A gyökér nélküli fák
Görögország egyik legfurcsább temploma csupán néhány kilométerre fekszik Megalopolis városától, Arkádia régióban. Tizenhét fa nő a templom körül, amelyeknek ágai a tetőn át kinyúlnak, a fák gyökerei azonban sehol nem találhatóak.
A fák többsége magasabb harminc méternél, közülük néhánynak nagyon vastag törzse van, súlyuk meghaladja az egy tonnát. Az épületet több okból is a Guinness rekordok könyvében csodatemplomként jelenik meg. A nagy teher ellenére az épület nem omlik össze vékony teteje és falai ellenére sem. Több építészeti rekonstrukciós beavatkozás is történt falainak rendbetételére, de ezek éppen az ellenkezőjét okozták. A fák gyökerei sehol nem láthatóak, egyszerűen nincsenek. A templom a XII. században épült egy sűrű tölgy-és platánerdőben a Charadro-folyó mellett. Egy kisebb patak folyik el a templom mellett, amely öntözi a fákat. Az épület legendája Szent Teodórához kötődik, aki bizánci állampolgár volt. Amikor egy napon banditák támadták meg a térséget, Teodóra elhatározta azt, hogy valamilyen módon megvédi a faluját. Mivel nő volt, nem harcolhatott, ezért titokban férfinak álcázta magát, majd csatlakozott a védelemhez. Miután kiderült a csalás, elítélték őt és kivégezték. Mielőtt meghalt, a következő szavakat mondta: -Testem váljon egy templommá, vérem pedig folyóvá. A hajamból legyen erdő! Az egyik folyó megváltoztatta irányát, majd a templom felé kezdett folyni, amelynek mentén Teodóra hajából fák nőttek ki. A történet egy másik változata szerint Teodóra I. Konstantin császár lány volta a makedón dinasztia leszármazottjaként, akiről az a hír is járta, hogy egy évig 1055 és1056 között uralkodott királynőként Bizánc felett. IV. Miklós váltotta le, aki állítólag meggyilkolta vagy mások szerint Teodóra súlyosan megbetegedett és meghalt. Röviddel a kivégzése vagy halála előtt azt kívánta, hogy teste alakuljon át egy templommá. Ez utóbbi verzió viszont azzal magyarázható, hogy történetét gyakran tévesen kombinálják Alexandriai Teodóra alakjával, aki ugyanúgy levágta a haját, majd férfi ruházatba öltözött a Teodor nevet viselve. A legendák arról is beszámolnak, hogy a helyszínen elhunyt Teodóra sírjának valahol itt kell lennie. Ez a terület erős szélnek van kitéve, amint azt egy geológus is elmondta, általában csak egy fa súlya elegendő kellene legyen ahhoz, hogy a templom falait leomlassza, de nem egy, hanem tizenhét és több kisebb van. A tudomány nem tud magyarázatot adni erre.
1996-ban elindítottak egy kutatást a csoda tudományos megvilágítására. A pátrai egyetem tudósai megpróbálták kideríteni, hol lehetnek a fák gyökerei. Miközben vizsgálták a kápolnát, majd speciális eszközökkel szkennelték, a templomban lévő emberek és a papok mint álmatlan őrök jelen voltak végig a teljes felmérés során, mert attól tartottak, hogy az idegenek kárt tesznek az épületben. A helyszínelés után úgy döntöttek, hogy egy nagyfrekvenciás georadart az épület falain felállítanak, nagyon kicsi elektródákkal ellátott elektromos tomográfiával együtt a hatékonyabb ellenőrzés érdekében. A tudósok hivatalos jelentésükben azt írták, hogy a gyökerek az oldalsó kőfal belsejében lévő réseket követik. Ez olyan gyökérháló létrehozásához vezet, amely statikus szempontból megerősíti az épületet a tetőterheléssel szemben, de elpusztítja a kőfalakat is, viszont egyedülálló a természetben. Azt is bebizonyították, hogy a déli fal szinte sértetlen, míg az északi falban különös üreg van. Azt viszont nem tudták megmagyarázni, hogy egy ekkora tömegű fáknak hogyan lehetnek virág méretű gyökerei és az épület hogyan áll stabilan még mindig, így a rejtély nem oldódott meg. A kápolna továbbra is eredeti helyzetében áll, további károk nélkül, az alatta lévő folyó pedig továbbra is életet ad a fáknak, amelyek mind tölgyek. A tölgyet a görög mitológiában természetfeletti tulajdonságokkal jellemezték, legjobb példa erre Zeusz főisten tölgyfája Epir tartomány Dodona nevű városában, amely jóshelynek számított. A papok az istenek kijelentéseit a tölgyfa leveleinek színéből állapították meg, mivel azok rozsdásodtak. Egy másik módja az istenek által küldött jeleknek a fa lombjainak mozgása volt. A driád nevű nimfák tölgyfákban éltek, életük is nagyon szorosan kötődött az általuk lakott fához, mivel ha az elpusztult, akkor ők sem élték túl annak halálát. Többen a görögök közül ezzel magyarázzák a templom fennállását, amelynek már régóta össze kellett volna omolnia. Ezek a nimfák nagyon félénkek voltak, csupán Artemisz istennő előtt mertek megjelenni, aki gyakran élvezte társaságukat.
