Gaulai Amadis történetének népszerűbb változatát a XVI. században írták az akkor divatos szerelmi történetek egyikeként, de  eredeti verzióját a XIV. században írta egy ismeretlen szerző  az Ibériai-félsziget ugyancsak ismeretlen helyén. Garci R. Montalvo műve maradt fenn legkorábbi forrásként, mert az előző nyomtatott példányok mind elvesztek. A portugálok szerint az Amadis  írója nem más, mint Vasco Lobeira. A szöveg bevezetésében Montalvo elmagyarázza, hogy szerkesztette a XIV. század óta forgalomban lévő szöveg első három könyvét és egy negyedik rész hozzáadását,  ugyanis állítása szerint egy Konstantinápolyban utazó magyar kereskedő eladott neki egy kéziratot, amelyet ott egy kriptában talált meg.

A hogyan itt nevezték, a csillagkereszt, vagyis a rossz csillagzat és balszerencse jellemezte Amadis szüleinek viszonyát mindig is,  akik Gaula-i Perion király és angliai Elisane voltak. Gaula  minden bizonnyal kitalált hely a mai franciaországi Bretagne területén belül. Egyesek azonban Wales-el azonosítják, mivel több nyelvben is a régió neve hasonló néven szerepel,  de mások az ókori Galliával társítják. Mivel szüleinek szerelme reménytelen, Amadis elhagyott gyerekként nő fel azután, hogy egy tutajra tették és sorsára hagyva őt  a folyón. Anyja  még mielőtt megtette volna ezt a szörnyű dolgot, melléje helyezte Perion király kardját és gyűrűjét, valamint egy feliratot, amelyen a fiú neve szerepel.  Ha nem így cselekedett volna és kiderülne az igazság, akkor az akkori törvények értelmében nemcsak őt, hanem a gyereket is kivégzik. A tutaj Skóciában köt ki, amelyet egy Gandales nevű lovag talál meg, így ő lesz egyben a fiú későbbi nevelőapja. Amikor már Amadis nagyjából három éves lett, a skót király látogatást tett kastélyában egy ünnepség keretén belül, ahová magával vitte feleségét is,  aki nem más, mint Elisane.  Amadis-t  Elisane  (anélkül, hogy tudta volna kicsoda) nagyon megszereti, ezért addig győzködi férjét, amíg az beleegyezik abba, hogy ők neveljék a gyereket. Későbbi szerelmét, Oriana-t így gyerekkora óta ismerte a hős, mivel ő Lisuarte király lánya. Felnőtt korában éppen Perion király ütötte lovaggá, aki szintén nem tudott semmit arról, hogy valójában saját fiával áll szemben. Így kezdődik el Amadis kalandokkal teli élete, aki gyakran segít Perion-nak vagy éppen unokatestvérének, Agraes.nek. De tudni kell, hogy Elisane-nak nemcsak Amadis volt a törvénytelen fia, ugyanis szült még egy gyereket Perion-nal folytatott viszonya után, akit elrabolt egy óriás. Ennek kapcsán jönnek rá az igazságra szülei, hogy Amadis nem örökbefogadott, hanem vér szerinti gyerekük valójában, aki most számtalan hőstettet hajt végre a királyságban. Urganda, az ismeretlen névre hallgató papnő segíti legtöbb kalandjában, de ellenfele is akad Arcalaus varázsló személyében, akinek célja megszerezni Skócia és Britannia  trónját. Egyik napon Oriana-t rabolja el a gonosz varázsló, de Amadis megmenti őt és ezután töltik el együtt első szerelmes éjszakájukat. De nem tart sokáig felhőtlen viszonyuk, mert amikor Amadis segít Briolana királynőn is, aki köztudottan vonzódott a férfihoz, Oriana szakít vele féltékenységből. Amadis ezután szomorú szívvel lemond mindenéről, majd remeteként él egy elhagyatott hegy tetején. Itt Beltenebros néven szólítják a közeli falvak lakói egészen addig, amíg hosszú keresés után végül Oriana rátalál. Titokban összeházasodnak, újabb kapcsolatukból pedig már gyerek is született, akit  Esplandian névre kereszteltek. Az elvarázsolt oroszlán gondjaira bízzák, amely szoptatta őket egészen addig, ameddig kellett. Annál is inkább titokban kellett tartani még  agyerek létezését, mert  Lisuarte király nem Amadis-hoz akarta hozzáadni lányát, őt ugyanis Rómában akarta kiházasítani. A már útra készülő flottáról menti ki őt Amadis, majd visszaviszi  Skóciába. Lisuarte nem örült ennek, ezért háborút indított Firme, vagyis Perion királysága ellen. Arcalaus persze ezalatt ki szerette volna használni azt, hogy ellenfelei egymás ellen harcolnak, hamarosan felkereste a francia földeken veszteglő muzulmánok csapatait, majd közölte azok vezetőjével, hogy brit földeken könnyű harc árán a  belviszályok miatt nem lesz nehéz győzniük. Azonban Amadis nem hagyta cserben Oriana apját és annak királyságát, együttes erővel végül sikerül kiűzniük a betolakodókat. Lisuarte már maga is meggyőződött arról, hogy lányának választottja nemeslelkű ember, ezért nem ellenezte tovább házasságukat. Annak napján a boldog pár átkelt a Szerelem íve alatt, amelyre csak az igaz szerelemben érzők voltak képesek, ezt követően egy elvarázsolt helyen találták magukat, amelyet láthatatlan katonák őriztek. Később fiuk, Esplandian Leonorina bizánci hercegnőhöz ment hozzá. Mialatt Amadis látogatást tett ide, legyőzi a földeket és az embereket pusztító Endriago-t, a vérfertőzésből született szörnyet, amely mérgező gázokat bocsátott ki testéből.

A legenda Európában nem spanyol nyelven terjedt el, hanem francia fordításban,  vagy inkább helyesebben fogalmazva átdolgozásban. 1520 után kezdte el fordítani egy francia tüzérségi tiszt. A spanyol világ helyett belevitte a regénybe a francia szellemet, szokásokat és intézményeket. Tőle származik a Gaule és a Gallia azonosítása, ezáltal Amadís egy francia hős megtestesítője lett.  Később Beranardo Tasso jelentette meg a művet olasz nyelven terjedelmes regény formájában. Szerinte  a történet alapja egy bretagne-i elbeszélés lehetett.