Laoszi történet

Senagutta király, a Velukacca föld uralkodója elveszíti húgát, Paladevi-t egy gonosz szellem miatt. Ő egy lányt szül ennek a szellemnek, akinek neve Deviyakha lesz, aki azonban hét éves korában elszökik otthonából. Senagutta király közben bánatában lemond a trónról, majd vándorolni kezd a dzsungelben, hogy sorsát annak törvényeire bízza. Az egyik tónál nimfákkal találkozik, akik látván az öreg sanyarú sorsát segítenek rajta és befogadják őt víz alatti otthonaikba.

Sangada közismert személy volt arról, hogy nemcsak emberekkel, hanem az állatokkal is ugyanúgy baráti kapcsolatot tartott fenn, mivel megtanult beszélni hozzájuk. Azóta a Vadak urának hívták őt, habár soha nem híresztelte tudományát. Amikor  az erdőben sétált szokásos módon,  egy járatlan ösvényre bukkant, majd annak végén egy tóra. A benne élő nimfák nem vették észre közeledtét, ezért a megszokott módon szórakoztak egymással. Sangada első pillantásra beleszeretett az egyikbe, amely a legszebb volt közülük. A nimfa neve Deviyakha, aki szülei révén ember és szellem is volt egyaránt. Miután észrevette az idegent, társaival együtt gyorsan elmenekült a víz alá, de aztán meggondolta magát és hagyta magát utolérni. -Most amikor megláttalak, szívem megtelt irántad érzett szerelemmel. Ha nem leszel az enyém, akkor bele fogok halni! -Én pedig könnyen megszökhettem volna előled társaimhoz hasonlóan, ha nem éreznék hasonlóan!! -mondta a nimfa, majd együtt indultak tovább. Végül megérkeztek a király várába, ahol anyja arra kérte a nimfát vegye le szárnyait, hogy ne repülhessen el akkor, ha esetleg megbánná korábban tett ígéretét. Így éltek sokáig együtt boldogan egészen addig, amíg hírük eljutott a királyhoz. Mivel a király magához méltónak tartott egy nimfát, meg akarta szerezni őt, ezért elküldte Sangada-t egy csatába, amelyet neki kellett vezetnie.  A nimfa azonban telepatikus képességekkel rendelkezett, így tudta mi a szándéka a királynak. Felkereste anyósát, majd kérte őt adja vissza neki a szárnyait: -Nagyon szomorú vagyok, Sangada nélkül már nem akarok itt maradni! Az anyós erre így felelt: -Rendben van, de csak akkor adom vissza azokat, ha kötelet tehetek a lábadra annak érdekében nehogy elszökj! A nimfa rögtön beleegyezett ebbe, de miután felszállt már a levegőbe, elvágta  a kötelet. Tartott attól, hogy a tónál megtalálnák, ezért nagybátyja otthonába indult Velucakka földjére. Miután Sangada sértetlenül visszatért az állítólagos háborúból, melynek során legyőzi a gonosz királyt is, aki csapdába akarta csalni őt, sajnos feleségét azonban nem találta otthon. A tónál tett újabb látogatása során a nimfák elárulták neki, hogy Velucakka földjén kell lennie társuknak, mivel apjuk ott élt. Ez a hely azonban nagyon messze van, hét évig tart a leggyorsabb út is odáig. Így Sangada útra kelt, hogy visszaszerezze feleségét. Már messze járt hegyeken és sivatagokon túl, amikor találkozott egy majommal, aki látta megcsapzott kinézetét és megszánta őt. Miután adott neki enni, megkérdezte merre tart. Sangada elmondott neki mindent, a majom pedig érdeklődéssel hallgatta végig történetét. Abban is felvilágosította, hogy a hely ahová tart, a tengeren túl fekszik, ezért előbb át kell kelnie azon. Mivel nem volt messze már a tenger, elvezette őt annak partjához a legrövidebb ösvényen. A tigris viszont éppen arra járt, sokáig követte  a két utazót, majd lecsapott a majomra, mivel őt tartotta a gyengébbnek. Sangada három napig gyászolta azt, aki segített rajta, eközben észrevett egy legyet a majom fejére rászállni, amit otthagyott a tigris. A légy elmondta, hogy neki is ennie kell, különben meg fog halni ugyanúgy, mint a majom, az ő tápláléka pedig a döghús. -Ha nem fogsz lecsapni vagy elűzni innen, akkor segíteni fogok neked amikor szükséged lesz! -Nem is akartalak bántani! -mondta erre Sangada, majd elindult vissza az erdőbe, hogy fából hajót készítsen. 

Deviyakha közben megérkezett nagybátyja királyságába, de őt már nem találta ott. Felesége uralkodott helyette, mint régens, akinek neve Krasue volt. A nép abban a hitben élt, hogy királyuk egy hosszú útra indult, valószínűleg csak később fog visszatérni. Deviyakha nem ismerte Krasue-t, ezért másokat kérdezett felőle. Róla mindenki csupa jót mondott, viszont Deviyakha tudta azt, hogy a látszat néha csal. -Azt hallottam jujube-t árultál kezdetben, mielőtt Senagutta rád talált volna  a piacon. Mégis nem ismerted fel az illatát most, hogy lehet ez ? Az erre adott válaszok kitérők voltak, így Deviyaka nem hitt a nőnek és egyben furcsállta azt is, hogy mindenáron a palotában akarja marasztalni őt, sőt azt állította tudta hol van most a férje. -A férjed a Fan Si hegyén él, ugyanis téged keresve előbb ért ide, mint te! Tudod ott él, ahol te születtél, ugyanis a gonosz szellem már rég halott, de sajnos anyád sem élte túl a harcokat ! Deviyakha nem hitt neki, ezért egy helyi vadászt küldött el oda, hogy felkeresse Sangada-t. A vadászt Amuk Khay, a gonosz szellem azonban megbabonázta, majd visszaküldte a városba. Deviyakha ezután immáron a vadász kíséretében felment  a hegyre, ahol újból a szellem fogságába került. Annak viszont kimondottan örült, hogy Krasue szavaival ellentétben anyja még mindig élt.

Sangada mielőtt átjutott volna a tengeren, a légytől megtudta a teljes igazságot. Első feladatként azt tűzte ki céljának, hogy kiszabadítja feleségét  a fogságból, ha kell az élete árán is. Az átkelés nagyon hosszú időt vett volna igénybe, valószínűleg nem is sikerült volna neki, ha az általa halászok hálójából kimentett delfin nem segít neki. A delfin a kötelet szájába véve gyorsan átröpítette  hajóját a tengeren. A túlparton már jól látszottak a magas hegy körvonalai a messzeségben, így lehetetlen volt célt tévesztenie. Útközben egy tigrisre bukkant, amely az egyik emberek által ásott gödörbe esett. Sangada első gondolata az volt, hogy kiszabadítja őt, de közben eszébe jutott az is, hogy a tigrisek sok embert és állatot megöltek már és meglehet ő is arra a sorsra jutna. Abban viszont nem hitt, hogy a tigrisek nem tartanák be szavukat, ez az állat pedig azt ígérte neki, hogy meghálálja jó tettét. Így is lett, ettől fogva a tigris hátán ülve hamar feljutott a hegyre.- Ez itt  a gonosz lakhelye, de már ismerem jól az itt élő szellemek minden gyenge pontját, ezért vigyáznunk kell arra, hogy éjszaka már ne legyünk itt. Sietnünk kell és várnunk hajnalig, hogy akkor keljünk útra, itt várj rám akkor! -mondta a tigris, majd elment vadászni. Sangada a hegy aljában éjjelre biztonságos helyre ment, aztán hajnalban találkozott újból a tigrissel, akinek aznapi eledele egy falubeli ember volt. Sangada tudomásul vette ezt, mert tudta mindennek oka és rendje van a természetben, amelyben élnek mindannyian. A legerősebb démonok ennek ellenére nappal is megpróbálták őket eltéríteni útjukról. Az egylábú Phi Kong ráugrott Sangada testére, majd leheletével lebénította a hőst. A tigris azonban résen volt, karmát belemélyesztette a Phi Kong húsába, amely maga is tartott az éjszaka teremtményétől. A Phed nevű gonosz szellemek ellen már a tigris sem tudta felvenni a harcot. Ők olyan emberek szellemei, akik életük során nem tudták magukban legyőzni kapzsiságukat. A karma által kiszabott büntetés révén rizsmagnál kisebb szájjal rendelkeznek és duzzadt üreges hassal, amely mindig üres volt. Mivel levegőt kell egyenek, éhségük nem csillapodott soha. Sangada nem ijedt meg tőlük, hanem inkább megpróbálta a helyes út felé terelni őket. -Mindaddig nem fogtok megszabadulni ettől a szörnyű sorstól, amíg nem bánjátok meg cselekedeteiteket azáltal, hogy segítetek másokon! Az egyik Phed hitt neki, ezért elnyerte a megváltást is.  Mivel elárulta a kastélyhoz vezető titkos föld alatti utat, amelyet nem ellenőriznek a démonok, testét fény vette körül, majd felrobbant. A tigris nem bírta a föld alatti létformát, ezért elváltak útjaik. A kastély sötét termeibe sehová nem hatolt be a fény, nem voltak annak ablakai. Néhány denevér és világító bogár lakott ott csupán, amelyek hozzászoktak az éjszakai életmódhoz. Sangada magához szólította  ezeket a bogarakat, akik meglepődtek amiatt, hogy tud beszélni hozzájuk. -Hogyan tudsz beszélni hozzánk, eddig még senki emberfia nem volt erre képes! -Ezt tőletek tanultam, megbíztatok bennem, így elárultátok nekem ennek titkát. Ahogyan vallásunk, a buddhizmus is tanítja, minden élőlény ugyanolyan fontos és értékes, mint a többi. Nincs különbség ember és állat között, mindannyian érző lények vagyunk! A bogarak örültek bölcs szavainak: -Megpróbálunk segíteni rajtad mi is, hogy sikerrel járj. Akiket keresel, ők a toronyban vannak, de nem lesz könnyű feljutnod oda. Amuk Khay nem bírja a fényt, de mi kevesen vagyunk!- Hogy sikerrel járj, szükséged lesz a Nap fényére is ! 

Az egyik szobába betérve Sangada azt hitte, hogy Deviyakha tartózkodik benne. Először az ő arcát vélte felfedezni a bogarak által megvilágított gyenge fényben, de mint kiderült tévedett. Amuk Khay-nak hatalmában állt felvenni bárkinek a képét. A nő alakjában előbb kifaggatta a kastélyába tévedő idegent, hogy mik a tervei. Amikor mérgezett italt akart megitatni vele, az egyik denevér figyelmeztette őt erre. Ekkor már Sangada is rájött arra kivel áll szemben. Úgy tett, mintha megitta volna a pohár tartalmát, ezután pedig összeesett a padlóra zuhanva. A démon felemelte testét, majd bevitte felesége és annak lánya szobájába, hogy megmutassa nekik kit sikerült legyőznie. Deviyakha sokáig sírt, de végül Paladevi kérésére Amuk Khay beleegyezett abba, hogy eltemethetik a földbe Sangada-t, miután lemegy a Nap. Amíg távol volt, a férfi felfedte a nők előtt, hogy életben van. Mindketten örültek és ugyanakkor nagyon meglepődtek, de csendben ünnepeltek, nehogy tudomására hozzák ezt a gonosz szellemnek. Sangada közben arra kérte feleségét, hogy szerezzen neki egy tükröt. Deviyakha meg is kapta ezt, mivel azt mondta jól akar kinézni férje temetésén. Ezt a tükröt Sangada a ruhája alá rejtette, majd elővette akkor, amikor már beledobták testét sírjába. A tükör visszaverte a Hold fényét, amely azt a Naptól kapta, egyenesen Amuk Khay-ra, így a démon a testét érő fény hatására elpusztult nyomban. Deviyakha végül szárnyait kiterjesztve felkapta anyját és férjét  a hátára, ezáltal pedig  megmenekültek a hegyen  rájuk leselkedő egyéb veszélyektől

Paladevi visszatérésének mindenki örült a királyságban, amely válságos idejét élte Krasue uralkodása alatt, aki korábban eladta lelkét Amuk Khay-nak a hatalom megszerzése érdekében. De mivel a démon már elpusztult, az ő mágikus hatalma is megszűnt. Sangada-t sikerült megtévesztenie úgy, hogy elhitette vele azt, hogy a démon hatalmába kerítette őt, ezért nem emlékezett semmire, köztük arra sem, hogy jujube-t árult lánykorában a piacon. Deviyakha most sem hagyta megtéveszteni magát, egy alkalommal bedobta őt a főtéren meggyújtott nagy tűzbe a Hold ünnepének napján. Krasue teste csak félig égett el, mivel másik felét már korábban eladta a gonosznak, így az a fele nem emberi volt. Gonosz démonként él tovább, akinek csak deréktól felfelé van fizikai állapota, a vele találkozó emberek azóta is látják kilógó beleit, amint az éjszakában repül. Kettévágott teste sokak szerint szimbolizálja kétszínűségét is. Sangada és Deviyakha ezután boldogan élt együtt királyságukban, amelyet a nép  akarata szerint maguk kormányoztak ezentúl halálukig. Ez az ország messze földön híres volt arról volt , hogy az itt élő nép ugyanúgy emberszámba vette és családtagként kezelte az állatokat, mint saját fajtájukat. Sok mindent tanultak barátaiktól az emberek, köztük a föld mélyén rejlő felfedezetlen kincsek helyeit  vagy az élet körforgásának okát, amely révén mindenki valamilyen formában újjászületik. Ezenkívül azt is megtudták a segítségükkel, amit csak ők hallottak és láttak jobb érzékszerveik használatával.