Mongólia az utolsó helyen áll a Föld államai között a népsűrűség tekintetében, amely 2 személyt sem ér el átlagban négyzetkilométerenként. Ennek oka  elsősorban a nem túl kedvező éghajlat, a déli részt elfoglaló Góbi sivatag, az északon lévő tajga és sztyeppe lakatlan vidékei.

A Khuiten, Mongólia legmagasabb hegye mellett, az Ovoot-Khural kolostor romjainál kőtömbök állnak, a legenda szerint ide egykor tibeti kincseket temettek el. 1909-ben Khara-Khoto kihalt városában  felfedeztek egy kurgánt (sír) több ezer könyvvel, több száz szoborral és különféle buddhista templomok díszítésével. Annyi lelet került elő hogy a megrakott karaván nem tudott mindent magával vinni, ezért úgy döntöttek, hogy a holmik egy részét  ( elsősorban egy nagy szobrot) titkos helyen hagyják. 1926-ban harmadik Khara-Khoto-i látogatása során P.K. Kozlov-nak nem sikerült megtalálnia a szobrokat, amelyeket 1909-ben rejtett el. A mai napig nem találták meg őket. 

A Fehér Sziget legendája így szól: Abban az időben, amikor a mai Shamo (Gobi) sivatag területén kertek virágoztak és víz volt fellelhető mindenfelé, a kontinensek másképp néztek ki a mostanihoz képest, több északi szárazföld sokkal délebbre terült el. Magasan fejlett civilizáció létezett a régmúlt időben, amikor a dinoszauruszok éltek. A minden életet elpusztító csapás előtt, amelyet nem meteor okozott, hanem valami egyéb ismeretlen katasztrófa egy távolabbi helyen, a mai Góbi területét Fehér Szigetnek nevezték. Fejlett tudással rendelkeztek, többek között olyan dolgok ismeretében voltak, amelyeket  a ma élő emberiség még nem fedezett fel. A föld alatt mesterséges barlangokat vájtak, az itteni üregekbe pedig értékes tárgyakat és kincseket rejtettek el, köztük az időkapszulát. A mindent teljesen megváltoztató globális katasztrófa után sokáig teljes elszigeteltségben egyedül éltek a föld alá rejtőzve, biztosítva az emberiség fennmaradását a bolygón. A Fehér szigettel kapcsolatos információk a különböző forrásokban arról tanúskodnak, hogy az ősi időkben a mau Góbi-sivatag helyén egy beltenger lehetett.  Az egyik szigetén maradtak túlélők, de miután nyugatabbra Atlantisz is elpusztult az özönvíz során, ezek a megmenekült emberek  később egy új fajt hoztak létre. A legenda szerint ez a sziget ma is létezik egy oázis formájában a kihalt és csendes Góbi-sivatagban. A modern tudósok geológiai kutatásai azt is bebizonyították, hogy a Góbi-sivatag egy ősi tenger alja volt. Ha tovább akarjuk vinni a szálat, akkor más helyeken kell megvizsgálnunk a legendákat. A tibeti legendák szerint az emberek megmaradt csoportjai két közösségre szakadtak, akik különböző útvonalakon haladtak tovább új földeket felkutatni. Shambhala földi királysága az egyik csoport letelepedése után annyira megerősödött, hogy az egész földi világot kormányozni tudták innen. Itt az erőszak uralkodott, az uralkodót pedig a félelem királyának nevezték. Ezzel párhuzamosan a túlélők egy másik csoportja a föld alá kényszerült, itt alapították meg Agartha államát. Ennek királya a mítoszok szerint ismerte az univerzum összes rejtett forrását, titokban nyolcszáz-millió ember viselkedését irányította a földön, mindegyik az ő akarata szerint cselekedett anélkül, hogy tudott volna létezéséről. A mongol buddhisták mitológiájában Agharta a Föld rejtett misztikus központja, amely a Nap dinasztiájának, a jelen korban élő emberek őseinek és törvényhozóinak örökségét tartalmazza. A földalatti ország, barlangok és alagutak rendszere valahol a Góbi vagy a Kunlun-hegység alatt húzódtak. A Shambala-ról szóló mítoszok gyakran mesélnek hosszú földalatti járatokról, amelyek egy kőajtóban végződnek, amelyet  még soha nem nyitott ki senki. N. Roerich szerint: A barlangban a kőajtó mögött rejtőznek a jövő titkai. A mongol idegenvezetők sokat beszélnek erről.

Edgar Cayce amerikai látnok próféciái szerint a Góbi vidékén létezik egy város, amelynek központjában egy aranytemplom áll a föld alatt.  A mongolok szerint a sivatag hegyeiben közel másfél méter magas szőrös lények élnek, amelyeknek neve itt Almas. A legendák arról tudósítanak, hogy tökéletesen megértik az emberi beszédet, megközelíthetetlen sziklák között élnek, ahol kényelmes lakásokat rendeztek be maguknak, és nem mutatkoznak az emberek előtt.   Ezek az emberek külsejükben különböznek a mongoloktól, mert hosszúkás arcuk van, a szemtanúk szerint leginkább a bennszülöttekre hasonlítanak. Ritkán ereszkednek le a hegyekből a tavak völgyeibe. Erről a törzsről nincs pontos információ. Meg nem erősített információk szerint ennek a törzsnek a lakhelye a 3452 méter magas Bayan Tsagan Uul (Fehér-hegy), amely egybeesik a Fehér Sziget helyének leírásával. Ugyanezen a területen számos bizonyítékot találtak  hétszázezer évvel ezelőtti emberi lakhelyekre.

A Góbi sivatag nemcsak Mongólia területét foglalja el, hanem körülbelül ugyanekkora arányban Kína területét is Belső-Mongólia és Ujgurföld államokban. Dunhuang-ot joggal tartják Kína északnyugati része legnagyobb turisztikai központjának. A város és környéke számos látnivalója, különösen a híres Mogao barlangrendszer turisták ezreit vonzza minden évben. Egyesek szerint ezek a barlangok átjárót képeznek Agartha-ba. Az egyik legkedveltebb látogatott célpont a város közelében, a Góbi sivatag határán található  híres oázis, amely furcsa sajátosságokkal rendelkezik. A homokdűnék énekelnek egy félhold alakú tó körül, melynek partján egy XVIII. századi pagoda található napjainkban. Az éneklő homok hegye, ahogy a kínaiak nevezik valójában egy homokdűne, amelynek legmagasabb pontja eléri az ezer métert. Azt mondják, hogy a tetején állva fuvola énekét lehet hallani, sőt mennydörgést is néha. Az éneklő homok jelenségének titkát még nem tudták felderíteni, így nem lehet pontosan megmondani, hogy mi okozza ezt a hatást. A dunhuang-i lakosoknak azonban megvan a saját legendájuk ennek eredetéről, amely közvetlenül kapcsolódik egy híres tóhoz. A homokdűnék között elhelyezkedő tó kis méretével és tökéletes formájával arra utal, hogy nem a természet, hanem az ember alkotta.  Máig rejtély, hogy a homok miért nem borította be teljesen ezt a  sivatagi oázist több száz év alatt sem. Meglehet, régen ennek a helyén volt a Fehér Sziget, amely most kapu a föld alatti világokhoz.