I. Szent Lászlóról sok hiedelem maradt fenn, amiket azzal magyaráztak, hogy táltos volt. Egyszer Salamon királlyal párbajozott,  aki köztudottan  nem rettent meg nála erősebb vitézektől sem, a feje körül lángoló karddal hadonászó angyalokat látott. László király termetében is kimagaslott vitézei közül, továbbá arról vált híressé, hogy sok királlyal elelntétben őt nem részegítette meg a hatalom.

Szent László kútja

Szent László uralkodása alatt történt, hogy az oroszok betörtek Magyarországra, sok várost és falut feldúltak, majd a zsákmánnyal hazaindultak. A király nagy sereggel utánuk indult, viszont útközben minden eleségük elfogyott. Olyan elhagyatott pusztaságokon jártak, ahol senki nem élt, nemhogy ennivalót találhattak volna. Amikor a király látta, hogy éheznek a katonák, imádkozni kezdett Istenhez. Isten meghallgatta őt, mert szarvasok csapatai, őzek és bivalyok rohantak a táboruk felé, amely eleségül szolgált nekik. Egy másik alkalommal, amikor Jászó-Döbröd község mellett vonult a sereg, ott az éhség helyett szomjúság kínozta katonáit. Kiáltozásaikat meghallotta a tatárok vezére is, aki megkérdezte a királytól, hogy miért cselekednek így. -Mert veled akarnak megküzdeni! -válaszolta erre László. De mielőtt sor került volna a harcra, a király ismét Istenhez fordult. Szent László lovának patkója nyomán forrás fakadt a földben, amely azóta is előtör a mélyből.

A tordai hasadék

Amikor László király a kunok ellen harcolt Erdélyben, Torda mellett vereséget szenvedett tőlük. Ennek értelmében menekülniük kellett, mivel a kunok üldözték őket. Isten azonban ezúttal is meghallgatta imáit és csodát tett. Ahogyan Mózesnek egykor a Vörös-tengert kettéválasztotta, úgy törte ketté a hegyet Lászlónak és seregének. A kunok megtorpantak lovaikkal, mert rövid idő alatt a magyarok és a közöttük lévő helyen mély szurdok nyílt meg. A király lovának patkója nyomot hagyott az egyik helyen, ez évszázadok múltán is látható volt és az arra járóknak mindig mutogatták. Egy másik alkalommal, amikor a magyarok Erdélyben üldözték a fosztogató kunokat, László király észrevett egy kun vitézt, amely egy magyar lányt hurcol magával a lován. Utána is eredt Szög nevű lován. Végül már csak egy lándzsányi  hossz volt közte és a kun közt, de mégsem tudta beérni. Ekkor a lánynak kiáltott, hogy  rántsa le a lóról a kunt . Az úgy is tett, aztán  a földön bírkózva  harcolni kezdtek. A kun erős volt, de László  elvágta az inát és megsebezte a nyakán.

Szent László pénze

Egy nap a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár városát. Szent László felkészítette katonáit a harcokra. Hullott a pogány, mint a fű a kaszától és aki tudott menekült. De  a kunok vezére kibontotta az iszákját és a tarisznyáját, majd mintha magot vetne aranyat szórt az üldözők elé. Tettét követte a többi kun is, szórták az aranyat a földre. Amikor a magyarok a sok kincset meglátták, egymás után ugrottak le a lovaikról, hogy felszedjék a kincseket. Megfeledkeztek a dicsőségről és a kunok üldözéséről, még királyuk szava sem hatott rájuk. A király miután Istentől kért segítséget ismét, csoda történt. Isten a sok aranyat mind kővé változtatta. 

Béltek

László király egy nap barátaival  a Nyírségben vándorolt és vadászott. Szerette nézni a felkelő és lenyugvó Napot, amely vörösre festi az eget. Sok alkalommal napokig vadásztak az erdőkben, közben megkérdezte népét miben szenvednek hiányt. Amikor egy alkalommal megszomjazott, italt kért kísérőitől. Az egyik parasztlegény hozott neki leghamarabb bort neki egy kettévágott tökben. Miután a király ivott belőle, így szólt a gyerekhez: -Megéri annak a pusztának az árát, amilyeken vagyunk! Így az egész pusztát a parasztlegénynek ajándékozta, aki aztán később megházasodott, faluját Bélteknek nevezte el, amelynek neve valószínűleg a tök belsejére utal.

A lisztes föld

Szent László király a lengyelek ellen is harcolt, akik fölött győzelmet aratott. Ekkor a lengyelek egy része bezárkózott Krakkó várába, ellenálltak az ostromnak. A magyarok sem engedtek, a várat úgy körülzárták, hogy oda még a madár sem repülhetett be. De hiába zárták körül, mert ostromgépeik nem voltak, hogy azzal a vár falait le tudják rombolni. Három hónapig ostromolták Krakkót, ezalatt elfogyott mindkét fél élelme, de egyik sem akart engedni. Ekkor László királynak jó ötlete támadt: kiadta az utasítást a vitézeknek, hogy mindegyik hozzon földet a csizmájában. Egy nagy földhalom keletkezett így a vár előtt éjjel, majd a király előhozatta a maradék lisztet és ráöntötte annak tetejére. Aki messziről szemlélte, azt hitte egy egész liszthegyet lát maga előtt. Ezt hitték a lengyelek is, ezért a várat feladták és a békét a király akarata szerint megkötötték. Még egy győzelmet aratott a király a csehek ellen nemsokára.

Szent László füve

Amikor a döghalál, a pestis pusztítani kezdett, az egész nép a királyhoz fordult segítségért. Isten egy éjszaka álmot küldött a királynak angyala által, aki ezt mondta: -Vedd íjadat és tegezedet, menj ki a sátrad elé és célzs nélkül lőjj ki egy nyilat! A nyílvessző meg fogja mutatni azt, hogy mit kell tenned! László úgy tett, ahogyan az angyal mondta, a nyíl végül egy genciána fűszálat ütütt át. A genciána, vagyis a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

A király nemesei

Egyik dalmáciai útja alatt László király egyszerű parasztszekérben utazott, mert nagyon sietett. A kocsis restellte, hogy rázós a szekere, habár mindig kerülgette a köveket és pocsolyákat. De hiába ment szekéren a király, ennek híre nem maradt titokban. Nagykanizsa mellett összegyűlt a nép az utak mentén, mert mindenki látni akarta a királyt. A nagy kiáltozás miatt a lovak megbokrosodtak, a szekér kerékszege kiesett, így már semmi sem tartotta vissza a kereket. Ekkor egy parasztember odafutott, akit Balázsnak hívtak és betette ujját a kerékszeg helyébe és így futott a szekér mellett egészen addig, amíg a kocsis megállította a lovakat. Szent László mindjárt odaszólította Deák Balázst és az mondta neki: - Az életemet neked  köszönhetem, kívánj valamit! Ő erre azt felelte, hogy megkérdezi a falusiakat előbb arról, hogy mit tanácsolnak neki. Végül azt érték, hogy a falu minden lakóját emeljék nemesi rangra. Ezért élt sok nemesi család Zala vármegyében, akiket Szent László nemeseinek neveznek azóta.

Visszatérés a halálból

Halála után kettőszáz évvel is tudott győzni László király.  A tatárok megtámadták Erdélyben a székelyeket, aki Szent Lászlóhoz fordultak segítségért, aki kiállt mellettük. A székelyek sorai előtt egy magas vitéz jelent meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákány tartott. A tatárok felé vágtatott, amjd csákányával lekaszabolta pket, mint a villám és a legjobb katonáik viasz módjára olvadtak el előtte.  Feje fölött egy női alak repült szintén fényes koronával, aki a legenda szerint Szűz Mária volt. Kettejük segítségével a székelyek le tudták győzni a tatárokat, akiknek vezetője ezt mondta: -Nem a székely, nem a magyar vert meg bennünket, hanem az a László, akit segítségül hívtak! A csata idején a nagyváradi templomban is csoda történt: a templom őre sehol sem találta a király koponyáját. A csata után került elő csak, mintha onnan tért volna vissza. Így győzte le Szent László holtan is a tatárokat.