Ez a legenda az egyik epikus formája a csukcs és a Kamcsatkán élő korják nép versenyének a rénszarvascsordákért. Csukcsföld Szibéria legtávolabbi része, ahol nagyon kevés ember él, végpontja a Bering-szoros Alaszka irányába.

Kunlelyu apjának felesége egy lányt szült, mielőtt belehalt a szülésbe, őt Kytgy-nek nevezték el. De nem csak így szólították őt, hanem Tomgav Kytgy-nek is, ami azt jelenti, hogy Kytgy, a teremtő és Lyavyt Kytgy-nek, ami annyit tesz, hogy Kytgy, aki körbeutazta  a világot. Egy napon ezt mondta apjának: -Menj a korjákokhoz, kérd meg őket házasítsanak össze valakivel ! Apja viszont erre azt válaszolta, hogy nem akar elmenni, mert már öreg. Kytgy viszont erősködött és mindenképp feleséget akart szerezni apjának. -Él közöttük egy árva lány, vedd el őt! -Kisfiút fog neked szülni, akit majd  Kunlelyu-nak fogunk elnevezni! Végül az apa beleegyezett ebbe és elment feleséget keresni magának a korjákokhoz. Útja során sok tűzifát gyűjtött össze, amelyet a hátán vitt. Végül megérkezett ahhoz a házhoz, amelyben az árva élt. De a ház urának sok lánya volt és amikor megtudta az idegentől annak szándékát megörült, majd nyomban behívta őt. -Nézd meg egyenként lányaimat, bármelyiket viheted magaddal! Az öreg viszont a sarokban ülő rongyos lányra mutatott. -Ne őt nézd, mert semmire sem jó! Viszont nem tudta meggyőzni a vendéget, ezért végül beleegyezett abba, hogy az árvát vigye magával és nem saját lányai valamelyikét. Otthon azt mondta lányának: -Tedd rendbe, fürdesd meg, fésüld ki hajából a tetveket és adj neki más ruhát! A feleség hamarosan teherbe esett, Kunlelyu a méhében nőtt. 

Kunlelyu már húsz éves volt, mire apja meghalt. Egy napon ellenségei megtámadták otthonát, de Kunlelyu menekülőre fogta és nem küzdött meg velük. Az egyik lándzsa eltalálta őt és megölte. A másvilágon így szólt apjához: -Megszöktem egy korják elől! Apja viszont elmagyarázta neki, hogy a korják megölte őt és most a túlvilágon van éppen. Viszont a sors úgy hozta, hogy a fagytól megdermedt teste újjáéledt. Három évig bujkált ellenségei elől, amíg sebe begyógyult. Ezalatt apja szavaira visszaemlékezve sokat gyakorolta a harcművészeteket, végül erős és ügyes férfi lett belőle. Elindult, hogy megkeresse gyilkosát a korjákoknál. Amikor megérkezett hozzájuk, felkiáltott: - Hol van az, aki megölt engem ? -Én Kunlelyu vagyok, vezessétek elém őt és ne próbáljatok trükközni! A korjákok azt válaszolták, hogy várjon és mindjárt megkeresik az illetőt. Így Kunlelyu ismét találkozott gyilkosával, mindketten lándzsát ragadtak magukhoz és megküzdöttek egymással. Aztán Kunlelyu magasra ugrott a levegőben, majd nyakon ütötte ellenfelét, akinek végül levágta a fejét. Viszont a korjákok körülvették, így bekerítve őt egyre közelebb jutottak hozzá. Kunlelyu viszont nagyon ügyes volt és annak ellenére, hogy többen támadtak rá, győzni tudott.

Kytgy húga, aki a világ minden táján járt sok gyermeket szült. Azoknál, akiknél látogatást tett gyereket hagyott, ha pedig ellenség közeledett, mindig elmenekült valahová. Kunlelyu öccse, Reypgev már nem volt annyira bátor természetű, állandóan otthon ült. Egyszer azonban kivételt tett és bátyjával tartott. Kunlelyu a hegyekbe ment, Reypgev pedig azon az úton haladt tovább, amelyen az ellenség közeledett, ezen az úton balszerencséjére eléggé olvadt volt a hó. Így hamar észrevették őt és rávetették magukat. Reypgev viszont úgy tett, mintha nem látná őket. Amikor még otthon volt, mindig ezt mondta testvéreinek: -Amikor az ellenség közeledik, rám akarják vetni magukat, akkor elkezdek fel-alá ugrálni, majd lefutok a lejtőn és beugrok egy nagy hógödörbe! Így is tett, amíg a gödörben bujkált Kunlelyu és társai a segítségére siettek. Mintha a földből nőttek volna ki, megjelentek előttük és így szóltak: -Jól van, most harcoljunk! Reypgev ezalatt hátulról kezdte leszúrni őket, így mindannyian odavesztek. Mivel a korjákok látták azt, hogy nem tudnak megbirkózni Kunlelyu-val, békét kötöttek vele, mindenki békés módon élte tovább életét. Viszont  a tartós béke rövid távú eszmény, mivel a féltékenység és a hatalomvágy mindig megtépázzák azt. Kunlelyu és testvérei házának közelében élt egy Olyalek nevű ember, akinek az egyik Motlynto nevű fia gonosz szándékú volt. Amikor a csordák legeltek a nyári legelőkön, mondani kezdte társainak: -Meglátjátok majd, hogy Kunlelyu és barátai megölnek mindannyiunkat, mivel korjákok vagyunk! Tervet eszeltek ki, hogy ha harccal nem, akkor csellel fogják elpusztítani a csukcsokat! Közölték velük, hogy ünnepséget fognak rendezni, az éjszakát pedig egy helyen töltik.  Kiválaszthatják maguknak előtte a legjobb jakut rénszarvasokat is ! Reggel a korjákok arra a helyre hajtották csordáikat, ahol a csukcsok voltak, akik elkezdték kiválasztani maguknak a megfelelő állatokat, így szétszóródtak. Minden csukcsra több korják jutott, akik alattomosan megölték őket. Ez volt Motlynto gonosz terve, amely sikerült is neki. Ezután összeterelték a szarvasokat és saját táborukba vitték őket. A falvak lakói értetlenkedve nézték, hogy miért hajtják nyár közepén a csordát. Egyikük viszont elárulta, hogy Motlynto gonosz tette miatt menekülnek a csukcsok bosszúja elől. Megérkeztek saját országukba, a korjákok földjére, de nem maradtak itt, hanem tovább mentek. Végül  a tiltott országba jutottak.

Beköszöntött a tél. Kunlelyu és társai Motlynto-t keresték rénszarvas vontatta szánokkal. Nem ismerték a korjákok országát, gyakran akadályozták előrehaladásukat hóviharok is. Ekkor Kunlelyu a sámánhoz fordult, akinek neve Ukkemkey volt. Egy lándzsát szúrtak függőlegesen a hóba és hámot tettek rá, mintha a lándzsát a szánhoz akarták volna kötni. Ukkemkey megkerülte a lándzsát és elkezdte a szertartást. Énekelt, rángatózott és végül felugrott a lándzsa hegyére. Onnan ezt mondta társainak: -A Kuvem-hegyen van egy fehér nyúl sziklához kötve! Így a hegyhez kell eljutniuk, ami nem lesz könnyű feladat. A hegy lábához gond nélkül eljutottak, de megmászni azt emberpróbáló feladat. Sima és csúszós jég borította a sziklákat, minden nap hóviharokkal és hótorlaszokkal kellett szembenézniük. A hegy tetején azonban egy fehér medvét láttak meg, nem pedig egy nyulat. Mivel nem tudták mit keres ott, megölték és nem vesztegették az időt azzal, hogy megnyúzzák.  A szánhoz vitték, ahol felkészültek a varázslásra. Ukkemkey szerint  mivel a medve  megette a nyulat, amely tudta kérdéseikre a választ, a medve belső szerveit tanulmányozva meg tudta mondani ellenségeik tartózkodási helyét. -A hegyeken túl messze, az itelmesek országában találhatjuk meg őket, ott lakik Kunkyli is, egy bátor hős. Ő tudja hol találjuk meg azt, akit keresünk!  Azt is látom, hogy hajnalban közülünk Pikytym fogja  megtámadni őt ! Így is lett, amikor reggel Kunkyli kijött sátrából, Pikytym a gyeplőjét teste köré csavarta, így Kunlelyu-nak lett ideje leteperni őt  a földre. Kést tartott a szívéhez, majd így szólt: -Most meghalsz, de ha nem kiáltasz apádért, életben hagylak! Az anya viszont észrevette a támadást, majd berohant férjéhez és elmondott neki mindent. Kunlelyu kiköttöte, hogy addig nem engedi el fiukat, amíg el nem árulják neki azt, hogy hol vannak Olyalek emberei. -De semmi trükközés, mivel a sámán tudja mikor hazudtok! Végül megtudták, hogy ismét át kell kelniük egy jéggel borított hegyen, amelyet a vulkánok magas csúcsai koronáznak meg. A hegy lábánál Pikytym elengedte egyik rénszarvasát, amelynek koronás agancsa volt. Orrlyukaiba gyeplőt kötött, amelyhez további sok gyeplőt is hozzákötöttek, hogy hosszú legyen. A rénszarvas felfelé vágtatott a hegy lejtőjén nagy ugrásokkal, patái alatt jégdarabak törtek össze és zuhantak le a lejtőn. Miután feljutott a hegyre, az emberek a gyeplőt használva másztak fel annak tetejére. A túloldalon Olyalek-et meg is találták, Motlynto viszont nem volt vele. Amikor kinyitották Olyalek házának ajtaját, ő előkapott egy nagy kést a párnája alól és az egyik férfit darabokra vágta. Kunlelyu emberei ezután megkötözték Olyalek-et, majd kivallatták arról, hogy merre van éppen a fia, azután pedig megöltek mindenkit a házában. Dél felé tartva meglepetésükre Kytgy akad az útjukba, aki éppen újabb vándorúton volt. Felvilágosította őket arról, hogy Motlynto nem arra él, amerre mondták nekik. Ő korábban járt abban a faluban és gyermeket szült az egyik ottani férfinak. Kytgy velük együtt tért haza, miután megtalálták Motlynto-t. Mivel a csukcsok nagyon haragudtak rá, bosszút álltak árulásáért és azért, hogy miatta sok ártatlan ember meghalt. A visszaút során az Oklan folyó jege alá süllyesztették őt. Ettől a naptól kezdve háborúk nélkül élték tovább mindennapjaikat, a távoli vidék tájain új virágzó településeket alapítottak meg.