt a bagolynak, az már vita tárgya. Egyesek azt állítják, hogy jelenléte nagy jelentőséget tulajdonít a skandináv kultúrában, bár a bagoly más fennmaradt említései ebben a hagyományban csekélyek.

Balti népek és finnek

Ragana istennő gyakori alak a balti mitológiában, különösen a lett és litván hagyományokban. A név a regeiti igéből származik, ami azt jelenti: jósolni. Eleinte meglehetősen pozitív figurának számított, a bagollyal való kapcsolata megjelenési formájában jelentkezik. Egyes történetekben ez a nyurga és csontos lábú boszorkány egy gyöngybagoly. Neve a raga szóhoz is kapcsolódik, ami félholdat jelent, erős kapcsolatot teremtve így a Holddal és az éjszakával.  A merják, akik egy ősi finn nép tagjai voltak régen a Volga vidékén, a teremtés kezdete előtti időt úgy képzelték el, hogy csak víz és köveket voltak. Azt mondják, hogy az őskáosz valódi lakott világgá alakítását két nagy madár, a lúd és a bagoly végezte el. A lúd látja, hogy az ősember térde kilóg a vízből, aki az óriás Väine törzs első embere volt. Itt döntött a lúd úgy döntött, hogy fészket rak magának az ősember térdén. Egy egér miatt azonban a tojásai szanaszét hullanak a vízbe, köveknek ütköznek és darabokra törnek. A lúd megkérte nővérét, hogy segítsen neki, az pedig rögtön elkapta az egeret és megette. Aztán elkezdte összegyűjteni a törött tojás darabjait a kövek és a hullámok között. Mindent összegyűjtött, a liba pedig a tojás darabjaiból teremtette meg azt a világot, amelyet ma emberek, állatok, halak és madarak laknak. Az összes darab átalakult:  a tojás héjából az anyaföld lett, a buborékból  lett a felső égbolt, ami a sárgájában volt, az Nappá változott, fehérjéből keletkezett a Hold, a színes pontokból csillagok és a fehérjében lévő áramlatokból pedig felhők lettek.

Kelták

A termékenység kelta istennőjeként Arianrhod az egyik legfontosabb kelta isten volt. Caer Sidi-ben él egy forgó kastélyban, amely összekapcsolódik a Holddal és a Sarkcsillaggal. A baglyokhoz is szorosan kötődött, egyes kelta törzsek róla nevezik el ezt a fajt. Jellemzően sápadt bőrű  istennőként ábrázolják, aki nagy bagollyá változhat át. Ez lehetővé tette számára, hogy az éjszakába és az emberiség sötét mélységeibe lásson. A sors szövőjének is tartották, szorosan kötődött a borostyánhoz és az ezüstnyírhez, valamint a pókokhoz. A kelta kultúrában betöltött kritikus szerepe a baglyot kiemelkedővé teszi mítoszaikban. Blodeuwedd a wales-i mitológia fontos alakja,mint Gyffes nem emberi menyasszonya, aki Arianrhod fia és átváltozik bagollyá. Éjjeli kiáltásai felesége utáni vágyódását jelzik.

Maják

A maja művészet is gyakran ábrázolja a baglyot. Ragadozó madarakként éjszakai ragadozóként jellemzik őket, puha tollazatuk éjszakai hangtalan mozgásukhoz igazodik. A maja hiedelemrendszerben az éjszaka, a sötétség és a halál összefügg egymással, így nem meglepő, hogy a baglyot sötét erőkkel, az alvilág hírnökeként és a halál istenének megnyilvánulásaként hozták kapcsolatba. A mexikói Teotihuacán falfestményein és vázafestményein esetenként baglyok is szerepeltek. Néhány bagolyszem gyűrű jó mása Tlaloc isten kerek szemüvegének. Az egyik történetben Xibalba, az alvlág őrei, ahol megmagyarázzák furcsa arcvonásaik kialakulását. Eszerint az alvilág istenei felvágják a szájukat, mivel nem látták el kellően feladatukat.

Afrika

Kelet-Afrika egyes részein a baglyot a növények védelmezőjének és a szerencse szimbólumának tekintik, valamint az istenek hírnökeinek, a termés védelmezőinek. A bagoly azon képessége, hogy 360 fokban tudja mozgatni a fejét, a boszorkányok kísérőjévé válik. A chichewa-k Malawi-ban Kadzidzi néven ismerik, a szuahéli nép tagjai betegségek hordozójaként tekintenek rájuk. Algériában fennmaradt egy olyan babona, hogy egy nő kezébe helyezett bagoly szeme minden kérdésre megválaszol. Madagaszkáron abban hisznek, hogy a baglyok csatlakoznak a boszorkányokhoz, amikor azok táncolnak a halottak sírjain.

India

Lakshmi egy fontos hindu istennő, amelyet az itteni mitológiai hagyományokban a bölcsesség megszemélyesítőjének tartanak számon. Szorosan kötődik nővéréhez, Alaksmi-hoz is, akit az ellentétének tartanak és a balszerencse, az arrogancia, az ostobaság és a túlzott szerencse ijesztő és csúnya istennőjének is ábrázolják. Érdekes módon Alaksmi gyakran bagoly alakját ölti, amely követi Laksmi-t és folyamatosan rossz tanácsokat ad neki. Dél-Indiában a bagoly kiáltásait annak száma szerint értelmezték: Az egyszeri huhogás a közelgő halál előjele volt,  kettő sikert jelentett mindenben, ami hamarosan elkezdődik, ha a bagoly háromszor szólalt meg, akkor a családba beházasodik hamarosan egy nő, a négy bajt jelez, az  öt jelöli az elkövetkező utazást, a hat azt jelentette, hogy a vendégek úton vannak, a hét huhogás a lelki szorongás jele volt, a nyolc pedig a hirtelen halált jövendölte meg, a kilenc viszont a szerencsét jelképezte. Az indiai szubkontinens egyes részein az emberek azt hitték, hogy a bagoly a denevérekkel párosul.

Kína

A baglyok a kínaiak szerint pozitív és negatív energiát is közvetíthetnek. Azok reinkarnálódott szellemeit képviselik, akik tisztességtelenül vagy öngyilkosság következtében haltak meg. Emiatt nem ajánlott baglyot házi kedvencként tartani vagy ajándékozni. A kínai nyelvben mao-tou-ying, vagyis macskafejű sólyom és xiao (bátorság) néven ismerik . A néphit szerint a fiatal baglyok csak azután menekülnek el a fészekből, hogy kiszedték anyjuk szemét. Ahol egy bagoly huhog, betegség vagy halál fog bekövetkezni abban a házban. Az emberek azt is gondolják, hogy a hang egy jel vagy figyelmeztetés arra nézve, hogy valaki meghal és el kell kezdenie sírjának ásását. Amikor az emberek baglyokat észlelnek otthonuk közelében, száraz cserjéket égetnek el abban a reményben, hogy a szag elűzi a madarakat.  Annak ellenére, hogy félnek a baglyoktól, Kína egyes területein kapcsolatban állnak a mennydörgés és villámlás isteneivel, ezért bagolyképeket helyeznek el a tetők tetején, hogy kivédjék a tüzet és más pusztító erőket. Talizmánként a gonosz szellemek elűzésére használják. A baglyot néha a főnix  ellentétének nevezik, ami azt jelezheti, hogy ez a szerencse és a boldogság poláris ellentéte.

Japán

A japán ainu népnek van egy Cikap-kamuy nevű bagolytestű istene, amely a termőföldeket felügyelte. Könnyei aranyból és ezüstből voltak. Amikor éhínség sújtotta a földet,  Cikap-kamuy üzenetet akart küldeni az égnek, hogy megkérdezze az istenektől miért van az éhínség. Megkért egy varjút és egy hegyi szajkót, hogy közvetítsék ezt, de a madarak elaludtak közben, ezért Cikap-kamuy megölte őket. Egy másik madár révén viszont kiderült  aprobléma oka, így ettől fogva Cikap-kamuy megtanította az embereket a megfelelő rituálékra. Ez a legenda a baglyokat olyan figurákká tette, mint amelyek anyagi sikereket hoznak. A japán folklórban van egy yokai vagy szellem is, amelyet tatarimokke-nak hívnak. Ez egy halott gyermek szelleme, aki egy baglyot birtokol. Jellemzően családjaik otthonában kísértenek. Japánban a hóbaglyokat (és általában a baglyokat is) a szerencsével társítják.

Iszlám

A bagoly rossz előjel, a gonosz szellemek megtestesítője, amely éjszaka magával viszi a gyermekeket. Az arabok azt hitték, hogy a meggyilkolt ember szelleme addig sír, amíg meg nem bosszulják a halálát, ugyanis az általuk al Sada-nak (vagy halálbagolynak) nevezett madár addig huhog egy megölt ember sírja fölött, amíg elégtételt kap.  Az iszlám tanítások szerint tilos megenni a madarat.

Indonézia

 Manado környékén, Sulawesi vagy más néven Celebesz szigetén az emberek nagyon bölcsnek tartják a baglyokat. Burung Manguni-nak hívják őket. Amikor valaki hosszú utat akar megtenni,meghallgatja előbb a baglyokat, amelyek két különböző hangot adnak ki: az első erősebb hang értelmében biztonságos lesz az út, de a második szerint jobb otthon maradni. A minahasa-k, a Manado környéki emberek nagyon komolyan veszik ezeket a figyelmeztetéseket, ezért otthon maradnak, amikor Manguni azt mondja. 

Közép-Ázsia

Az eurázsiai bagoly tollait értékes amulettként használják, védik a gyermekeket és az állatokat a gonosz szellemektől. Legfőbb oka, hogy sok mongol ember szentnek tartja a baglyot az,  hogy ez a madár egykor megmentette Dzsingisz kán  életét. A harcos kán egy alkalommal kivételesen vereséget szenvedett az ellenségtől, ekkor megbízható követőivel együtt elmenekült a csatatérről. Menedéket talált egy fa alatt, amelynek egyik ágán egy bagoly ült. Üldözői utolérték közben, de nem álltak meg a fa mellett, mert nem hittek abban, hogy a fa alatt lehet, ha a madár az ágon békésen ül.  Ettől kezdve Dzsingisz kán magán és katonái bagolytollakat hordtak fejfedőiken. A türkmének számára a bagoly szent madár, amelynek megölése nagy bűn. Közép-Ázsia népeinél Általában a baglyok tollcsomóit olyan stratégiai helyekre helyezik el, mint például a hálószobák és a bölcsők. Az  ünnepi összejövetelek alkalmával viselt kalapokat is a madarak tollai díszítik.

Magyar néphit

Általánosan elterjedt hit szerint a kuvik bagoly halálmadár, mert megjelenése és hangja szerencsétlenséget vagy halált jelent. Hívták halálbagolynak is, a csángók pedig táltos madárnak. Senki sem tudja biztosan, hogy hol lakik. Egyesek szerint a temetőben, ahonnan általában éjszaka vagy sötétedéskor kirepül és egyik helyről a másikra száll. Meghal az, akinek rászáll a házára. Egyes helyeken csak akkor hozott halált, ha háromszor szólalt meg. Szerencsétlenséget jelentett az is, ha valaki nappal látott kuvikot, de az álmokban ugyanúgy halált jelentett a későbbiekre nézve. Közvetlen a halál beálltakor az illető fejére rostát borítottak, hogy lelke megtisztuljon. Lezárták a szemét, gyakran pénzérmékkel vagy külön erre a célra készült kerek cserépdarabokkal. Nem maradhatott nyitva, mert akkor szellemként magával vitt volna valakit. Felkötötték az állát és összekötötték a lábait, markába pénzérmét szorítottak.  Ezután lemosták a testét ecetes vízzel, hajából pedig levágtak egy tincset annak érdekében, hogy visszatérő halott esetén abból el tudjanak égetni egy darabot.