Habár sokak szerint az azonosítatlan repülő tárgyak ( UFO-k ) tanulmányozása röviddel a második világháború után kezdődött meg, a hasonló nem földi jelenségekről szóló beszámolók sokkal régebbre nyúlnak vissza. Az éjszaka közepén az égbolt furcsa fényeit vagy más ehhez hasonló jelenséget mindig láttak, de belőlük kevés bizonyíték maradt meg napjainkra. Közülük az egyik a Holdhoz kötődik, annak is egy részéhez, amelynek neve Aristarco vagy Arisztarkhosz-kráter, amelyből furcsa fény áramlott.

 Manapság lehetséges lenne az, hogy néhány pályára helyezett mesterséges tárgy vagy műhold  felelős lehet az űrből származó fények kialakulásáért, a XIX. században viszont ezzel nem lehet megmagyarázni semmit, ugyanis ekkoriban az emberek még nem rendelkeztek ilyen technikával. Ennek ellenére a kráter központja közelében megfigyelt furcsa megvilágítás több mint egy évszázadig látható maradt.  Kérdés, hogy mi okozta ezt a szembetűnő jellegzetes fényt a Holdon. Az innen származó fény első észlelése lejegyezve Henry Kater megfigyelése során történt, aki 1821-ben egy éjszaka megfigyelte a jelenséget. Ehhez hasonló jelenségre való utalást említett meg Matthias Olbers is, aki csillagfénynek nevezte el. Négy évvel később egy amatőr csillagász,  Emmett tiszteletes azt mondta, hogy ugyanazt a csillag alakú fényt látja, amely a kráterből származik. A jelentések az évszázad folyamán egyre inkább megszaporodtak,  legalább két további fontos rögzített észlelés történt, az egyik 1835-ben  Francis Bailey csillagász által, majd körülbelül öt évtizeddel később 1880-ban Etienne Trouvelot leírta, hogy lát valamit, ami egy  fényes falként megvilágítja a kráter belsejét. Pár évtizeddel később egy újabb furcsa jelenséget vettek észre az Aristarkhosz-kráterben, ezúttal 1915-ben  a kráter közepéből egy fény kifelé áramlott. Habár az   1800-as évek elején is felfigyeltek erre a jelenségre az emberek, ekkor még nem igazán vélték fontosnak ennek tanulmányozását.  1959-ben E.H. Rowe, az Egyesült Királyságban egy reggeli órában a Holdat figyelte távcsövével, amikor észrevette a fényt. Ezt fényes fehér fénynek  nevezte el, de ő volt az első, aki megtapasztalhatta az e körül zajló másik jelenséget. Meglepődve tapasztalta azt a vöröses ragyogást a kráter közelében, amelyet egyértelműen fehér fény vett körül, ez csupán néhány másodpercig volt látható. Aztán nyom  nélkül eltűnt, mintha valami kioltotta volna. Tehát  ekkor történt az első említés egy vöröses fényről, amelynek kialakulása továbbra is rejtély, viszont a későbbi megfigyelésekből kiindulva nem ez volt az utolsó eset. Négy évvel később, 1963-ban  a Lowell csillagvizsgáló tagjai két élénkvörös fényt figyeltek meg a Hérodotosz-kráterétől északra. Ez év végén azonban ezeket a furcsa vöröses  foltokat  ismét láthatták, csak ezúttal  ovális formációban csoportosultak az Arisztarkhosz-kráter déli peremén. A japán Hirosima-ban található Rakurakuen Planetárium dolgozói egy hónappal később szintén beszámoltak erről a jelenségről hét fiatal csillagász megfigyelése után, akik megerősítették, hogy a kráter déli részein rózsaszínű fényt észleltek, amelyek növekedni kezdtek és mozogtak a Hérodotosz-kráter irányába.  A következő évben a Goddard Űrrepülési Központ csillagászai furcsa színes fényekről számoltak be ugyanitt. A megfigyelők ebben az esetben Saúl Genatt, az Optikai Kutatási Központ állomásvezetője és Edwin Reid  elektronikai technikus egy tudományos folyóiratban tették közzé megfigyeléseiket.  Mr. Genatt elmondta, hogy egy 40 centiméteres távcsövön két különféle vöröses fényt láttak a kráter déli részén és egy kék fényt attól jobbra.  A megvilágítások többé-kevésbé párhuzamosak voltak,  a vöröses fények vastagsága körülbelül hat-nyolc kilométer lehetett. Az egyik leghosszabb vöröses fény nagyjából 35 kilométer hosszú volt, a másik ugyanilyen színű fény éppen fölötte  tőle kettő vagy három kilométerre 48 kilométer hosszú. Genatt úr azt mondta, hogy ezenkívül a kráter északi részén, nem messze az északi vöröses fénytől kék fény keletkezett, amely jóval rövidebb volt a többinél. Az összes egyaránt kelet-nyugat felé haladt, többé-kevésbé párhuzamosan egymással. A  színek eleinte nagyon élénkek voltak, a vörös valóban piros volt és a kék sem látszott sötét árnyalatúnak. Az idő múlásával a színek intenzitása gyengült.  Ugyanebben a magazinban megjelent Ron Emanuel tudósítása, aki arról számolt be, hogy a világítótorony fényei nyilvánvalóan visszatértek. Hasonló megfigyeléseket tett egy csillagászattal foglalkozó csoport, valamint a Whittier Főiskola csillagászai, akik olyan rendellenességeket írtak le, amelyeket mások korábban már elmondtak.

2012-ben egy amatőr csillagász közzétett fotót arról, hogy az Arisztarkhosz-kráter egy részére valamilyen szokatlan új dolog került. Chile-ben történt ez, majd kiderült, hogy tényleg van egy nagy méretű képződmény, amit nem tudtak meghatározni pontosan. Úgy nézett ki, mint egy holdkőzet, de hogyan kerülhetett oda olyan nagy mennyiségben? Ha meteorit volt, akkor hogyan nem maradt nyom annak lezuhanása után? Erről fotó is készült, így megmaradt az utókorra. Egy évvel később, amikor 2013-ban újból megnézték a krátert, ez a tárgy már nem volt ott. A NASA érdeklődni kezdett az ügy iránt. Az elkövetkező négy évben a csillagászok megfigyelték ennek a járműnek a megérkezését és leszállását, maguk az informátorok és alkalmazottak szerint. Így valószínűleg ez egy idegen űrhajó, amelynek mérete körülbelül 10-12 méter. Nem találtak tevékenységet körülötte, mert egyszerűen leszállt, egy ideig ott maradt, majd elrepült.

 De mi okozhatta ezeket a rendellenes megvilágításokat az Arisztarkhosz-kráter közepén? Van rajta egy fémfelület, amely létrehozhatja ezt a  jelenséget? Ha így van, akkor ez természetes formáció volt vagy sem, ha figyelembe vesszük annak megjelenését legkorábban a XIX. század végén.  A fényvisszaverő képesség koncentrációja a kráter közepén lévő központi csúcsból származik, bár az egész terület viszonylagosan fiatal kora ellenére meglehetősen intenzív. Kevésbé valószínű, hogy a napfény tükröződne vissza a Hold felszínén ennyire élénken, ugyanis máshol a Holdon ez nem így nyilvánul meg.  Mindenesetre a Hold sok rejtélye között az Arisztarkhosz-kráter az összeesküvés-elméletek egyik legfurcsább helyszíne, amelyek szerint holdbázisok és más titkos műveletek eredménye.  A kínai Chang’e-5 misszió által összegyűjtött ásványtani adatok további betekintést nyújthatnak az évszázados rendellenesség mögött meghúzódó jelenségbe.  A kráter központi részén egy magas kiemelkedés található, amely egyértelműen felelős a fények kialakulásáért. Vannak olyan elméletek is, hogy a Hold üreges, alatta pedig élnek valakik.  George Graham lyukakat észlelt a Holdon, amelyek véleménye szerint idegen bázisok bejárataiként szolgálnak. Sokan azóta is elgondolkodnak azon a kérdésen, hogy miért nincs több holdraszállás és miért nem próbáltak az emberek a Holdon bázisokat megépíteni? Az érdekes kérdésekre a válasz könnyebb lehet, mint gondolnánk. Például Michael Salla egy földönkívüli katonai-ipari komplexum jelenlétéről beszél a Föld természetes műholdjának felszínén. Lehetséges az is, hogy az idegen komplexum az emberekkel párhuzamosan működik.  Egy nevét nem közlő személy az egyik videómegosztó portálon  a holdfelület térképét tanulmányozta, amikor hirtelen felfedezett egy háromszög alakú rendellenességet rajta, amelynek széle mentén több fénypontot látott. Ez az objektum nem úgy néz ki, mint egy kráter, hanem inkább egy űrhajóhoz hasonlít vagy idegen kutatási bázishoz. Milton Cooper azonban nemcsak egy elhagyott idegen állomásról számol be a Holdon. Szerinte a földönkívüliek ásványokat bányásznak, ott tartják a szállítóhajóikat, valamint kicsi  repülő csészealjakat a Földre irányuló repülésekhez. A Chanye-2 orbitális kutatási szonda segítségével készített számos fénykép egyértelműen  épületeket mutat a Hold felszínén. Egyes kutatók azt állítják, hogy a NASA szándékosan bombázta a Hold egy részét, hogy elpusztítsa a földönkívüliek bázisait, ez 1969-ben és 2009-ben történt meg.  Ezenkívül számtalan elmélet jelzi azt, hogy idegen bázis van a Hold sötét oldalán — amelyet a Földről soha nem látni.  A földönkívülieket kutatók egy szokatlan, háromszög alakú krátert is megfigyeltek, amely megváltoztatta a helyét, vagyis később máshol látták.