A Yagua nép mítoszaiból
Azt mondják azokban az időkben, amikor az emberek még tudtak beszélni az állatokkal, két ikertestvér élt az esőerdőben. Akkoriban nem volt könnyű vizet találni, csak a nagyapa tudta a források helyeit. Egy napon az ikrek úgy döntöttek, hogy megtudják honnan származik nagyapjuk. Ennek érdekében a legidősebb testvér kolibri lett, majd óvatosan követte nagyapját, aki megállt a lupuna nevű fa előtt, amelyből víz szivárgott. Hazatérve az egyik fiú, Kuvai elmondott mindent testvérének, majd megegyeztek abban, hogy az állatok segítségével ki fogják vágni ezt a fát. Egy nap alatt azonban nem sikerült befejezniük a munkát, mert a fa törzse nagyon vastag volt. Amikor másnap reggel visszatértek a helyszínre, meglepődve tapasztalták azt, hogy a fa olyan volt mint korábban, nem voltak rajta vágások. Ugyanez történt másnapra is, ezért pihenő nélkül feszült munkával, de végül ki tudták vágni a lupuna fát egy nap alatt. Miután kidőlt, víz szivárgott ki a földből elárasztva az egész területet. Így jött létre az Amazonas-folyó. A fa leveleiből különböző halfajok keletkeztek.
Kuvai ezentúl egyedül élt házában, amely előtt egy amerikai babérfa nőtt. Ennek törzse magasan a föld felett kettéhasadt, széllökések alkalmával a két fele csikorgó hanggal súrlódott egymáshoz. Ez a hang felkeltette Kuvai kíváncsiságát, de sok időbe telt mire rájött arra, hogy ez a csikorgás egy női nevetéshez hasonlított. Ezután fejszét ragadott, kivágta a fát és faragott belőle egy magához hasonlító alakot. A babérfa bódító aromát bocsátott ki magából, így Kuvai az Illatos nevet adta neki. Munkájának befejezése után rádöbbent arra, hogy alkotása még nem él. Lelőtt egy majmot, levágta annak farkát, majd a fabábu lábai közé nyomkodta, végül dohányt füstölt felette. A fabábu hamarosan életre kelt, létrejött belőle az első nő. Boldogan és vidáman éltek együtt, ami a többi férfiban irigységet váltott ki. Ők szerették volna megkapni az illatost, ezért tervet szőttek annak elrablására. Azt sem tudták elviselni, hogy Kuvai minden figyelmét újabban a nőre fordítja, már nem tanítja és segíti népét semmiben. Egy napon felkeresték azzal az ürüggyel, hogy szervezzen meg egy ünnepséget. Kuvai nem sejtette a veszélyt, ezért elment az erdőbe vadászni, feleségét pedig megkérte arra, hogy addig készítsen otthon sört. Kuvai kókuszdiót is akart hazavenni, ezért felmászott egy magas pálmafára, ahol már várta egyik ellensége elrejtőzve a lombok között. A férfi lelökte Kuvai-t mélybe, aki lezuhant ugyan, de mégsem halt meg az ütés következtében. Mivel több ellensége is megszemlélte az eseményeket szintén elrejtőzve az aljnövényzet sűrűjében, Kuvai úgy döntött, hogy egyelőre halottnak tetteti magát. A férfiak látva azt, hogy meghalt, otthagyták őt az erdei vadjainak. Felkeresték feleségét kunyhójában, aki szívesen fogadta őket otthonában. A már elkészült sört elfogyasztották, közben pedig mulattak és táncoltak. Eközben Kuvai felkelt a földről, álruhába öltözött öregembernek adta ki magát, majd elment ő is az ünnepségre. Hátulról közelítette meg a házat, így jól meg tudta figyelni azt is, hogy hűtlen felesége más férfiakkal mulat és közösül. Ezután visszament arra a helyre, ahol korábban leesett a fáról, itt pedig ismét lefeküdt a földre. Testét beborította a kumare fa leveleivel, amelyek pontosan úgy néztek ki, mint egy légytojás. Ezután varázslatos pálmaleveleket tett testére, amelyek minden fegyver ellen hatásosak voltak. Amikor a férfiak visszatértek a helyszínre, fel akarták aprítani Kuvai testét, de késeik visszapattantak róla. Kuvai felugrott és mivel sebezhetetlen volt teste, mindegyik ellenfelét sikerült megölnie. Amire hazaért, feleségét már nem találta sehol. Az erdőben mindenkit megkérdezett arról, látták-e őt valamerre, de senki nem tudott segíteni. Az egyik papagáj látta csupán őt észak felé menni.
Egy nap Kuvai összehívta az erdői lakóit, majd kérdéseket tett fel nekik. Az első kérdés így hangzott: -Ki az, aki sok gyermeket szeretne szülni magának ? Hátul a sarokban egy rekedt hang megszólalt: -Én ! A kutya volt az, így eldőlt, hogy ő egyszerre sok gyermeket fog világra hozni ezentúl mindig. -Haladjunk tovább! -folytatta Kuvai. Ki szeretne újból fiatal lenni ? Erre elsőként ezúttal a guava fája adott választ, amelynek tövében lezajlott az összejövetel. Azóta időnként ez a fa lehántja kérgét és mást növeszt a helyére, de minden egyéb élőlény ezzel szemben megöregedése után meghal. Kuvai felfigyelt az egyik vízimadárra is, amely az esemény alatt mindvégig a füvet tépkedte a földről. Tőle tudta meg azt, hogy feleségét a keselyűk rabolták el azután, hogy elhagyta házát, majd vándorlása közben elvitték magukkal a magas hegyekbe, hogy ott munkára fogják be. Kuvai nem vesztegette az időt, elindult felesége keresésére nyomban. Meg is találta őt, aki éppen akkor egy döglött tapír testéből szedett ki férgeket a keselyűknek. Miközben elindultak hazafelé, Kuvai-t nagyon zavarta a bűz, amely a korábban illatos bőrű feleségéből áradt. Szerencsére találkoztak egy nyesttel, amely éppen vadméhek fészkét fosztotta ki. A nyest rendes volt, megosztotta velük a mézet, amivel Kuvai bekente felesége testét, így annak kellemetlen szaga eltűnt. A keselyűk általi elrablás rossz élménye sem tette tisztességes nővé Kuvai feleségét. Éppen ellenkezőleg, egy hét sem telt el és már szaladt a következő férfihoz, aki sok halat ígért neki cserébe azért, hogy vele hálhat éjszaka. A vele folytatott viszonyból gyerekek is születtek. Miután Kuvai ezt megtudta, levágta a halász péniszét, azt pedig a folyóba dobta, amely ott átváltozott nyálkás békákká A következő kaland már sokkal komolyabbnak bizonyult az előbbieknél, mert az egyik isten, a vizek ura lett a szeretője. Mindez úgy történt, hogy amikor a lány lement a folyóhoz, magával vitt egy tál tökhéjat. Miután azt a vízbe dobta, Kana-Kanagni tudta azt. hogy szeretője érkezett meg, így kiúszott a vízpartra. Magával vitte őt a mélybe, ahol az ő palotája állt. Egyesek szerint krokodil volt, mások pedig anakondához hasonlítják a vizek urát vagy pedig még ezeknél is szörnyűbb lehetett, de mindez nem zavarta az asszonyt. Egy nap sem telt el anélkül, hogy ne töltött volna legalább néhány órát a víz alatt, ahol kielégítette szeretője vágyait. Kuvai semmit nem tudott erről egészen addig, amíg a közelben történő vadászat során az egyik vízimadár gúnyolódásai fel nem keltették az érdeklődését. A madár tudatlannak és ostobának nevezte őt, aki nem méltó arra, hogy falujának lakóit irányítsa, de egyúttal arról is beszámolt, hogy mit látott a közelben minden nap. Kuvai nagyon dühös lett, az első adandó alkalommal elrejtőzött a bozótban és ott várta felesége érkezését. Amikor már Kana-Kanagni is előbújt a víz alól, Kuvai rárontott és megküzdött vele. Talán annak köszönhetően, hogy dühe folytán sokkal elszántabban harcolt, Kuvai végül győzni tudott, a leterített ellenfelét végül feldarabolta, testrészeit pedig a folyóba dobta. Ezekből a mérgező részekből jöttek létre az első ragadozó halak, a piranha-k, amelyek felfalnak minden élőlényt a vízben. Felesége kettejük küzdelmét nem láthatta, ugyanis korábban elfutott a helyszínről. Kuvai nem tudta elkapni, mert ekkor éppen ellenfelével harcolt. De egy botot dobott utána, amely a nő fejét találta el, aki aztán elrejtőzött az erdő sűrűjében. Amikor másnap visszatért a folyópartra, sehol nem találta szeretőjét, ezért keresni kezdte őt mindenfelé a vízben. A mangrove gyökerei foglyul ejtették a mocsárban, majd belefojtották a vízbe. Testéből amazóniai delfin lett, amely azóta is viseli fején a bot által okozott vágást. A benne lévő magzat, amely a vízi szellem által fogant meg, elektromos angolnává változott. Kuvai felesége néha partra száll éjszaka, amikor ismét nővé változik.
Egy másik legenda figyelmeztetésként szolgál a gyermekek számára a folyóban úszás veszélyeiről. A mítosz szerint a rózsaszínű folyami delfin néha emberi formában magányos úszókat elvisz az Encante víz alatti világába, ahonnan soha nem térhetnek vissza. Ezt sokan Atlantisz-szerű paradicsomnak nevezik, amely nem sokban különbözik a való világtól, de minden szempontban jobb annál. Ha rámutatunk egy közelben lévő folyami delfinre a helyiek jelenlétében, ne lepődjünk meg azon, ha ők megtagadják annak követését. Az Amazonas egyes részein a folyami delfinekkel való közvetlen szemkontaktus valóban veszélyes dolognak bizonyul hitük szerint. Ez egész életen át tartó rémálmokat és látomásokat szabadít fel.
Kuvai végül alkotott magának egy másik asszonyt, amely az előzővel ellentétben nagyon kedves és hűséges volt. A faluban azonban nemcsak korábbi felesége szegte meg a társas együttlét szabályait. Az egyik itteni indián mindig csak késő este tért haza. Miután hangtalanul belépett kunyhójába, odament két alvó nővéréhez, majd mindkettővel közösült. A lányok ezalatt soha nem tudták azt, hogy éppen ki volt akkor velük. Úgy döntöttek, hogy cselekedni fognak és megtudják az igazságot bármi áron is. Felkeresték azt a fát, amelyet az európaiak henipa-nak hívnak, a Warrau törzs indiánjai pedig humaturu-nak. Leszedték ennek gyümölcseit, amelyeket hosszú ideig főztek a tűzön egészen addig, amíg olajos tintához hasonló bájital lett belőle. Mindkét lány vastagon bekente vele testét. Éjszakai látogatójuk aznap is elment hozzájuk, de ezúttal nyomott hagyott magán, mert reggel meglátták fekete testét. Szégyenében felemelkedett az égig és a Hold lett belőle, aminek mindig csak az egyik arca látszik a szégyen jeleként. Azokon az éjszakákon, amikor a Hold vörös, vér szivárog testéből. Ennek jegyében nővérei ilyenkor mindig meggyilkoltak egy férfit.
