Márk evangéliumában Péter egy halász, akinek eredeti neve Simon. Jézus rajta kívül  testvérét, Andrást is tanítványának és apostolának teszi meg.  Személyét az apostolok vezetőjeként és ezért az első pápaként tartják számon. Természeténél és jelleménél fogva Péter nem volt kezdetben kitartó, ennek ellenére Jézus őt találta alkalmasnak az egyház legfőbb hivatalára: ő lett a kéfa, vagyis a szikla.   Egy halászfiúból ugyanis a kereszténység legfontosabb alakjává vált Isten után, aki sok embert próbált megmenteni a legsötétebb időkben is.

Simon (Péter) és testvére, András Betsaida-ból, a Genezáreti-tó partján lévő halászfaluból származtak, mindketten halászok voltak. Péter aztán házasságkötésekor átköltözött Kafarnaumba anyósa házába, akit az evangélium szerint Jézus csodája gyógyított meg. Péter az egyház sziklaalapja, Jézustól kapott hatalmát a neki átadott kulcsok is jelképezik. Isten, vagyis Jézus maga jelölte meg őt a kéfás  névvel: Te szikla vagy, én erre a sziklára építem egyházamat, amelyet az alvilág erői sem tudnak legyőzni soha ! Péter lett Krisztus nyájának a pásztora az ő földi halála után, aki folytatta az emberek tanítását a szeretet fontosságáról, amit Krisztus előre tudott, ezért is kérdezte  meg tőle háromszor: Szeretsz-e engem, Péter ?

Egyik napon éppen a Genezáreti-tavon halászott Jézus tanítványaival, akik hálókat vetettek a vízbe. Miután Jézus befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: -Evezz a tó mélyére, majd vessétek ki a hálótokat halfogásra!  Simon-Péter azonban így válaszolt :-Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit, viszont most a te szavadra kivetem a hálót ! Meg is tette, majd annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, sikerült úgy megtölteniük mindkét bárkát, hogy azok majdnem elsüllyedtek. Péter hajóját  tekinthetjük az egyház előképének, de ugyancsak beszédes jelkép a halfogás is. Azt akarja kifejezésre juttatni Jézus elég hatalmas ahhoz, hogy a gyarló embernek is fontos szerepet képezzenek Isten tervének megvalósításában. A következő három évet Péter Jézus tanítványaként töltötte. Mivel tehetséges vezető volt, így gyakorlatilag a tizenkét apostol szószólójává vált  Ennél is fontosabb azonban, hogy Péter volt az, akinek az apostolok közül Isten lelke elsőként mutatta meg magát. Az egyik leghíresebb legenda a Mennyország kulcsairól szól. A katolikus hagyomány szerint Jézus átadta Szent Péternek ezeket a kulcsokat, amelyek pedig felhatalmazást adtak neki arra nézve, hogy eldöntse ki léphet be oda. A Szent Péter-bazilikán  a kulcsokat szimbolikusan ábrázolják annak kupolái. Péter és János kapta azt a különleges feladatot, hogy készítsék elő az utolsó vacsorát Pészáh ünnepén. Máté evangéliumának igerészében annak lehetünk tanúi, amint Jézus megerősíti Pétert abban, hogy ő valóban egy szellemi kőszikla. Ekkor ígéri meg neki azt is, hogy meghatározó szerepet fog játszani az Ő egyházának megalapozásában. Feltámadása után Jézus kifejezetten Pétert nevezi meg, mint azt a tanítványát, akinek mindenképpen hallania kell az örömhírt. Mikor aztán  megismételte a nagy halfogás csodáját, akkor azzal éppen azt akarta jelezni, hogy az ő szemében nincsen változás kettejük viszonyában, vagyis hogy minden hűtlensége ellenére megbocsátott neki,  így továbbra is ugyanúgy apostolaként tekint rá, ahogyan barátságuk első napján. Annak ellenére tette ezt, hogy Péter később háromszor is megtagadta őt, vagyis azt állította nem ismeri az elítélt személyt, akit keresztre akarnak feszíteni. Ezután szólalt meg a kakas, ami emlékeztette őt Jézus korábbi jövendölésére. Egy másik híres történet  azonban Péter azon kísérlete volt, amikor meg akarta menteni Jézust a katonáktól, akik azért jöttek, hogy a végzetébe vigyék. Megütötte a főpap egyik szolgáját, majd levágta a jobb fülét kardjával. Jézus ekkor így szólt Péterhez: -Tedd vissza kardodat a hüvelyébe!  Nemsokára Kajafás emberei elfogták Jézust és megkötözték, majd keresztre feszítették. Feltámadását követően Krisztus többször is tanítványai elé járult. Ezalatt Péter három lehetőséget kapott, hogy beismerje Jézus iránti szeretetét., aki azt mondta nekik: -Gyertek reggelizni! Egyik tanítvány sem volt elég merész ahhoz, hogy megkérdezze: -Ki vagy te? Habár nagyon jól tudták, hogy ő Jézus, aki aztán előlépett, fogta a kenyeret és odaadta nekik, majd  ugyanígy a hallal is. Később a hal fontos jelképpé vált nemcsak ebből az eseményből kiindulva, hanem a tónál történt csoda folytán is az első keresztények jelképévé vált. Másfelől a hal motívum az ókeresztény korban egy titkos jelképe volt a keresztényeknek, ugyanis a hal görögül ikhthys,  a szót mozaikszóként használva Iesous Khristos Theou Ys, azaz magyarul Jézus Krisztus, Isten fia, aki megváltó. Így nemhiába hagyomány azóta a karácsonyi ünnepi asztalon a hal, mint étel.

Az egyik figyelemre méltó történet az, amikor Heródes Agrippa király bebörtönözte Pétert, de egy angyal segítségével meg tudott szökni. Heródes király üldözni kezdte az egyház egyes tagjait,  lefejeztette Jakabot, János testvérét. A tárgyalás előtti éjszakán lánccal megkötözve Péter két katona mellett aludt, akik őrizték őt. Ekkor jelent meg az angyal, a cella pedig megtelt fénnyel. Megütögette Peter oldalát, hogy felébressze. -Vedd fel a szandálod és öved, tekerd magad köré a köpenyedet és kövess engem! Péter követte őt, de fogalma sem volt arról, hogy amit az angyal tett, az  a valóságban is  megtörtént; azt hitte látomást lát. Végül és elérték a városba vezető vaskaput, amely magától megnyílt. Péter csak ekkor tért magához. -Most már tudom, hogy ez mind igaz. Az Úr valóban elküldte egyik angyalát, aki megmentett Heródestől! Szökését követően Péter folytatta apostoli tevékenységét Jeruzsálemben, de missziós erőfeszítései közé tartozott a pogány világ olyan városaiba való utazása is, mint Antiochia, Corinthos és végül Róma. Abban az időben Simon, a varázsló Jeruzsálemben tartózkodott, akiről az a hír járta, hogy számára semmi sem lehetetlen. Egy alkalommal, amikor Ráchel nevű anyja elküldte őt kukoricát betakarítani a mezőre, a sarló utasítására magától levágta az összes kukoricát, így s tízszer jobb eredményt ért el másoknál mindig. Rézkígyókat csináltatott, amelyek mozogtak,   mosolygó vas- és kőképeket mutatott be az embereknek,  a kutyákat pedig éneklésre késztette. Pénzért akarta megvásárolni azt, hogy ő apostol lehessen, de ezt nem tudta elérni, ugyanakkor természetesen pénz fejében tett szolgálatokat csupán, amelyek ellenkeztek Jézus és így Péter tanításaival . Mindketten Rómában folytatták tovább életüket, ahol Jézus tanai egyre inkább terjedni kezdtek főleg Péter és Pál térítései által.

A hagyomány szerint Péter  42 körül ment Rómába, ahol állítólag ismerte Cornelius századost, így joggal feltételezhető az is, hogy Cornelius segített neki megszökni Heródes Agrippa elől. A források szerint  Pétert Pudens látta vendégül, aki a négyszáz római szenátor egyike volt, feltehetően  Cornelius közbenjárása által vagy éppen amiatt, hogy római arisztokratákként felvették titokban a keresztény vallást. Azonban Péternek egyáltalán nem volt könnyű dolga abban, hogy további híveket szerezzen maga köré. Ebben főleg Linus és Cletus tanítványai segítették, akik Péterrel együtt sok embert meggyógyítottak. Ezalatt azonban Simon mágus, aki hamis Krisztusnak adta ki magát különböző trükkök segítségével egyre inkább népszerűvé vált Rómában. Pétert Claudius idején száműzik Rómából, így vissza kell térnie Jeruzsálembe. Később 56-ban tér vissza, ekkor Isten nemhiába küldte ismét Rómába, ugyanis ott már új uralkodó került hatalomra  Nero személyében, aki gonoszságban összes társát felülmúlta. Vérengzések után végül megszerezte a császári trónt, majd megölte saját anyját, aki korábban régensként uralkodott mellette Seneca filozófus segítségével.  Miután felvágta a gyomrát, Nero megnézte anyja méhét, amelyben ő megszületett, amit végül egy titkos helyen elrejtett. Ezután megölte öccsét és első feleségét, Octacvia-t. Simon mágus azonban a császár pártfogásában állt, ezt több legenda is bizonyítja, az egyik közülük elmeséli  azt, amikor Péter a mágus hamis térítéseit próbálta megakadályozni. Nero egy napon Simon kérésére beidézte magához Pétert, aki azonban ellenállt és bizonygatta azt, hogy a varázsló hamis módon téveszt meg másokat. Egy árpakenyeret hozatott magának titokban, majd ezt mondta: -Most mondd meg nekem Simon azt, hogy mit gondolok, mit fogok tenni ezentúl, ha valóban mindent tudsz? Ő viszont ezt felelte: -Inkább te mondd meg azt, hogy én mit gondolok! Dühében kutyákat varázsolt elő, hogy azok felfalják Pétert. Azonban ő adott nekik abból a kenyérből, amelyet korábban megáldott, a kutyákat pedig menekülésre kényszerítette. Egy másik alkalommal is sikerült felülmúlnia Simon mágust, amikor feltámasztott egy halottat, aki  Marcellus volt, később ez a személy legjelesebb tanítványai közé került.  Nem sokkal később, 64-ben esett meg Rómában az egyik legnagyobb katasztrófa, amikor az egész város leégett. Mindez a Palatinus-t, a gazdagok negyedét kevésbé érintette, ugyanis a császár parancsára rendelték el, aki nagy művésznek tartva magát inspirációt kellett kapjon ahhoz, hogy megírja versben Trója égését. Miután felment Róma egyik magas tornyára, végignézte a pusztító tűzvészt, közben pedig elszavalta új költeményét. Nagyon sokan meghaltak szegények és gazdagok egyaránt, a tűzvész nem kímélt senkit, aki időben nem tudott elmenekülni. A keresztények földalatti katakombákban húzták meg magukat, amelyek nagyon jó menedéknek bizonyultak a későbbi üldözések alkalmával is. Ugyanis kellett bűnbak  a népnek, akit okolhatnak majd  a tűzvész pusztításaiért. A keresztényeket tömegesen fogták el, majd zárták mindannyiukat börtönbe. Az amfiteátrumokban ettől kezdve nemcsak gladiátorok küzdelmeit láthatta a nép, hanem azt is, hogyan tépik szét a különböző vadállatok a keresztények csoportjait. Néha testüket bekenték kátránnyal, majd felgyújtották őket egy kereszten, hogy a kertek megvilágítására szolgáljanak, amikor a császár vendégül látta barátait. Művészi előadásokat is bemutattak az amfiteátrumban, az egyik ilyen előadás alatt Simon mágus próbálta bemutatni azt, hogy ő repülni tud. Daidalos és Icarus történetét kívánta bemutatni színházi előadás formájában. Arra viszont nem gondolt, hogy ez a történet éppen úgy végződött, mint az eredeti :az általa összetákolt gép meghibásodott, ő pedig lezuhant a magasból és azonnal szörnyethalt. Sokan ezt a Péterrel történő egyik fogadás részének tekintik, amelyet a mágus így ismét elveszített ellene.

A keresztények nagy része a katakombákban talált menedékre  a város föld alatti részeiben, Péter ezalatt pedig próbálta megnyugtatni őket Jézus tanításaival: -Mi szenvedünk magunk és mások bűneinek megváltásának értelmében, de meglesz a jutalmunk a túlvilágon. Nekünk nincs miért szégyenkeznünk, ugyanis nem követtünk el semmilyen bűnt, hiszen a mi vallásunk a szeretetre és békére tanít, Krisztusért meghalni pedig sosem szégyen. Isten pedig annyira szeret minket, hogy ezt nem csökkenthetjük semmilyen módon. Egy napon Péter vezetésével a keresztények útra keltek, hogy elhagyják Rómát és keressenek maguknak biztonságosabb helyet. A legenda szerint Jézus ekkor megjelent előtte, majd megkérdezte tőle: -Merre mész ? Majd így folytatta: - Én Rómába megyek, hogy ismét keresztre feszítsenek! Péter ezután visszafordult, majd Róma felé vette az irányt, ahol elfogták őt és börtönbe vetették. Megértette, hogy neki is Jézus útját kell járnia. A keresztények szerint Szent Péterhez hasonlóan mi is találkozunk Jézussal hasonló módon, ekkor nekünk is választanunk kell: követjük Jézust, amerre Ő vezet vagy a saját utunkat járjuk életcéljaink értelmében. Rómában a bíróságon ezután elítélték Pétert, majd keresztre feszítették őt fejjel lefelé egy ókori egyiptomi obeliszk közelében a cirkuszban. Ez az obeliszk jelenleg a Szent Péter téren áll. Miután meghalt, Marcellus és Apuleius tanítványai levették testét a keresztről, majd bekenték olajjal, aztán eltemették. Azon a helyen, ahol Péter meghalt  az emberek bűneinek megváltásáért szenvedve, a Vatikán áll. Régészeti ásatásokon találtak itt a régi templom alsó oltára alatt egy csontvázat, amelynek  hiányoztak a lábai. Az régészek szerint ez lehet Szent Péter földi maradványa, ugyanis a római katonák a keresztről úgy vették le a holttestet, hogy levágták annak lábait (mert fejjel lefelé feszítették meg).  Péter hittérítő feladata azonban nem ért véget halála után. Mert odaát a szentek közösségében ma is védelmezője a keresztény egyháznak és mindazoknak, akik segítségül hívják őt. Úgy tartják, hogy a nap és az év bizonyos szakaszaiban különleges fény képződik a Szent Péter-bazilikában  az apostol alakját formázva leginkább Karácsony idején.