Kínai mitológia

Egyszer Yao uralma alatt tíz Nap jelent meg egyszerre a mennyben, a Földön emiatt aszály uralkodott.  Mindent napfény világított meg, még árnyék sem volt sehol. A legnagyobb hőségben meggyulladtak a növények, a kövek és a fémek megolvadtak, az emberek vénájában a vér is felforrósodott, lehetetlen volt lélegezniük, ezért sokan a  föld alá menekültek.  A tíz Nap Xi-he gyermekei voltak, aki Di Yun isten felesége volt, a Yangu nevű völgyben éltek a keleti tenger mellett. Ezen a helyen a tenger buborékolt, mert forráspont felett volt a hőmérséklete, a fenekéből kiindulva egy magas fa nőtt ki otthont adva a tíz napnak, amelyek közül kilenc a felső ágakon volt, egy pedig alul. A Fusang-fa tetején egy jáspis kakas is tartózkodott egész évben.  Amikor az éjszaka eloszlani kezdett és eljött a hajnal, a jáspis kakas szétterítette szárnyait és hangosan kukorékolt. Mögötte egy aranykakas is követte példáját  egy nagy őszibarackfán a Taodushan hegyén. A gonosz szellemek és démonok  meghallva ezt gyorsan visszavonultak  átmentek a szellemek kapuján, amit abban az időben Shen-tu és Yu-Lei testvérek őriztek. Az aranykakas után megszólaltak a magas hegyek kőkakasai, majd  végül a Közép-Királyság összes kakasa. Ezután zümmögő zajjal a tenger kiáradt dagályt képezve, ezzel együtt megjelent az égen egy új Nap. Ekkor a Xiangchi-tóban megfürdött, aztán a fa alsó ágairól annak tetejére haladt lassan.  Xi-he hat sárkány által vontatott szekéren közlekedett olyan gyorsan, mint egy forgószél, a szekérbe az éppen fent lévő Nap is belépett. Ezt az időszakot korai hajnalnak nevezik. Minden olyan helynek, ahol a Nap elhaladt nevet adtak neki, végül a Kunlun Yanze nevű hegyén megállt a szekér azon a helyen, amit Xianche-nek hívnak és szekérmegállót jelent. Anyjuk minden nap megfürdette fiait a tóban, azok érezték is törődését feléjük, de egyszer megunták a mindennapos rutint, ezért szétszóródtak az égen mindegyik az éppen neki tetsző helyen felborítva a rendet, egyúttal elindítva a katasztrófák sorát is.

 Nuy Chow varázslónő rendkívüli képességekkel rendelkezett Szarvval rendelkező sárkányhalon közlekedett, amelyet teknőshalnak is neveztek, négy lába volt, körülbelül bálna méretűre is megnőtt.  Ez a hal természetes körülmények között a tengerben élt, de szárazföldön is tudott létezni.  A  Hegyek és Tengerek Könyvében az állat neve lignuy. Olyan nagy volt, hogy a legenda szerint el tudott nyelni egy hajót is, hátát és hasát éles tüskék borították. Amint  megjelent a tenger felszínén, heves szél fújt és nagy hullámok emelkedtek fel.  A sárkányhalak mellett egy nagy  rákja is volt, amely az északi tengerben élt. Nuy Chow úgy döntött, hogy segít az embereken, akik különböző irányokba haladva szétszóródtak várva a csodát, barlangokba vagy fák árnyékába rejtőztek.  A varázslónő felment egy hegy tetejére, majd egy szőnyegre ült, de nem hatott semmilyen varázslata. Nehezen tudott lélegezni, minden próbálkozás kínszenvedés volt számára, aztán felemelte  a kezét, majd eltakarta vele az arcát, az égen évő tíz Nap sugarai pedig megölték őt. Nuy Chow halála után az emberek szinte elvesztették a reményt, nem tudták mihez fogjanak. Már nemcsak az aszálytól és a Napok sugaraitól szenvedtek:  A yayu, tsochi, jiuying, dafeng nevű vadállatok elmenekültek az égő erdőkből, majd megtámadták az embereket. Az élet elviselhetetlenné vált, mindenki hangosan panaszkodott az égiek felé. Ebben az időben Yao uralkodója egyszerű szalmaházban élt, hántolatlan rizst és vadon élő gyógynövényeket evett, így őt is kínozta az éhség. De ő nemcsak fizikai, hanem erkölcsi gyötrelmet is érzett, mivel nem tudott segíteni a népén. Imáit meghallotta Di Yun, a legfelsőbb istent, aki egyben a tíz Nap anyja is volt.  Rájött arra, hogy az emberek reménytelen helyzetben vannak, ezért egy képzett íjászt küldött le a földre. Hou Yi köztudottan annyira jól tudott célozni, hogy a repülő madarakat is eltalálta. Mivel bal keze születésétől fogva hosszabb volt a jobbnál, ez előnyére vált. Di Yun egy vörös íjat adott neki fehér nyilakkal, majd  Chang'e-t, a Holdat és egyben Hou Yi feleségét utasította arra, hogy tartson vele. Hou Yi miután beszélt a királlyal, kiment a tér közepére és megfeszítette vörös íját. Eleinte semmi nem történt, de kis idő múlva az egyik Nap felrobbant az égen. Ezután az emberek  láttak egy nagy háromlábú arany hollót, amelyet a nyíl átszúrt. Ugyanígy végezte a többi nyolc Nap is, egyet viszont meg kellett hagynia. Ezzel elhárult az első és legnehezebb akadály, de a vadállatok továbbra is a földön garázdálkodtak. Hou Yi-nak  azokat is le kellett nyilaznia, hogy megszabadítsa az embereket a szenvedésektől. Abban az időben a legveszélyesebb vadállat a yayu volt, amely eredetileg a központi síkságon élt.  Hasonlított egy bikára, vörös teste, emberi arca és lólába volt, hangja a gyermekek sírásához hasonlított. Egyes legendák szerint a yayu-nak kígyó emberi arca és teste volt, sárkány feje tigriskarmokkal. Szörny volt. Eleinte isten volt, akit meg akartak ölni, de a  Kunlun-hegység varázslója megmentette az életét, elrejtette a Zhoshui folyóban, ahol furcsa állattá változott át. Hou Yi azonban sikeresen megküzdött vele is, mivel veszélyeztette az emberek életét. A következő fenevad a tsochi névre hallgatott, lakhelye a déli Chowhua puszta területén volt. Ennek a szörnynek emberi teste volt, ezért küzdeni is jobban tudott.  Megragadott egy lándzsát, hogy azzal eltalálja az íjászt pajzsot is emelt maga elé, de nem járt sikerrel, mivel a nyíl áthatolt azon. Ezután észak felé indult Hou Yi a Sungshui-folyóhoz, hogy ott megkeresse a kilencfejű jiuying-et, amelynek testét aztán a folyóba dobta.  Nem sokkal ezután a Siluchan-hegy hirtelen összeomlott északon. A hegy sziklái között  Hou Yi talált egy nagyon kemény és szép jade gyűrűt, amelyet az égiek küldtek neki. Az íjászt a gyűrűt  jobb kezének hüvelykujjára húzta. Visszafelé a Zöld-tó mellett sétált, ahol találkozott a dafeng madárral. Ez egy nagy főnix volt, amely szárnyainak csapásaival pusztította el a környezetet. A madár a szél szimbóluma volt, ezért az ősi időkben a páva és a szél ugyanaz a karakter lett, ugyanis a dafeng neve egyidejűleg jelent nagy szelet és nagy pávát. Mivel nagyon gyorsan repült, Hou Yi tartott attól, hogy ezúttal nem jár sikerrel, úgy majd lehetetlen lesz megtalálni. De lebecsülte önmagát, ugyanis első lövése már célt talált. A madár sebe azonban begyógyult, ezért a küzdelem nem ért véget. Hou Yi más megoldás után kellett folyamodjon, így a nyíl végéhez egy hosszú zöld selyemből készült kötelet kötött, így megakadályozta azt, hogy a madár elrepüljön. Így sikerült a földre kényszerítenie, ahol darabokra vágta. Aztán ismét délre ment a Duntinhu-tóhoz, amelyben az óriáskígyó Xiuchen élt. A csónakokat feldöntötte, a benne ülő  halászokat elpusztította, már senki sem tudja hány ember vesztét okozta. Azonban máshol is éltek Kínában a legendák szerint óriáskígyók. Például a Dasyan-hegyen egy nagy kígyó létezett száz zhan hosszúságban, a hátát hosszú és kemény sörték borították, a hangja pedig olyan volt, mint a fúróé. A Chunyufyn hegyen újabb kígyó élt vörös fejjel és fehér testtel, amely úgy ordított, mint egy bika. Ahol megjelent, súlyos aszály kezdődött el. A történetben szereplő Xiuchen-nek fekete testtel és zöld fejjel rendelkezett, lenyelt egy egész elefántot is, amelyet három évig emésztett, végül kiköpte a csontjait. Ezek a csontok segítettek szív- és a hasproblémák esetén. Hou Yi bátorságot öntött magába, mert ígéretet tett az istennőnek és az embereknek abban, hogy megszabadítja a földet ezektől a fenevadaktól. Csónakba szállt, majd miután a kígyó felbukkant, sietve megragadta az íjat, célzott és több nyilat lőtt ki belőle egymás után. Minden nyíl elérte a célt, de a kígyót nem ölték meg,  ezúttal nem bizonyult elegendőnek. Hou Yi kihúzta kardját, hogy azzal küzdjön meg a szörnnyel, amelyet szintén darabokra vágott, majd maradványait kihúzták a  büdös vér által beborított tóból.  A legenda szerint csontjaiból képződött a Balin- vagy Batsyu-hegy,  amely a Duntinhu-tó fölé emelkedik, Yueyang megyei város délnyugati szélén. Utolsó feladataként az íjász legyőzi a Fengxi nevű vadkant is. Ezután Hou Yi vidám és elégedett volt tudván azt, hogy sikeresen teljesítette feladatait. Di Yun viszont nem volt annyira elégedett, mivel hiányoztak neki a fiai.

A Nyugat Királynője nevű istennő a Sanweishan-hegységben élt a Kunlun-tól nyugatra, amelynek három csúcsa szinte az égig ért, ezek a 7 000 méter feletti  sziklák megmászhatatlan akadályok voltak mindenki számára . Sokan odavesztek, mert a hegyek elrejtették a halhatatlanság italát, amelyet mindenki szeretett volna megszerezni magának. Hou Yi azonban sikerrel megmászta a Liushi-csúcsot, ahol találkozott  a kilencfejű szörnnyel. Nem kellett megküzdenie vele, mivel az istennő együtt érzett a hőssel, aki sokat tett az emberekért, ezért adott neki a halhatatlanság italából. Hou Yi hazavitte azt, de úgy alakult a véletlen folytán, hogy felesége itta meg az egészet. Chang'e így a Hold istennőjévé vált.