A Mikulást vagy Télapót napjainkban piros ruhába öltözött szakállas és vidám emberként tüntetik fel, aki regiónként különböző időpontokban hoz ajándékokat a gyerekeknek. Magyarországon ennek hagyománya december 5.-ének estéje, míg nyugatabbra Karácsonykor érkezik általában, keletebbre viszont az ortodox Karácsony későbbi időpontjából adódóan januárban. December hatodikán van Szent Miklós eredeti ünnepe, aki egyben a Mikulás mondabeli alakja is.

A feltételezések szerint Szent Miklós valamikor a 280-as évek körül született Patara-ban, a mai Törökországban Myra (Müra) közelében. Mivel mindenkivel jó és segítőkész volt, sok helyen utazott több legenda alakjává vált személye. Minden örökölt vagyonát szétosztotta, de ezután is sokat segített a szegényeken és betegeken. Az egyik legismertebb ilyen eset Miklós történetei közül, amikor három szegény nővért megmentett attól, hogy apjuk rabszolgaságba vagy prostitúcióra kényszerítse őket úgy, hogy kifizette nekik a házasodáshoz  szükséges adót, amit a szokás szerint a házasodni kívánó nők szülei adományoztak a férjnek. Minél nagyobb volt ez a hozomány, annál nagyobb lett az esélye annak, hogy egy nő jó férjet talál magának. Titokzatos módon három különböző alkalomkor egy zsák arany jelent meg  a lányok otthonában. A nyitott ablakon át bedobott aranyzsákok állítólag a tűz előtt hagyott harisnyában vagy cipőben landoltak, innen ered a későbbi hagyomány is, hogy a Mikulás cipőbe rejti ajándékait. Más történetekben a zsákok helyett aranygolyók szerepelnek, ezért Szent Miklós szimbóluma a három aranygolyó is, amelyet sokszor narancsként ábrázolnak. Nem sokkal később Miklóst Myra püspökévé nevezték ki már fiatal korában, ami akkoriban ritkaságnak számított.

Egy másik legenda arról az egyetemi diákról szól, aki egy napon Athénba utazott. Megszállt az egyik szállóban, azonban itt a fogadós gonosz ember lévén kirabolta őt, majd meggyilkolták társaival együtt. Testüket feldarabolták, majd elrejtették azokat egy pálinkás hordóban.  Szent Miklós közben ugyanazon az úton haladva athéni tartózkodása idején megállt pihenni ebben a fogadóban. Éjszaka álmában látott mindent, ami előző nap történt, ezért magához hívatta a fogadóst, aki mindent tagadott. Miklós ezután imádkozni kezdett Istenhez, aki helyreállította a fiú testi épségét a jelenlévők szeme láttára, aki ezután mindent elmondott. A fogadóst ott helyben megkövezték. Miklós nemcsak Athénban járt, hanem az akkori ismert világ szinte minden helyén. Legnagyobb vágya az volt, hogy egyszer eljusson Jeruzsálembe, ami meg is történt. A Golgota-hegyen Jézus szenvedéseit élte át, megtapasztalta mit érzett ekkor a Megváltó, majd feltámadásának okát is megértette. Visszafelé menet a tengeren nagy vihar támadt, de Miklós kérésére  a hullámok lecsillapodtak és így meg tudtak menekülni. Azóta a tengerészek oltalmazójaként is nevezik őt. Sok kápolna épült a kikötőkben a nevét használva Ezeken kívül még nagyon sok történet szól nagylelkű cselekedeteiről, amelyekért cserébe nem kívánt semmit.

Miután Diocletianus lett Róma császára, elkezdődtek az újabb keresztényüldözések, így a Nero uralkodása alatti  kemény üldözések megismétlődtek. Szent Miklós sokat szenvedett a hite miatt, először száműzték, majd börtönbe vetették. A börtönök ekkor már annyira tele voltak keresztény emberekkel, hogy már nem volt hely az igazi bűnösök számára. Azonban Diocletianus halála után kiszabadult a fogságból, majd részt vett a 325-ben tartott Nikaia-i zsinaton. Myra-ban halt meg nem sokkal később, a város templomában temették el őt. Egy folyékony anyag képződött ebben a sírban, amelynek gyógyító ereje volt. 1087-ben angol tengerészek ellopták Miklós csontjait, majd az olaszországi Bari városába szállították azokat.

Az egyik legrégibb történet, amely Szent Miklóst  a gyerekek védelmezőjeként mutatja be, jóval halála után történt. Éppen aznap, amikor Myra város lakói Miklós napját ünnepelték, arab kalózok támadták meg a várost, akik Krétáról érkeztek. Először a Szent-Miklós templomot fosztották ki, elloptak onnan minden kincset. Foglyot vagy túszt is vittek magukkal dolguk végezte után, egy Basilios nevű fiút, akit aztán rabszolgaként adtak volna el. Viszont  a sors másképp rendezte az eseményeket, mert az emír véletlenül meglátta ezt a fiút, majd megtette személyes pohárnokának. Ennek oka az volt, hogy olyan személyt keresett erre a feladatra, aki nem tudott arabul, így azt sem érthette mit mond éppen az uralkodó a körülötte lévőknek. Ezalatt Basilios szülei nagyon szomorúak voltak fiúk nélkül, az év teljes bánatban telt el számukra. A következő Szent Miklós ünnep alkalmával az anya nem csatlakozott a többiekhez, mivel ez a nap számára a tragédia kezdetét jelentette. Férje azonban meggyőzte őt abban, hogy legalább otthon mondjon el egy imát fia érdekében, aki remélhetőleg még él. Ekkor történt meg  a csoda, mert mialatt az anya imádkozott, hirtelen fia megjelent előtte egy borospohárral a kezében, ugyanis Szent Miklós visszavitte őt otthonába. Nagy volt a család öröme és egész életük hátralévő részében hálásak voltak Miklósnak, aki a mennyekből leszállva megmentette az elrabolt fiút. December hatodika így továbbra is az ajándékozás  és vidámság  ünnepe  Európa nagy részén, amelynek célja valójában az lenne, hogy legalább egy kis időre figyeljünk oda embertársainkra a stresszes és egyre materiálisabb hétköznapok közepette.