Attila halála után hamarosan széthullott a Hun Birodalom. Hiába fogadkoztak a temetésekor fiai, Aladár, Ellák és a legkisebb, Csaba. Alighogy sátraikba visszatértek, megkezdődött a viszálykodás Atilla kardjáért és a hatalomért. A hunok, akiket az ellenség csak ritkán tudott legyőzni, egymással vetélkedtek. Aladár támogatói azokkal, akik Ellákot akarták Atilla utódjának, Ellák hívei pedig azokat, akik bátyja mellett fogtak fegyvert. Csabával és népével is összetűzésbe kerültek, mivel korábban egy jóslat szerint ő lesz a hunok megmentője. Feldúlt szálláshelyek, meggyilkolt emberek, szétszóródott nyájak  bizonyították azt, hogy a király fiai végighaladtak az adott területeken. Végül a harcokban Aladár és Elák is elesett. Kevés támogatójával egyedül Csaba tudott elmenekülni a fellázadt rabszolganépek elől. Kelet felé indult, ahol a hun hagyomány szerint valamikor őseik is laktak és ahol még bizonyára mindig élnek Hunor testvérének, Magornak a leszármazottai. Csaba seregéhez csatlakozott a megmaradt asszonynép és a gyerekek, akik közül a nagyobbak már lóháton ülve segítettek terelgetni az állatokat. Így érkeztek meg Erdély hegyekkel körülvett tartományába, ahol üldözőik elvesztették a nyomokat, amelyek segítségével követték őket.  De mire megérkeztek, már erősen megfogyatkozott a hun nép, fáradtak és meggyötörtek voltak. Letáboroztak, majd lovaikat és barmaikat megitatták a Küküllő vizében, aztán felverték sátraikat a folyó melletti dombokon. Így telt el sok-sok év. Itt zordabb volt az éghajlat, mint a Duna-Tisza között, viszont előnyei is voltak az új területnek, mivel sok fa volt errefelé, amiből házakat építettek és tél idején tüzifának szolgáltak. A folyók és patakok mentén a háziállatoknak is akadt legelő.

Csaba azonban minden nap visszaemlékezett a jóslatra, ezért egy napon döntést hozott abban, hogy tovább folytatják útjukat kelet felé, hogy megtalálják Magor leszármazottait és visszaszerezzék Attila örökségét. Kiválasztott maga mellé embereket, akikkel feltérképezi majd a keletre lévő földeket, népének pedig meghagyta, hogy ha bármi baj adódna, értesítsék őket. Azonban a hátrahagyott nép nem sokáig maradhatott békességben. A szomszédos területeken élő népek felfedezték azt, hogy letelepedtek a területen, ezért megtámadták őket. Csabát a Kárpátok hegyein túl érte utol a futár, így ő nyomban visszafordult és seregével szétverte az ellenséget. Második alkalommal már a Dnyeszter folyón túlról kellett visszatérnie, hogy kiűzze az ellenséget sikeresen. Sok-sok év telt el ezután. Akik gyermekként érkeztek Csabával a Duna-Tisza közötti területekről, már öregemberek lettek ősz szakállal. Az ő gyermekeik őrizték már a jószágokat a legelőkön és az ő unokáiktól volt hangos a hely. Békés életüket azonban újabb ellenség, a gepidák betörése zavarta meg. Csaba halála   után a nép székelynek kezdte magát hívni. Fegyvert ragadtak, de az ellenség túlerőben volt. Amikor már minden reményük elszállt, az ég felé kiáltottak segítségért: -Segíts nekünk, Csaba vezér!  A hangot felkapták a szelek, vitték napkelet felé, ahol nagy zúgás támadt az égben. Csaba tért vissza már régen halott vitézei élén. Az ellenség túlerejét még az ő segítségével sem volt elég túlszárnyalni, ezért a csata elhúzódott. A magas hegyek fölött lebukott a Nap és sötét éjszaka borult az emberekre. Ezen az éjszakán Hadúr segítségére sietett népének, amikor megjelent Csabának álmában. -Vedd az íjad napkeltekor, lődd ki kelet felé az első nyílvesszőt! Ahol földet ér, ott megtalálod a vörös levelű füvet. Annak levelével érintsd meg az elesett harcosok sebeit, akik életre fognak kelni így és testüknek többé nem árthat fegyver! Mire a nap a fák hegyéig ért, már életre kelt a forrasztófűvel meggyógyított sereg. Szétverték az ellenséget, akiknek hírük sem maradt. Csaba pedig úgy távozott, ahogyan érkezett. Lovainak patkónyoma ott maradt az égen, apró csillagok milliárdjainak sora mutatta útját kelet felé, majd az égen. A nép azóta is Csaba útjának vagy Hadak Útjának nevezi ezt a csillagösvényt, ami a Tejút. A legújabb felfedezések azt erősitik meg, hogy ebben az időben Erdélyben jelentős hun jelenlét volt.