George Henry Dagg a XIX. század végén  élt családjával egy házban az Ottawa folyó melletti farmján, nem messze az azonos nevű várostól, amely Kanada fővárosa is egyben. Vele élt felesége, Susan és még három gyereke: az öt éves Mary, a két éves Johnny és a tizenegy éves örökbefogadott Dinah. Utóbbi szegény árva volt a skóciai Glasgow-ból, akit a Dagg család a gyermekek bevándorlási rendszerén keresztül fogadott örökbe, amelyet egy jótékonysági alapítvány fejlesztett ki Nagy-Britanniában a szegénység kezelésére. George és Susan Dagg úgy döntött, hogy Dinah-t nemcsak jótékony célból fogadják be családjukba, hanem azzal a elvárással is, hogy általa extra segítséget kapnak a gazdaság körül. 1889. szeptember 15-én George Dagg feleségének egy öt és egy két dolláros bankjegyet adott, majd arra kérte őt, hogy rejtse el a hálószoba asztalának fiókjába. Susan úgy tett, ahogy a férje kérte. Másnap George-nál egy Dean nevű árva fiú munkát keresett, amit meg is kapott a farmon. Dean egy öt dolláros bankjegyet talált a  a konyha padlóján, majd átadta George-nak, aki megállapította azt, hogy ez ugyanaz a pénz volt, amit tegnap feleségének adott.  Dagg ellenőrizte a fiók tartalmát, ahol a felesége elrejtette a pénzt, és mint gyanította az öt dolláros hiányzott, viszont a két dolláros sem volt ott. A 35 éves gazda Dean-t  vádolta azzal, hogy ellopta a pénzt. A fiú felháborodottan bizonygatta ártatlanságát sikertelenül. George bement  a hálószobájába, ahol átkutatott mindent, végül pedig megtalálta a két dolláros bankjegyet Dean paplanjában. Valóban úgy tűnt, hogy Dean elrejtette a hiányzó pénzt az ágyneműje között. Az incidenst követő napokban furcsa dolgok történtek a Dagg farmon. A tejes vödröket kiürítették, a vaj eltűnt az üvegekből,  a házban mindenféle szemetet  a konyha padlójára dobtak. George Dagg úgy vélte, hogy a csínyek okozója ezúttal is Dean, aki így akart bosszút állni. Ennek megfelelően a fiút letartóztatták, majd a Shawville-i bíró elé vitték és bezárták a helyi börtönbe. Azonban a rosszindulatú furcsa esetek  Dean távollétében nem szűntek meg, ezzel bizonyítva az árva ártatlanságát. George ajánlása alapján szabadon engedték, de érthető módon a fiú nem tért vissza a gazdasághoz. Egy napon George Dagg látogatást tett a közelben élő szüleinél, hogy megkérje őket vigyázzanak családjára addig, amíg ő betakarítja a búzát. Az idős házaspár egyetértett, ezért egy időre átköltöztek a fiuk lakásába. Ekkor kezdett durvább módon megnyilvánulni a poltergeist. Egy kívülről behatoló szikla betörte az ablak üvegjeit, majd a szobában landolt. John, George apja kiment az udvarra, hogy elkapja a tettest. Miközben egy fa mögül figyelte  a házat, egy másik ablaküveg is betörött, viszont nem volt ott senki. Az öreg gazda úgy döntött, hogy bemegy az istállóba  és ott a résen keresztül figyeli majd a házat. A ház több ablaka is betörött látszólag semmilyen külső behatolás nélkül. A következő napokban  tüzek keletkeztek spontán módon   Dagg otthonában, egy alkalommal a láthatatlan kínzó hideg vizet öntött Susan arcára. Egy másik alkalommal amikor az ötéves Mary  kinyitotta a bejárati ajtót,  egy nagy repülő kő  a mellkasának ütközött. Bár a Dagg család minden tagja szenvedett a furcsa megnyilvánulásoktól, hamarosan világossá vált az, hogy a tizenegy éves Dinah McLean volt az elsődlegesen kiszemelt célpont  Egy nap azt kiáltotta, hogy valaki húzza a haját. Amikor Susan segítségére sietett,  azt tapasztalta, hogy Dinah haját szinte teljesen levágták, mintha késsel átfésülték volna. Mint kiderült, Dinah-nak megmutatta magát  a poltergeist. Egy másik alkalommal, miközben George anyja, Mary Dagg éppen takarította a gyermekek hálószobáját, Dinah felsikoltott: - Az árnyék lehúzza az ágyneműt!  Az idős asszony arra nézett, amerre Dinah mutatott, de nem látott semmilyen fekete dolgot. Viszont azt látta, hogy az ágyneműk lebegtek a levegőben, mintha láthatatlan kezek tartanák azokat. - Hol van? - Éppen átugrik az ágyon, te nem látod ? Mary megszorította Dinah kezét, majd bátorságra biztatta. Dinah McLean ezután az árnyék felé fordult, amelyet csak ő látott. A zűrzavar és a kiáltozások felhívták a szomszédos gazda figyelmét is, aki berohant  a házba. Arthur-nál éppen egy korbács volt, amellyel a marhákat hajtották. Maga is tapasztalta azt, hogy az ágy hirtelen nekicsapódik a falnak, az ütés következtében pedig  egyik sarka összetörik. -Tedd a nyaka köré, Dinah! -mondta Arthur, majd átadta a lánynak a korbácsát. - Légy bátor és üsd meg erősen! Dinah így tett, miután  a fekete alak azonban Dinah állítása szerint eltűnt,  a nagyon hangos sikolyt mindannyian hallották a jelenlévők közül. Viszont ahogyan később kiderült, nem tűnt el végleg: az ágyakat láthatatlan kezek tépték szét, a szájharmonika magától adott ki hangot, krumplival vagy kövekkel dobálták meg a látogatókat.  Vérrel írt papírlapot találtak a falra tűzve, amelyen ez állt: Tizenöt vágásnyomot okoztál. 

George hazatérése után  úgy döntöttek, hogy igénybe veszik a helyi pap,  Horner tiszteletes segítségét.  A pap látogatást tett a háznál, majd a démon elűzése érdekében kinyitotta imakönyvét, aztán elkezdte olvasni a szentírás megfelelő részeit.  De miközben olvasott, a könyv eltűnt  a kezéből.  Dinah ekkor éppen főzött, majd amikor egy alkalommal kifelé menet megfordult, a Biblia nekicsapódott a fejének mély vágásnyomot hagyva a bal halántékán. Végül a könyvet a sütőben találták meg később szétégve. A pap megállás nélkül imádkozott a hálószobában, de nem járt sikerrel. Véres csík futott felfelé a karján, amikor valószínűleg  a gonosz lény karmaival feltépte a bőrét. Horner tiszteletes ezután elhagyta a házat, mondván csak Isten tudna segíteni rajtuk, ő egyszerű pap lévén nem rendelkezik elegendő hatalommal. George Dagg ezután 170 kilométer hosszú utat tett meg délkeletre Ontario államba, hogy konzultáljon egy híres népi gyógyítóval, akinek közismert neve a Szilva boszorkánya volt.  Ő azt állította, hogy a probléma oka a szomszédos özvegy és annak  két gyermeke által életre keltett fekete mágia, amelynek tárgya Dinah McLean volt. Az egyetlen szomszéd, aki ennek megfelelt egy Mrs. Wallace nevű özvegy, aki egykori férje házában élt két gyermekével. George Dagg nem látott okot arra, hogy a Wallace család miért táplált volna rossz akaratot Dinah ellen. Amikor megkérdezte  tőle, Mrs. Wallace tagadta, hogy valaha is belemerült volna a sötét művészetekbe, majd látogatást tett Dagg otthonában annak bizonyítására, hogy nem bántja a skót árvát. Ezután a Dagg-démon története, amint azt előre sejtették sokan, felkeltette a regionális újságírók érdeklődését, innentől kezdve Ottawa poltergeist néven vált ismertté. Azok a újságírók, akik hosszú útra indultak a Dagg farm felé, hogy interjút készítsenek a családdal és szomszédaikkal megtudták, hogy a megnyilvánulások már közismertté váltak a Quebec-i Shawville lakosságának körében, mert már sok ember tanúja volt ezeknek. Az egyik James Quinn nevű helyi ember a Dagg-ház furcsa tapasztalatait egy újságíróval megosztotta: Volt egy kötőfék a kezemben akkor. Mielőtt bementem a házba, letettem azt a küszöbön. Néhány perc múlva a családdal folytatott beszélgetés után kimentem és megállapítottam, hogy a kötőfékem eltűnt. Azt hittem, hogy valaki elrejtette egy vicc értelmében, de miután  a ház lakói felvilágosítottak engem a furcsa eseményekről, megértettem ennek okát.  Miközben Mary-vel beszélgettem, a kötőfék a levegőből leesett, majd a nyakam köré tekeredett és fojtogatni kezdett valami. Sikerült kiszabadítanom magamat a többiek segítségével.

1889 októberében  a megnyilvánulások új,  durvább szintre emelkedtek. Egy napon az ötéves Mary azt állította, hogy látott egy árnyékot a bejárati ajtóban. Egy másik alkalommal éppen rajtakapta őt, amint cukrot önt a sütőbe, majd meg is szólalt:- Szeretnél velem a pokolba jönni?  Dinah azt is állította, hogy látott egy vörös szemű fekete kutyát, amely a ház előtt tartózkodott éjszaka. Úgy tűnt, mintha kivágták volna a szemeit, de mire kiment az udvarra, már nem volt ott. Noha Dinah-n és újabban Mary-n kívül a Dagg család felnőtt tagjai nem voltak képesek látni a szokatlan megjelenések okozóját továbbra sem, hallhatták őt, amely egy idős ember durva, rekedt hangján beszélt ekkor, máskor viszont különböző hangokat adott ki. Az általa használt nyelv durva és obszcén volt. Novemberben egy híres impresszionista festő, aki korábban újságíró volt,  Percy Woodcock néven elutazott a Dagg-farmra a megnyilvánulások dokumentálásának reményében. November 14-én, szombaton érkezett meg a gazdasághoz. Röviddel érkezése után találkozott Dinah-val, aki arról tájékoztatta, hogy ez a valami éppen beszélt vele a fészer közelében. Woodcock késedelem nélkül elkísérte Dinah-t a kérdéses helyre. - Ott vagy még ? -kérdezte Dinah, miután megérkeztek a fészerhez. Woodcock meglepetésére egy hang megszólalt:- Menj innen, különben eltöröm a nyakad!  Percy Woodcock-ban megfogalmazódott  a gyanú, hogy a jelenséget valamilyen módon Dinah műveli szándékosan, ezért egy alkalommal vízzel megtöltötte  a száját, hogy ne tudjon beszélni. Ennek ellenére a hang továbbra is fenyegetőzött a házban, majd elmondta azt is, hogy  Wallace asszony és gyermekei idézték meg őt. A gyermekek anyjuk parancsára a Varázslatok Könyvét eltemették a közeli mocsárban. Amikor Wallace asszony meghallotta a vele és gyermekeivel szemben felhozott vádakat, magával vitte lányait a farmra. Egyesek szerint ekkor megszállta egyiküket a poltergeist, mivel az egyik lány megőrült, anyját pedig másnap holtan az árokban találták meg. A következő napon több fontos dolog is történt.  Az egyik vendég észrevette, hogy a szellem már nem fenyegetőzik, majd egy hangot hallott mindenki a semmiből: - Nem én vagyok az, aki itt volt, én vagyok a mennyből származó angyal, akit Isten küldött ide, hogy eltávolítsam a gonoszt! Azonban egyes elméletek szerint ez a hang csupán megtévesztés volt, mivel Lisa, a Dagg család máshol élő lánya korábban eladta  lelkét annak érdekében, hogy megmentse családját. Többször tartózkodott  a helyszínen akkor, amikor az események lezajlottak. Egy napon miközben Lisa szappant főzött, ruhái kigyulladtak, testét pedig szétégette a lúgos sav. Azóta a környéken többször látták bolyongani őt, akit a megnyúzott szellemként ismernek azóta. A ma itt élő  Lombard család tagjai megjegyezték, hogy a tetőtérben mászás és karcolás furcsa hangjai hallhatóak néha, kizárólag az eredeti ház fölötti részen, aki szerintük Lisa szelleme lehet.