Vigyázni kell azokkal az ajándékokkal, amelyeket a görögök kínálnak! -tartja a közmondás elsősorban a trójai falóra utalva. Azonban nemcsak a Homérosz által leírt eposzra lehet érvényes ez a megállapítás, hanem például Pandóra szelencéjére is. Prométheusz és Pandóra egyazon időben élt, mindkettőjük közös tulajdonsága és egyben veszte a kíváncsiságuk.

Prométheusz a mítoszok szerint Iapetus titán fia volt, aki kiskora óta nagyon kíváncsi természetű volt, apját folyamatosan vallatta abban kapcsolatban, hogy mi miért történik a világban. Iapetus azonban nem válaszolt soha ezekre a kérdésekre, közömbös maradt minden alkalommal. Ennek oka az volt, hogy két másik fia ezalatt büntetésben részesült az istenek által, akik legyőzték őket a háború folyamán. Atlaszt arra ítélték, hogy vállán kell hordania az eget, Meneceus pedig a pokolban, vagyis a Tartaroszban sínylődött. De Prométheuszon kívül másik fiát, Epimétheusz sem részesült semmilyen büntetésben, így apjával és testvérével élhetett. Prométheusz azonban nem adta fel, maga próbált rájönni a világ törvényeire. Elsődleges célja az volt, hogy magukhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező személyeket hozzon létre. Egy alkalommal eltűnődött azon, mi a föld, vagyis a talaj és miből jött létre. Gaia élő testéből, a földből vízzel keverve emberi testeket formázott meg, amelyek aztán járni kezdtek. Ezek az emberek éppúgy néztek ki, mint az istenek. De nem rendelkeztek tudással, enélkül pedig semmit nem ért volna  a műve. Athénét, a bölcsesség istennőjét hívta magához segítőként, aki szerelmes volt Prométheuszba. Annak ellenére, hogy esküt tett korábban abban, hogy nem megy férjhez soha, mindig azon ábrándozott, hogy egyszer Prométheusz oldalán meg fog házasodni. Ezért nem tagadta meg a titán kérését, levegőt fújt az emberbe, amely ettől kezdve értelemmel rendelkezett. Zeusz miután megtudta ezt, nem örült túlságosan. Azt nem ellenezte volna, hogy bárki alkosson valamilyen élőlényt a Föld benépesítése céljából, de az istenekhez hasonlító emberek szúrták a szemét. Összehívta az embereket egy Mecona nevű helyre, ahol közölte velük azt, hogy ezentúl az istenek utasításai szerint kell cselekedniük. Prométheusz nem bízott Zeuszban, ezért figyelmeztette az embereket arra, hogy legyenek óvatosak. Miután levágtak egy bikát, Zeusz arra utasította Prométheuszt, hogy ossza annak darabjait két nem egyenlő arányú részre. A csak csontokkal, patákkal és egyéb nem ehető részekkel teli kupac nagyobbnak tűnt annál, amelyben az értékesebb hús és belső szervek voltak, ugyanis mindegyik tetejére bőrt rakott. Zeuszt ezután arra kérte válassza ki egyiket magának, a másikat pedig hagyja meg a népnek, hogy legyen mit enniük. A nagyobbat választotta, majd elkezdte szétosztani annak tartalmát az istenek között. Ekkor az emberek kinevették őt, mert bebizonyította nem tévedhetetlen. Zeusz és az istenek dühösen visszatértek az Olümposzra, a megaláztatást ellenben soha nem feledték el.

Miután Prométheusz ellopta a tüzet az égből, Zeusz bosszút állt az embereken úgy, hogy Pandorát Prométheusz testvéreként mutatta be Epimétheusz-nak. Pandora fontos szereplő az ókori görög mitológiában, mint az első nő, aki a Föld bolygón sétált, de ezt sokan vitatják. Nem világos az, hogy léteztek-e más női alakok a görög mitológiában korábban, mivel minden mítosz nem maradt fenn, az viszont biztos,  hogy az istenek akarata értelmében tökéletes nővé alakították. Az akkori legértékesebb női tulajdonságokkal rendelkezett: szépség, együttérzés és kiválóan tudott szőni, fonni. A nevének jelentése is ezt bizonyítja, amely lefordítva mindenben tehetséges. . Annak érdekében, hogy segítse a Föld lakóit, Prométheusz ellopta a tüzet az istenektől, majd levitte az emberek közé egy kömény szárába rejtve, így ők meg tudták védeni magukat. Ugyanakkor a tűz lehetővé tette az emberek számára azt is, hogy alkotókká váljanak, amely csak az istenek joga lehetett volna. Miután Héfaisztosz, a tűz és a fémek megmunkálásának istene megalkotta Pandórát, Hermész vitte le a Földre őt Prométheuszhoz. A titán testvére, Epimétheusz beleszeret azáltal, hogy Erósz isten megcélozza a szívét egy nyíllal, Pandóra pedig küldetéséhez híven nem mond ellent a házasságnak. A szelence mindvégig nála volt, amelynek tartalmát ő maga sem ismerte.  Egy nap  kíváncsiságból kinyitotta annak fedelét nem sejtve ennek veszélyét. Ettől a pillanattól kezdve az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység, bűn, halál stb.) Pandóra megijedt, ezért gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül a remény maradt benn.  Könnyen felötlik a párhuzam a bibliai Évával, aki a szöveg számos utalása alapján az ősi Aséra istennő vagy annak képmása volt az eredeti héber mítoszban. Így állt bosszút Zeusz az embereken, amiért kinevették őt Mecona-ban. Prométheusz ezután felment az Olümposzra, ahol becsmérelni kezdte az istent. Zeusz ismét Héfaisztosz-t hívta segítségül, hogy készítsen neki egy nagyon erősvasláncot és bilincseket, majd azokkal kötözze meg erőszakkal a titánt. Hermésszel együtt egészen a Kaukázus-hegységig vitték, majd Európa legmagasabb hegyére, az Elbruszra láncolták. Itt minden nap egy keselyű kitépte a máját, amely visszanőtt a helyére. A Moirák, vagyis a sors azonban másképp rendezték a jövőt. Éppen Zeusz fia, Héraklész mentette meg Prométheuszt, aki mindig nagyra tartotta őt amiatt, hogy korábban sokat tett az emberekért.