Napjainkban a Sevilla-i Egyetem művészeti kara a Larana úton található, a Valle-templom mellett egy jezsuita épület romjain. Ebben az épületben van innen a Sevilla Panteon, ahol a város hírességei nyugszanak, mint például Ponce de Leon, Fernan úr, Gustavo Becquer és még sokan mások.

 1998 óta Abad Fernández nyolc éven át az egyetem alkalmazásában álló takarítónők közé tartozott, akik gyakran  éjjel is dolgoztak. Egyszer elmesélte különféle tapasztalatait, amelyek vele és másokkal történtek az épületen belül. Közéjük tartozott egy Santiago nevű karbantartó halála is, akivel szívroham végzett. De ugyanezen az éjszakán  az egyetemben lévő cserepes növényeket és borostyánokat kitépték gyökerestől, de senki nem tudja ki tehette ezt. Ebben  a pillanatban Abad és munkatársai éppen elrakták a szokásos tisztítószereket, ekkor háromnegyed négykor furcsa zajokat hallottak. Mintha valaki csapdába esett volna és azt kérné szabadítsák ki, az egész alagsorban és pincében hallották furcsa nyögéseit.  A takarítónő férje is itt dolgozott biztonsági őrként, de ő lent a pincében nem hallott semmit. Amikor később felmentek a földszintre, az elektromos készülékek maguktól működtek, a lámpák fel-és lekapcsolódtak annak ellenére, hogy nem lehetett látni előttük senkit. Ezenkívül hideg volt. Az egyetem összes alkalmazottja szerint van ott valami, amiről nem tudják mi az, habár amióta Santiago meghalt, a furcsa események egyre inkább súlyosabbakká váltak idővel. Neki volt egy saját szobája az egyetemen belül  különböző vallási szentek képeivel, még egy bhakta is szerepelt közöttük, a képek mellett pedig égő gyertyák sorakoztak hajdanán. Viszont csak neki volt kulcsa ehhez a szobához, így nem igazán foglalkozott vele senki. Miután nem találtak más megoldást, mint betörni az ajtót, lesújtó látvány fogadta a szemlélőket: mindegyik kép a földön hevert különböző módon megtépázva. A továbbiakban éjszaka több paranormális eset is történt: az ajtók kinyíltak maguktól,  a kilincseket valaki lenyomta, az ablakokon karcolások nyomai keletkeztek. A súlyosabb megnyilvánulások közé tartoztak az eltűnő tárgyak és egy hang a semmiből, amely mindenkit  a nevén szólított meg suttogva. Mivel suttogott, nem lehetett tisztán beazonosítani, de sokak szerint az elhunyt Santiago hangjához hasonlított. A biztonságiak vezetője és a portás alaposan átnézték az egész épületet, leginkább az ott tartott gépeket vizsgálták át arra gyanakodva, hogy egyikük meghibásodhatott és ez okozta a furcsa zajokat. Ilyen hibákat találtak is, de mint később kiderült megjavításuk után nem szűntek meg  a paranormális tevékenységek. Abad Fernandez-t egy újabb meglepetés érte hamarosan munka közben. Az emeleten azt látta, hogy egy pár női cipő magától sétál a folyosón. Ekkor megfogalmazódott benne a kétely, hogy nem feltétlen Santiago szelleme jár vissza kísérteni. Árnyék is megjelent már, amelyet nemcsak ő tapasztalt meg, ez ellen a biztonsági őrök nem tudtak semmit tenni. Luis F.P. azonban mindig viccnek fogta fel az egészet, nem hitt munkatársainak, akik látták az árnyékot ki-be sétálni a termekben. Azt hitte, hogy át akarják verni őt és még sokan másokat egészen addig, amíg meg nem találták őt az egyik széken mozdulatlan és sápadt állapotban, mintha szoborrá vált volna. Luis eközben elmondása szerint az életéért küzdött, mert valami meg akarta ölni: Egyszer egy árnyékot vettem észre felém közeledni, amikor éppen a széken pihentem. Kétszer kérdezte meg tőlem suttogva: -Most nem nevetsz ? Megpróbáltam felállni, de nem sikerült. Az árnyék megragadta a torkomat, majd fojtogatni kezdett, a következő pillanatban pedig arra eszméltem fel, hogy emberek vesznek körül engem és bámulnak rám. Nyakából ömlött a vér, de meg tudták menteni őt. További feljegyzett eset Manolo P. D. beszámolója, aki az egyetem egyik hallgatója volt. Az egyik híresség, nevezetesen a  Fernan úr álnéven író Cecilia Bölh hamvaival viccelődött, akit  a panteonban temettek el. Egyik nap, amikor éppen arra járt megérezte egy nő lépteit, majd egy átlátszó kéz megérintette a vállát. Ezalatt Manolo lefagyott és cselekvésképtelen volt, de miután megfordult, már nem látott senkit. Maria, egy másik takarítónő szintén furcsa élményekkel gazdagodott, amikor az alsó helyiségekben (pincékben) lement kollégáihoz beszélgetni. Itt voltak olyan helyek, ahol a hőmérséklet a környezethez képest nagyon lecsökkent. Egy gömb előbukkant a semmiből, legurult  a lépcsőn, majd végigment a folyosón. Manuel R. a medence tisztítása közben zajt hallott, de ekkor nem látott semmi különöset. Folytatta tovább a munkáját egészen addig, amíg az ablak magától becsukódott és annak kilincse elfordult.  Sikerült elmenekülnie, majd kinyitni a bejárati ajtót, de ezalatt folyamatosan azt érezte, hogy valami követi őt. Sokan látták azt eléggé gyakran az éjszaka folyamán, hogy az ajtók és ablakok maguktól kinyílnak és becsukódnak, majd hallani lehet sírás hangját, amely mindig egy adott szoba sarkaiban történt. Antonio, a portás bizonyult a leginkább szkeptikusnak mindenki közül, de ő is megerősítette azt, hogy amit társai hallanak és látnak igaz, mert ezeket  a zajokat  ő is hallja minden nap. Egy alkalommal két biztonsági őrt támadott meg valamilyen fény, amely útjukat állta, majd elvakította őket. Ezenkívül graffiti jelenik meg mindig az alagsorban, amelyre ez van írva: Ma álom, holnap rémálom. Ezt mindig letörlik, de nem sokat ér, ugyanis másnapra ismét láthatóvá válik ugyanott. Amikor Maria egyik nap le akarta vakarni sokadjára,  egy kés állítólag átszúrta a kezét. 

Régen az egyetem helyén a jezsuiták temploma és székháza állt, ahol halottakat is temettek el, akiknek sírjait senkinek sem sikerült megtalálnia. Az inkvizíció annak idején Sevilla-ban különösen erősen nyilvánult meg, majdnem húszezer hitetlennek nevezett személyt égettek el a közeli helyen. Egy több ágazatban is egyaránt munkát vállaló csoport kutatásokat végzett, hogy megfejtsék a rejtélyt.  Munkáltatói között szerepeltek  számítástechnikusok, elektronikusok, videósok, fényképészek is egyaránt, összesen tizenöten. Cecilia Bölh, ismertebb nevén Fernan úr alakjához kötötték a furcsaságokat, akit az épület alatt temettek el egykor. Az elhelyezett érzékelők elkezdtek észlelni valamit,  a hőmérők 9 fokos hőmérséklet esést mutattak, légáramlatok keletkeztek annak ellenére, hogy korábban minden nyílást bezártak. Éjfél után egy furcsa fehéres színű emberi alakot láttak sétálni a negyedik emeleten, amelynek hangjait a berendezések is felvették. Az alagsorban a González testvérek ( számítástechnikai és elektronikai mérnökök ) feljegyezték az ismeretlen eredetű furcsa fénygömbök megjelenését, például azokat, amelyeket a Viandas  étteremben rögzítettek különféle felvevő adathordozók  kameráin rögzítve. A liftek fel-le mentek anélkül, hogy valaki bennük lett volna, majd valami kijött belőle, amit nem lehetett látni, de a gépek jelezték jelenlétét.  Sokak szerint Cecila-n kívül Santiago is kísért, ugyanis a furcsaságok az ő halála után kezdtek el megszaporodni.

Cecilia Bölh  Fernando úr álnéven írt, mivel akkoriban a nők nem sok joggal rendelkeztek. Sevilla-ban halt meg és temették el, de élete nemcsak ehhez a városhoz köthető. Egy másik közeli helyen Spanyolországban még mindig áll az a ház Dos Hermanas-ban, ahol ő élt élete késői szakaszában, itt is több paranormális eseményt rögzítettek az Alqueria Pilar nevezetű házban, amely jelenleg művelődési központ. Az egyik leghíresebb ezek közül egy M.R. S. teljes nevét nem felfedő nő vallomása, aki látta az ollót magától felemelkedni az asztalról, amely feléje tartott a levegőben, majd miután  a nő elmenekült, belefúródott az ajtóba. Itt is sokan hallanak sírásokat, a tárgyak ugyanúgy mozognak önállóan, feliratok jelennek meg az emeleti részen különböző helyeken ugyanúgy, mint a  sevilla-i épületben, sőt ugyanúgy láttak fénylő gömböket.