Visnu, a hinduizmus egyik főistene többször is inkarnált, vagyis különböző alakban megtestesült a földi világban összesen kilencszer, a tizedik a mitológiai történetek szerint majd a jövőben lesz.

Matszja, a hal

Miközben Brahma 4 320 évig aludt, Hajagriva démon ellopta a Védákat. A szent könyvek nélkül Brahma képtelen új világot teremteni. Ezért testesül meg Visnu egy hal képében, így az ősi vízözön korában rábukkan a csigaházakba rejtőzött démonokra és legyőzi azokat. Ezután átadja a Védákat Brahma-nak. Manu, az emberiség ősapja fogott egy halat és amikor a vízözön elkezdődött, az állat hálából biztonságos helyre vontatta Manu csónakját. Vasuki,  a kígyókirály segítségével a járművet Matszja-hoz erősítették, így vitte át az isten a csónakot és lakóit Brahma éjszakáján. A tengermély, ahová nem jut be a fény a káoszt és a sötétséget jelképezi. Legkorábban a Jadzsur-véda említi Matszja-t, a halat.

Kúrma, a teknős

Visnu teknősbékaként évmilliókkal azután, hogy hal képében megjelent hátán hordta a Mandara-hegyet. A hegyről szikladarabok váltak le és beleestek a tejóceánba, ezekből születtek a hegységek, a teknős kiszakadt hajszálaiból pedig a növények. A tejtenger révén létrejöhetett a Paradicsom fája, Laksmi isten és az amrita, a halhatatlanság itala. A teknős olyan állat, amely képes élni szárazföldön és a vízben is (hüllők korszaka). Ekkor született a gonosz is, Jáma és Káli, valamint Mára, az ördög.

Varáha, a vadkan

A vadkan szárazföldi állat, bár szívesen dagonyázik a mocsárban, ez az emberi kereszteződés jelképe a hüllőkkel. Mikor megint új korszak  vette kezdetét, a Föld elmerült az ősidők vizeiben, így Visnu első feladata a Föld fenntartása volt. Vadkan képét öltötte magára és alábukott az ősóceánba.Ott megölte Hiranjaksa démont, agyaraival pedig felemelte a földet.

Narasimha, az oroszlánember

Visnu negyedik földi megtestesülésével olyan világba került, amelyet már emberek népesítettek be. A Földet egy Hiranjakapisu (aranyköntös) nevű démon uralja. Visnu-nak cselhez kellett folyamodnia, mert a démont Brahma különleges erővel áldotta meg, hogy sem emberi, sem állatti alakban nem lehet őt megsemmisíteni, de ugyanígy sérthetetlen volt várában és azon kívül is. Visnu oszloppá változott a démon palotájának kapujánál, amely éppannyira volt kívül, mint belül. Ez félig oroszlántestű, félig pedig emberi volt. Amint a démon alkonyatkor a palotája elé lépett, az oszlop váratlanul életre kelt. Visnu démonok ezreit ölte meg, végezetül feltépte Hiranjakapisu mellét.

Vámana, a törpe

 Visnu négy első megtestesülése a négy világkorszak közül az elsőben, a Krita-yuga-ban ment végbe. Az ötödik első volt a második világkorszakban, a Treta-yugaban. Ekkor az erényes Bali király nagy jámborsága és aszkézise révén kiérdemelte magának a hatalmat az ég, a föld és az alvilág fölött. Ám az istenek végül megelégelték Bali követeléseit. Visnu Vámana, a törpe képében ment el Balihoz és azt kérte tőle, hogy adjon neki három lépésnyi földet. Bali meglepődött a nevetséges kívánságon, ezért adott neki földet. Ekkor Visnu felvette az eredeti, többi istenhez hasonlatos alakját, majd két lépéssel átfogta az eget és a földet. Bali jóságára tekintettel visszatartotta magát, meghagyta számára a föld alatti területeket. Ebben az alakban történő földre szállását Visnunak gyakran jelképezik ernyővel, melyet a törpe tart. Az ernyő azóta az indiai paok ismertető jele.

Parasuráma

Visnu szükségét érezte, hogy hatodszor is új testet formázzon és a földre szálljon, amikor  a ksatriják (harcosok) kasztja túlságosan elbizakodottá vált. A világ urainak hitték magukat, céljaik között szerepelt az is, hogy elűzik a papokat és letaszítják az ég isteneit. Visnu Szekercés Rámaként jelenik meg, aki fejszéjének csapásaival megöli a harcosokat. Szekercés Ráma a papi kaszt tagjaként született, azonban szokatlan testi ereje révén jobb harcos volt bármelyik ksatrija-nál. Haragra lobbant akkor, amikor megtudta azt, hogy Ardjuna király és fiai ellopták a bőség tehenét (Surabhi), az állat ugyanis minden kívánságot teljesíteni tudott. Visnu először minden ksatrija-t el akart pusztítani. A Mahabharata eposz írja le ennek a történetét. Visnu végül mégsem irtotta ki mindegyiket, de  a vétkeseket a mítosz egyik változata szerint huszonegyszer kellett megsemmisítenie. A Parasuráma-ként megjelenő bosszúálló istent sok karral ábrázolják, egyikben szekercét tart.

Ráma

Hetedik megtestesülésében Visnu Rámaként jelenik meg. A Rámajána a szanszkrit irodalom egyik legrégibb eposza, Valmiki-nek tulajdonítják. A történet középpontjában az áll, hogy Rávana démon elrabolja Ráma feleségét. Ráma a majomkirály, Hanumán segítségével legyőzi a démonokat Lanka szigetén. Minderről részletesebben a Rámajána című cikkben.

Krisna, a pásztoristen

A harmadik világkorszak, a Dvapara-kor végén Visnu Krisna-ként jelenik meg, hogy elpusztítsa a démonokat és azok vezetőjét, Kansa-t.  Ez a démon anyjának oldalából bújt elő egy aszura-val együtt, majd nővérét anyja méreggel teli emlőjéhez dörzsölte, így ő boszorkánnyá változott. Amikor Krisna Devaki fiaként megszületik, egy pásztortörzsnél rejtik el őt Kansa elől, akinek azt jósolták korábban, hogy Devaki nyolcadik gyermeke véget vet életének. Krisna egy pásztorlánnyal, Radha-val élt együtt szeretetben és békességben. Fuvolázása jelképpé vált, a vadállatok megszelidülve járultak elébe, hogy hallhassák zenéjét.Krisna végül megöli Kansa-t és ismét felvirágoztatja a birodalmat. Halálával kezdődik a negyedik, legsötétebb és jelenleg is tartó kor, a Káli-yuga.

Visnu, mint Buddha

A jinduizmus alkalmazkodóképessége abból is kitűnik, hogy Gautama Siddhartha-ból rövid úton Visnu egyik megtestesülése lett, amint világossá vált a buddhisták és a Visnu követői közötti ellentét. Az ellentmondásokkal terhelt új világkorszak kezdetén Buddha képében leszállt a Földre Siddhartha herceg alakjában, aki  meditáció útján kereste a megvilágosodást, amelyet végül egy fügefa alatt ért el. Mára, az ördög azonban többször is próbálta eltéríteni kísértések és erőszak által, de nem járt sikerrel, így Siddharta a megvilágosodott, azaz Buddha lett. Azután, hogy belépett a Nirvánába, tanai gyorsan terjedni kezdtek. Az ő világában nem volt helye a kasztoknak, ám az új irányzat inkább Indián kívül ért el sikereket. Buddha jelképe a lótuszvirág lett.

Kalki, a fehér ló

A világ a Kali-yuga során elpusztul, amikor az emberi jóérzés a töredékére csökken, eluralkodik a gonoszság és a harag. Ekkor Brahma 4 320 évig alszik, egészen a következő teremtésig. Az új kor neve ezután Satya -yuga lesz, végül a korszakok így fognak folytatódni egészen az univerzum felbomlásáig (Mahapralaya). A hanyatlás kiváltói az ember szellemét elhomályosító démonok (asura). A korszak végén Visnu Kalki, a fehér ló lovasaként jelenik meg és legyőzi majd a sötétséget és a halált, de a gonosz nyomására mégsem képes megakadályozni a világ pusztulását.