Történet a maja mitológiából

Uxmal városában élt a maja törzs egyik nagy vezetője, akinek sok katonája, nagy háza és termőföldje volt. Ugyanabban az időben Kabah városában lakott egy varázslónő pálmalevelekkel borított kunyhóban, aki ismerte az összes gyógynövényt és azok tulajdonságait, összegyűjtötte azokat betegségek kezelésére. Éjszaka gyakran találkozott más varázslókkal, akik a szent dombokon éltek, a púposokkal közülük régóta jó barátságban volt. Egyszer az egyik púpos egy nagy teknőstojást adott a varázslónőnek, amely a cenote (víznyelő) partjáról származott, aki hazavitte azt, majd eltemette a föld alá. Hamarosan egy fiú kelt ki belőle, aki okos volt, mint egy szarvas és mozgékony, akár egy mókus, viszont nagyon apró maradt. Mivel a varázslónő minden nap vízért a város kútjához ment, ilyenkor a törpe egyedül maradt otthon. A törpe észrevette azt is, hogy mielőtt távozna otthonról, minden alkalommal elrejt valamit  a kandallóban, de soha nem maradt elég ideje ahhoz, hogy mielőtt visszatérne felfedezze  a titkot. Ennek érdekében másnap lyukat fúrt a kancsó aljára, amelyben a vizet tartották, hogy anyja tovább időzzön a kútnál. Így is lett, a törpe felmászott  a kandallóba, a szenet eltávolította belőle. A kihűlt parazsak között vette észre, hogy három kavics van elrejtve közöttük: egy sárga, egy piros és egy fekete. Miután a sárga követ megfogta, az egy arany haranggá változott át. Mivel kíváncsi volt annak hangjára, elvett egy gallyat, mellyel megütötte a tárgyat. Nagyon erős mennydörgés rázta meg a földet a harang által,  azt meghallották az ország legtávolabbi sarkaiban is. Ezt meghallva az öregasszony hazasietett, majd kérdőre vonta fiát. Ő gyorsan elrejtette a harangot, majd azt hazudta, hogy bizonyára más valami okozta a zajt. De mindenki emlékezett a jóslatra, amelyet Uxmal egyik bölcse előre megjövendölt: Eljön az idő, amikor egy ember megérkezik közénk. Senki sem fogja tudni honnan jött. Ő tudja egyedül, hogyan kell megütni az aranyharangot a kijelölt órában, annak hangját pedig az egész ország meghallja.  Ő lesz az uralkodónk, aki Uxmal-t a legnagyobb várossá fogja tenni mind közül.

Miután mindenki hallotta a hangot, az emberek rájöttek arra, hogy megjelent közöttük az új uralkodó. A vezetőjük ebben az időben szobájában aludt, de meghallotta ő is a hangot, félni kezdett a jövőtől. Elküldte embereit, hogy keressék meg azt, aki a zajt előidézte. A varázslónő házához is elmentek, a törpe ekkor a haranggal együtt járult eléjük, ezért a katonák Uxmal-ba vitték őt. Ott a város vezetője egy magas emelvényen ült a tér közepén a seba fa árnyékában. Mindenki örült, kivéve őt. Így szólt a törpéhez: -Bárki legyen is az, aki vezeti országunkat olyan bölcsnek kell lennie, mint nekem! Ezért mondd meg most, hány gyümölcs van ezen a fán! A törpe megszemlélte a fa koronáját, amit apró gyümölcsök sokasága borított be, majd válaszolt: -Tízszer százezer, kétszáz és hat. Ha nem hiszed, számold meg! Ekkor egy nagy denevér leszállt a fáról, a vezérhez repült és megsúgta neki azt, hogy a törpe igazat mondott. -Rendben, sikeresen megoldottad az első tesztet!-válaszolta az uralkodó. -De még van kettő, holnap gyere vissza! Miután a törpe hazatért, a kandallóból kivette a második fekete színű követ is, aztán kidobta azt az útra. Kabah-tól Uxmal-ig fekete csillogó kőlapokkal borított út keletkezett ennek hatására. Ezen az úton vonult be másnap a törpe Uxmal-ba újból, amikor már az egész nép követte őt. A vezér közölte vele az újabb feladatot: saját képmásukra figurát kell készíteniük, majd a tűzbe kell dobniuk. Ha a tűz nem emészti fel egyikük figuráját, akkor az lesz a győztes. A vezér egy fából készült bábot faragott, amely hasonlított magára, de amint bedobta a tűzbe azonnal szénné égett. Ezután csinált egyet kőből és aranyból is, de azok is elégtek. A törpe ezután nedves agyagból formázott egy figurát, amelyet minél többet égetett a tűz, annál erősebb lett. Ezt látva nagyon meglepődött mindenki. Az uralkodó elfogadta vereségét, a törpét pedig megkérte éjszakára maradjon Uxmal-ban. Ő viszont erre azt felelte, hogy épít magának egy palotát azon a helyen, ahol most vannak. Elővette a vörös követ, amely palotává változott és olyan harcosok jöttek elő, akiket korábban még nem látott senki. Ezek a harcosok a törpéhez hasonlóan alacsonyak voltak, hasonlítottak a szent dombokon élő púposokhoz. Másnap reggel megkapta a harmadik feladatot is. A főtér közepén a főbíró egy  nagy termetű kókuszdiót tartott  a kezében, amelyet össze akart törni a törpe fején. Ezt a próbát csak a legerősebbek élték túl, az új uralkodónak viszont erősnek is kell lennie. Ha sikerrel jár, akkor Uxmal új vezetője lesz. A törpe ezt a feladatot is sikeresen túlélte, fején nem érzett csapásokat, ugyanis a varázslónő egy láthatatlan sisakot helyezett rá korábban. Amikor a régi vezető látta azt, hogy törpe él és virul, átadta neki trónját, majd elment. A téren mindenki ünnepelte a törpét, de ő ezt mondta nekik: -Nem tudok uralkodni addig, amíg nincs rendes háza öreg anyámnak és harcosaimnak, templom a tűznek szentelve és egy nagy terület a lakóházaknak, de holnap mindent látni fogtok! Így is lett, másnapra Uxmal teljes fényében pompázott.  Így a törpe uralkodása alatt a város fénykorát élte, még a birodalom fővárosát, Mayapan-t is felülmúlta.  A művészetek fejlődtek, minden lakosa gazdagon és jólétben élt, megtanulták azt is, hogyan kell fémeket önteni, kövekre szép ábrákat vésni és ruháikat ábrákkal díszíteni. A varázslónő megtanította őket a gyógynövényekben rejlő titkokra, hogy megőrizzék sokáig egészségüket. Nagyszerű zenészekké váltak, sok új dolgot találtak fel, az ékesszólást is elsajátították. A törpe hatvan éven át uralkodott, halála után emlékére a nép agyagfigurákat készített az ő képmásával, amelyeket különböző színekben munkáltak meg.  Viszont vezetőjük állítólag ezután sem hagyta el népét, mert minden újholdkor megjelent előttük, hogy tanácsaival segítse őket egészen addig, amíg  emlékezni fognak rá. Azóta sok évszázad telt el, ma ezen a helyen csak romok vannak.