Bosznia és Hercegovina mitológiája az ország földrajzi elhelyezkedése, valamint viharos története miatt nagyon változatos. A lakosság itt keresztény és muzulmán is egyben fele-fele arányban, a kultúrát egyaránt érintették nyugati és keleti hatások is, amelyek itt egymásnak ütköztek. Mégis Bosznia szép példája annak hogyan tud kettő vagy több ellentétes kultúra megférni egymás mellett. A mitológiában előfordulnak szláv, perzsa, török, valamint  illír és keresztény hagyományok elemei.

Az óriásbika

A  Tur bika egy olyan nagy termetű állat volt, amely a bolygót a hátán tartotta. Erről a mitológiai lényről szóló mítoszok rövidek,  nincs bennük olyan részlet, amely több dolgot elárulna a boszniai kozmológia szélesebb körű ábrázolásáról,  az egyetlen kivétel a Rogatica.  Bosznia egyes részein azt hitték, hogy a föld alatt tenger van, melynek felszínén óriáshal úszik és annak fején egy bika állt.  Amikor ez a bika kissé megmozgatta a fülét, a föld megremegett, amikor azonban  járni kezdett, az egész föld belemerült a tengerbe. Egy légy folyamatosan repült a bika szeme körül, amelytől az állat annyira félt, hogy nem tudott mozogni.  A népi csillagászatban itt a Fiastyúk neve Volovi, vagyis ökör. Tavasszal, amikor elérkezett a magvetés időszaka, a Štapovi (Orion) látható az égen. Ez azt jelzi, hogy kihajnalodott és hamarosan reggel lesz, így az ökröket meg kell etetni. A két csillagkép együttesen képviseli a szántást.

Betegségek démonai

A pestist a középkorban több helyen is megszemélyesítették,  ő Boszniában magas és vékony nő volt. Hosszú fehér ruhába öltözött, amelyet lazán rögzített testéhez egy kötél. De nem minden pestist ábrázoltak fehér ruhában,  a muzulmánok szerint zöld ruhában járt,  a zsidók sárgában, a romák pedig szürkében ábrázolták.  Ha a pestis elhaladt valaki háza előtt, az illető hamarosan meghalt. Általában éjszaka utazik, amikor a szél halkan fúj. Miután belép egy házba, megtisztítja a kandallót seprűjével, ez pedig azt jelzi, hogy ott minden lakos meg fog betegedni. Ugyanígy a kolerát is megszemélyesítették. A betegség démonjai általában éjfél körül mennek lovak nélküli kocsiban, amely után a földön hosszú láncok csattanásai hallhatóak. A népi meggyőződés szerint mindig két női démon van a kocsiban, amelyek hagyományos muszlim ruhákat viselnek,  egyikük fehér, másikuk fekete gyeplőt tart.  Ha egy embert a fehér gyeplővel ütnek meg , akkor az illető megbetegszik, de idővel majd felépül. De akit a fekete gyeplő érint meg, az meg fog halni. 

A szent könyvek

A négy Indžil-ről, vagyis szent könyvekről  azt állították, hogy az égből származnak. Az elsőt Ádám írta és azt mondják, hogy egyidős a Föld korával, így ez a legrégebbi mindegyik közül. Ádám megöregedvén már nem tudott írni, aztán  a szent könyv felét angyalok vitték el, amely nagyon nagy volt. Ádám nehezen bár, de folytatta az írást szünet nélkül egész életében. A második szent könyv Mózestől származik, a harmadik Jézustól, a negyedik pedig Mohamedtől.  Utóbbi azt mondta, hogy ezeket a  könyveket már nem írják, mivel már mindent tartalmaznak a világ létrehozásától az ítélet napjáig.

Mostar vendége

Mostar városán Hercegovinában a Neretva folyó halad át, ehhez társul az egyik legenda. Az egész azzal kezdődött, hogy régen egy  sárga hajú és szemöldökű ember jelent meg Illés napján Mostar-ban. Nem tudni honnan jött vagy mi volt a neve, mert erről sem beszélt senkinek. Ennek ellenére sokat sétált Mostar környékén, üzleteket látogatott, emberekkel beszélgetett és megnyerő modorával megkedveltette magát mindenkivel. Egy nap nyáron a folyóhoz ment, levetette ruháit és beleugrott. Napokkal később sem találták meg úszó testét, létezésének egyetlen nyomai a ruhái voltak a folyópart szikláin. Senki sem merte ezeket a ruhadarabokat megérinteni, mert azt hitték átkozottak.  Zuti-nak nevezték el, ami sárgát jelent. De egy napon ősszel Zuti megjelent újra a városban. Az egyik városlakó megkérdezte tőle, hogy mi történt vele ezidáig, de ő nem felelt semmit. Ugyanabban a ruhában volt, amely a folyóparton volt. Egy ideig még nappal a város utcáin sétált, éjjel pedig  a közeli barlangokban aludt. Kísértet formájában azóta többször megjelent Mostar-ban, habár második eljövetelét is annak tartják. Azóta augusztus másodikán, vagyis Illés napján senki nem fürdik a folyóban.

A  hasznos kígyó

A boszniai nép körében a régi időktől kezdve a kígyót az emberiség megmentőjének tekintették, amit ez a történet is bizonyít. Azokban nehéz időkben, amikor az özönvíz tombolt,  Noé bárkájában  napok és éjszakák teltek el a jövőtől való félelemmel. Még a vadállatok is annyira megijedtek, hogy  nem is  akarták megenni egymást, kegyetlenségük eltűnt és minden lélek hasonlóan gondolkodott a megváltás reményében. De  egyikük nem így gondolkodott, mert a gonoszság és az önzés uralta elméjét.  Az egeret kizárólag saját vágyai és szükségletei hajtották,  elkezdte rágcsálni a bárka alját nem gondolván arra, hogy ezáltal  mindenki életét veszélyezteti. Szerencsére a kígyó meglátta őt az utolsó pillanatban, aztán odaugrott eléje és lenyelte. Azóta  Velika Kladuša-ban úgy gondolják, hogy nem bűn az egeret megölni annál is inkább, mivel pusztítja a termést.

A sárkánytojások

A Velika Kladuša-i Grljevac-hegy alatt minden bizonnyal a  természet által megmunkált tökéletesen kialakított kőgömbök vannak, de nem tudni hogyan kerültek oda.  A gömbök egy patakban helyezkedtek el, amely a bőséges esőzés miatt nagy szurdokot hozott létre. Zborište lakói  megtalálták a gömböket, majd traktorral hurcoltak egyet a faluba. Az egyik legenda szerint a gömbök valójában egy ősi sárkány tojásai, ezért nem szabad megzavarni azokat. Egy másik elmélet szerint meteorok maradványai. A kutatások szerint keletkezésük a jura időszakra tehető, amikor még nem éltek emberek.

A vasgyűrűk rejtélye

Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, pontosabban a Kozara-hegyen talált leletek ugyancsak furcsaságnak számítanak, többek szerint bizonyíték arra nézve, hogy ezeket a területeket egykor óriások irányították. Nagy méretű gyűrűket találtak a sziklákban, amelyek arra utalnak, hogy azokat óriások használták, akik Bosznia ezen részein éltek évekkel ezelőtt. Vagy mások szerint az özönvíz idején szolgáltak hajók kikötésére (ezt a nézetet inkább Nyugat-Európában vallják).  A rejtélyt elmélyíti az a tény, hogy a helyi lakosok azt állítják,  a terület gazdag más szokatlan felfedezésekben is, viszont ezekről nem beszélhetnek. Kozara nem az egyetlen hely, ahol ilyen gyűrűket fedeztek fel Boszniában, a Vogošća közelében fekvő dombokon is találtak Dubrovnik közelében. 

Az elátkozott lány

Egy érdekes legenda maradt fenn eltemetett kincsről Rudnik települése mellett, amelyet állítólag évszázadok óta őriz egy halhatatlan óriáskígyó.  Illíria római megszállásának idején a mai Velika Kladuša területén egy japode-i család élt  hét fiúval és egy lánnyal. Életük nagy részét a mindennapi munka töltötte ki egészen addig, amíg a testvérek unalmukban egy darab kenyeret helyeztek  a furcsa alakú kőre, majd versenyezni kezdtek abban, hogy melyikük tudja azt egy lándzsával távoli helyről pontosan megcélozni. Vér kezdett folyni a kenyérből, ezt látva az apa sírt és fejét fogva az ég felé nézett. Nemsokára mindannyian meghaltak a lányt kivéve, mivel a szikla átkozott volt amiatt, hogy alatta kincsek lapultak és annak őrzőjét megölték. A lány egy nagy kígyóvá változott át, majd azt a feladatot kapta, hogy őrizze a kincseket. Minden tavasszal a Mijene környékén ( május 6. ) a kígyó hajnalban kilép a föld mélyéből, mert a legenda szerint ha valaki megérinti a homlokát vagy a szemét, akkor az átok megtörik. Viszont senki nem volt elég bátor,  így a kígyóvá változott lány évszázadok óta egyre kevésbé reméli azt hogy valaha is megszabadul az átoktól. Azonban egy staravarka-i fiú egyszer úgy döntött, hogy megteszi azt, amit mások nem mernek, ezért elment Rudnik-ba. Mivel élete nem alakult kedvezően, úgy találta nem volt sok veszteni valója. A sötétben szomorú női hangot hallott, majd hirtelen  két szem fénylett előtte.  A félelemtől megfagyva a fiú figyelte azt, ahogyan az óriáskígyó a szemébe néz. Abban a pillanatban, amikor a kígyó közel ért az ő fejéhez, bátorsága teljesen elhagyta őt, majd elkezdett futni amennyire csak  a lábai bírták. A kígyó szomorúan nézett utána. Hamarosan meghalt  a fiú, senki sem tudta hogyan.

A katonák szellemei

A második világháború után Boszniában az a hír járta, hogy az elhunyt katonák kísértetei visszajártak, őket  Prepasti-nak hívták (pánik). Általában az utakon, réteken vagy a folyók és patakok mellett homályos fekete felhőkként jelentek meg vagy forgószél formájában,  de néha sötét figuraként is. Ott jelentek meg, ahol a katonák  elveszítették egyik testrészüket,  majd keresik azt mindenfelé.  A  prepasti  akkor tűnik el, amikor az eső teljesen elmossa vérét a talajból, csontjait pedig ekével a földbe aprítják.

Vámpírok

Boszniaban a vámpírokat lampir-nak,  vukodlak-nak vagy vukozlačina-nak hívják. Úgy gondolták,  ha egy macska áthalad valakinek a sírhelye  mellett vagy egy halott előtt jár, akkor vámpír lesz. Természetesen a hatás megszűnik, ha a macska ugyanúgy tér vissza, mint ahogyan érkezett. Ennek megelőzése érdekében az emberek kést helyeztek a halott ember mellkasára. A leghíresebb vámpírok itt Meho (Glamoč), Pajo (Tomić) és egy bizonyos Korkut (Nevesinje). A boszniai boszorkányok a temetőbe menve előhívhatták a vukodlak halálos erejét is. A szerb Kišeljevo faluban és a boszniai Međeđa-ban a XVIII. században történt gyilkosságokat sokat kutatták a későbbiekben is, de nem igazán sikerült megfejteni a rejtélyt. A rendelkezésre álló írások szerint az osztrák-magyar orvosok nagyobb figyelmet fordítottak a kišeljevo-i esetekre az uralkodó utasítása értelmében, ezért a falusiak rábeszélésére  sírokat ástak ki,  amelyekről azt hitték, hogy vámpírokat tartalmaznak. A testek sértetlenek voltak, bőrük rózsaszínű és szájuk véres. Azt is dokumentálták, hogy habár halott testekről volt szó, úgy néztek ki, mintha élnének. Ezért jóváhagyták azt a szertartást, hogy a hullákba galaganyafából készült karókat szúrjanak.

Hiedelmek

Ha csütörtökön született valaki, akkor ruhái mindig foltosak és koszosak lesznek.

Annak érdekében, hogy egy újonnan épült ház tartós legyen, egy fiatal kost kell levágni annak küszöbje előtt.

Hogy ne legyen vita és súrlódás a családtagok között, forraljunk fel vizet egy teáskannában, majd tegyünk bele őrölt kávét, gőzét pedig szagoljuk ameddig lehet. Ezt a kávát rahatluk-nak nevezik (kényelem török szóból ered).

Ha az elsőszülött fiú lesz, legalább egy percet elvesz a szülő életéből.

A tehén teje nem lesz ízletes, ha egy keveset nem adnak vissza a tehénnek abból. Ezért öntsünk kezünkre egy kis tejet, majd dörzsöljük végig a tehén hátát egészen a fejéig.

Mielőtt elvittek egy marhát  a piacra, annyiszor ütötték meg azt egy gereblyével, ahány vásárlót akartak annak