A jeti egy kétlábú majomszerű kriptid, amelyet barna, szürke vagy fehér szőrzet borít a legtöbb beszámoló szerint éles fogakkal. A Himalája eldugott vidékein él magasan a hegyek között, ahol örök hó van. A megfigyeléseken és a nepáli-tibeti mitológián kívül nagyon sok videó, fénykép, lábnyomok és múmiák bizonyítják állítólagos létezését.

Szikkim állam (India) és Nepál őslakos népei, a lepcsák úgy tekintettek a jetire, mint a vadászat istenére. A bon nevű vallásban, amely hasonló a buddhizmushoz vérét spirituális szertartásokon használták. Majomszerű emberként ábrázolták, amely fegyvernek egy nagy követ használ, közben pedig sípoló hangot ad ki. Alakja a buddhizmusba is bekerült inkább pozitív formában, mint aki tanítvánnyá vagy segítővé válik bizonyos vallásos személyek életében. Bhutánban, ahol a jetiről még bélyegek is vannak forgalomban Mighu vagy migoi néven ismert, ami erős embert jelent. A lepcsák legendáiban neve Chu Mung, vagyis a gleccser szelleme. Ezenkívül még nagyon sok megnevezése ismert, a Himalája legmagasabb hegyeit is magába foglaló területeken, ahol az Everest-hegy vagy Csomolungma, a Lhotse és a Cho Oyu csúcsok emelkednek Mahalangur Himal néven ismerik. A serpa nép egyik tagja elmondta az egyik jetiről szóló legendát: Régen egy vadállat a hegyekben, melyeket őseink Thloh-Mung néven ismertek, a mi nyelvünkön ez vadi hegyi embert jelent. Annyira vad volt, hogy mindenki megijedt tőle, de ugyanakkor intelligens és okos is volt, minden vadásznál jobban tudott célozni nyilak és íjak használatával. Azt állították, hogy a Thloh-Mung egyedül él, csak néha megy le az erdőkbe vagy az emberek által lakott területekre. Csak országunk magasabb hegyeiben él, de később hirtelen eltűnt. De sokan azt állítják, hogy Nepál hegyeiben látták őt később is.

A távoli tibeti kolostorokban megőrzött jeti múmiákkal kapcsolatos hírek évszázadok óta felkeltették mindenki érdeklődését. Lopen lámája, aki elmenekült Indiába  Tibet kínai megszállása után azt állítja, hogy egy nagy majom zsugorodott, de viszonylag jól megőrzött testét látta  Tibet nyugati részén, a Shigatse település közelében található Sakya kolostor titkos katakombáiban. Egy serpa legenda szerint ők tibeti nők és majmok gyermekei, akik Dolma testőrei. Mivel a serpák a tibeti buddhizmus Nyingmapa szektáját gyakorolják mindmáig , amely megőrizte a buddhizmus előtti bon vallás elemeit, hitük szerint az ember lelke haldoklás után nem emberi lények testébe költözik, hanem állatokéba. Miután Buddha  közösült egy démonnal, az  hat hosszú  kígyófarkú gyermeket szült, de ahogyan növekedtek, úgy el is tűnt a farkuk, sőt  a hajuk is. A Mani Kabum krónika szerint Tibet valamikor egy tó volt, amely visszahúzódott,  majd erdőkké és hegyekké alakult át a táj. A tibeti emberek a Yarlung-völggyel határos hegyek mellett születtek. Ezt a hegyet Sinno női szikla-isten lakta, aki egyszer találkozott a jetivel, aki Chenrezig buddhista isten megtestesülése volt, a vele történő közösülés után hat hibrid majom-ember gyermeket szült, akik az eredeti hat tibeti klán ősei is egyben.

Sangwa Dorje egy szentéletű ember volt, aki sokat tartózkodott a hegyekben.   A jeti rendszeresen hozott neki ételt, vizet és tűzifát, sőt még buddhista tanítványává is vált.  Miután a jeti meghalt, megtartotta állítólagos fejbőrét,  ez pedig annak kezével együtt Pangboche Gompa kolostorban van, amelyet  Sangwa Dorje alapított. Egy másik legenda is leírja a jógi találkozását a jetivel, amikor ő éppen  a hegyekben sétált, majd megszállt egy elhagyatott hegyi kunyhóban. Nem messze tőle egy másik ház is volt a hegy túloldalán, ahová minden nap betért egy furcsa és sötét alak. A jógi végül úgy döntött megnézi ki lehet ő. Amikor kinyitotta a ház ajtaját, egy szőrös fenevadat pillantott meg, amely sebesülten feküdt a földön, láthatóan lázas volt és beteg. Egyik lába duzzadt volt, tele gennyel. A jógi közben így gondolkodott: Tudom bármikor felfalhat, miután meggyógyítom, de nem erre tanítanak minket írásaink! Miután egy fával kifakasztotta a sebet, nyálával fertőtlenítette azt, majd ruhájának egyik darabjával bekötötte a lábát. Legközelebb másnap találkozott vele, amint az lement a patakhoz inni, de még mindig sántított. Egy napon a láma nagyon megijedt, amikor a jeti egy közeli fáról leugrott eléje, majd letette a földre az általa elejtett tigris hasított testét, hogy ezen módon meghálálja a segítségnyújtást. A jógi nem ette meg a tigrist, de bőrét elvitte a Shechen-kolostorba, ahol azóta szent tárgy.

A jetiről szóló első nyugati jelentéseket már a gyarmati időkben is dokumentálták a XIX. században. A XX. században viszont megugrottak, mivel ekkor kezdték el igazán feltérképezni a lakatlan területeket. Azonban sokan Plinius római történetíró jelentéseit is a jetivel magyarázzák, mivel azok helyileg és a jeti küllemét nézve is egyaránt megfelelnek az elvárásoknak. Plinius szerint India keleti részeinek hegyvidéki kerületei között, a Catharcludes nevű országban él a szatír egyik formája, amely  rendkívüli gyors. Ezek néha négy lábon mennek, néha egyenesen járnak, így emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek. Gyorsaságuk miatt ezeket a lényeket soha nem tudják elkapni, kivéve amikor már öregek vagy betegek. Tauron Choromandæ egy olyan nép, amelynek tagjai az erdőkben laknak, ott pedig ijesztő módon sikoltoznak. Testüket haj borítja, szemük zöld színű, fogaik pedig élesek a kutyákhoz hasonlóan. Eléggé meggyőzőek voltak Joshua Gates csapatának 2009-es megállapításai. A nagy lábnyomokból vett hajmintákat egy igazságügyi elemző tesztelte, majd arra a következtetésre jutott, hogy a minta eddig ismeretlen DNS-szekvenciát tartalmaz.

A jeti azonban nemcsak a Himalájában létezik feltehetőleg. Különböző neveken illetik, de meglehet ugyanazt a fajt jelenti mindenhol. Ázsia középső és nyugati részeinek hegyein, mint például a Pamír, a Tien-San és a Kaukázus neve almas. Az Elbruszon állítólag él egy ilyen hosszú szőrű majomszerű alak, aki ebben az esetben meghatározhatóan nőnemű és gyémántokat őriz. Az Újvilágban, Amerikában is dokumentáltak rengeteg észlelést, ahol ugyanúgy régiónként másmilyen a nevük. Az Egyesült Államokban egyszerűen nagylábúnak hívják, Kanadában pedig sasquatch-nak. Az indiánok történeteiben is gyakran előfordultak, így itteni létezésük sem a modern kor szüleménye. A rengeteg megfigyelés és dokumentált bizonyíték csupán ráadás annak valószínűségének a növelésére, hogy a  nagylábúak léteznek. Indonéziában Orang Pendek alakja az erre őshonos orangutánra utal, amely hasonlít ehhez a kriptidhez. Az Ochokochi Grúziában ismert jeti formájú kriptid, amelynek a melléből szőr helyett egy hegyes csont nő ki. További jetihez hasonlító félig ember, félig majom kriptidek: Yowie (Ausztrália), Yeren (Kína), Barmanou (Afganisztán), Daeva  (Irán és Tádzsikisztán), Menk (Hanti-Manysi Köztársaság), Hibagon (Japán), Tsul'Kalu (Cseroki nép).